AlapításSzerkesztés
1984-ben a kínai kormány nyilvánosságra hozta a CAAC decentralizációjáról szóló döntését. Az 1949-ben alakult CAAC egy mindenre kiterjedő, a kínai polgári légi közlekedésért felelős szervezet volt, mivel feladata volt az utasszállítás, az erőforrás-fejlesztés és a felmérési munka, a légiforgalmi irányítás, a repülőgép-karbantartás és a személyzet képzése. A decentralizációs döntés eredményeként számos regionális légitársaság jött létre, és négy fő légitársaság felelt a nemzetközi és belföldi légi forgalom nagy részéért: Az Air China, a China Southern Airlines, a China Eastern Airlines és a China Southwest Airlines; magát a CAAC-ot pedig szabályozó és adminisztratív szervezetté racionalizálják.
1988-ban a CAAC hét regionális részlegének, köztük a Guangzhou-i Regionális Igazgatóságnak korlátozott működési autonómiát biztosított, “társult” légitársasági státusszal. A China Southern Airlines 1991 februárjában kezdett el repülni saját neve és felirata alatt. Ebben az időben naponta mintegy 160 járatot teljesített 100 útvonalon az Antonov An-24-es, Boeing 737-es és Boeing 757-es repülőgépekkel, valamint helikopterekkel és mezőgazdasági repülőgépekkel. 1992 decemberében a légitársaság 800 millió dolláros megrendelést adott le hat Boeing 777-esre és a hozzájuk tartozó pótalkatrészekre és képzésre.
A légitársaság 1993. október 10-i függetlenné válásával befejezte a CAAC-tól való decentralizálását. Így a légitársaság ettől kezdve részvénytársaságokká szerveződhetett át, önállóan intézhetett külső finanszírozást és hozhatott létre leányvállalatokat, hogy kiegészítse az alapvállalkozását. A légitársaság első éveiben a légitársaság a domináns belföldi fuvarozó volt. Kína két nagy légitársaságával – az Air China és a China Eastern – együtt a légitársaság bonyolította le az összes kínai légitársaság által szállított utasforgalom felét. Mivel az Air China az ország zászlós légitársasága, a légitársaságot széles körű nemzetközi szolgáltatási jogok illetik meg, a China Eastern és a China Southern nemzetközi hálózata elsősorban Kelet-Ázsiára, illetve Ázsián belülre korlátozódik. A többi kínai légitársasághoz hasonlóan a China Southern is a CAAC kizárólagos joga alá tartozott, amely minden leendő útvonalra működési jogokat adhat, valamint szabályozhatja a belföldi árakat.
TerjeszkedésSzerkesztés
Az üzemeltetési színvonal emelése és a többnyire veszteséges másod- és harmadosztályú belföldi légitársaságoktól való eltávolodás érdekében a légitársaság számos külföldi légitársasággal kötött megállapodásokat a személyzet képzéséről és a repülőgépek karbantartásáról, azzal a végső céllal, hogy a New York-i tőzsdére kerüljön, talán már 1995 elején.
A China Southern az 1990-es évek közepétől kezdve igyekezett kiterjeszteni nemzetközi hatókörét Ázsián túlra. 1995 decemberében a kínai és az amerikai kormány légiközlekedési megállapodást írt alá, amely lehetővé tette a két ország közötti non-stop légi járatok indítását. Miután 1996 elején megkapta a jogot az amszterdami járatok létesítésére, a légitársaság 1996 novemberében elindította első hosszú távú járatát, a Guangzhou-Peking-Amszterdam útvonalat. A következő évben a légitársaság non-stop transz-csendes-óceáni járatokat indított Los Angelesbe, valamint Brisbane-be.
Az európai és amerikai járatok indítása egybeesett a nagy hatótávolságú Boeing 777-esek érkezésével, amelyek közül az elsőt 1995 decemberének végén szállították le, valamint a légitársaság flottájának és a kapcsolódó létesítményeknek az általános bővítésével és korszerűsítésével. A hajtóművek tanúsításával és a munkaügyi kapcsolatokkal kapcsolatos problémák miatt az első Boeing 777-es leszállítása több mint egy hónapos késéssel történt. Ennek következtében a fuvarozó fontolóra vette, de végül nem döntött a Boeing 747-400-as lízingelése mellett, amelyet a várható késések fedezésére, valamint az Egyesült Államokba irányuló transz-csendes-óceáni járatok indítására használtak volna. Ennek ellenére a légitársaság a 67 repülőgépből álló flottájának megduplázását tervezte. 1996 áprilisában a kínai kormány a China Southern nevében 10 Airbus A320-asra adott megrendelést; az első repülőgép és a China Southern első Airbusának átadására a következő évben került sor. A Lockheed Aircraft Services International és a Hutchinson Whampoa cégekkel közösen létrehozott Guangzhou Aircraft Maintenance Engineering Company a növekedésre való tekintettel a repülőgép-karbantartó létesítmények bővítését végezte.
A gyors fejlődéssel való lépéstartás érdekében a China Southern tőkét vont be a tőkepiacról. A légitársaságot 1997 júliusában sikeresen bevezették a hongkongi és a New York-i tőzsdére, 600-700 millió dollárt felvéve. A felvett pénzeszközök nagy részét a légitársaság flottabővítésének, adósságtörlesztésének és egyéb tőkebefektetéseknek a megkönnyítésére fordította. 2003-ban belföldi bevezetés következett a sanghaji tőzsdére. 1997-re a légitársaság a Xiamen Airlines, a Shantou Airlinesm és a Guangxi Airlines közös légitársaságokkal együtt évente mintegy 15 millió utast szállított mintegy 90 repülőgéppel, 68 célállomás között mintegy 270 útvonalon közlekedett, és hetente közel 2450 járatot üzemeltetett. A légitársasági csoport bevétele mintegy 1,4 milliárd dollárt tett ki, nettó nyeresége 90 millió dollár volt.
Fúziók és felvásárlásokSzerkesztés
A 90-es évek vége a konszolidáció időszaka volt a kínai légiközlekedési iparágban. Kezdetben a China Southern több kisebb, nem nyereséges belföldi légitársaság felvásárlására törekedett, mivel terjeszkedési terveit igyekezett hangsúlyozni, hogy forrásokat szerezzen; az ügyletek között szerepelt a Guizhou Airlines 60%-os részvényeinek megvásárlása. Az 1997-es ázsiai pénzügyi válság közepette gyengülő gazdaság és a mintegy 30 kínai légitársaság közötti intenzív verseny miatt a CAAC 1998-ban az ágazat átfogó szerkezetátalakítását fontolgatta, amely a légitársaságok három vagy öt légitársasági csoportba történő összevonását jelentette volna. Egy időben az a hír járta, hogy a CAAC az Air China és a China Southern kényszerű egyesülését fontolgatja. Tekintettel az utóbbi kettős jegyzésére Hongkongban és New Yorkban, úgy gondolták, hogy egy ilyen egyesülés megkönnyítette volna az Air China útját a saját részvénykibocsátás felé. A China Southern megerősítette, hogy ilyen tárgyalások folytak közöttük, bár ezek végül eredménytelennek bizonyultak. Ha az egyesülés megvalósult volna, az egyesített flottájuk mintegy 250 repülőgépet számlált volna, ami az így létrejött légitársaságot Ázsia legnagyobb légitársaságává tette volna.
Noha a CAAC-nak az iparág racionalizálására irányuló felhívása jelentős ellenállásba ütközött, 2000 júliusában a közigazgatási szerv bejelentette, hogy a közvetlen irányítása alá tartozó tíz légitársaságot három légitársasági csoportba olvasztják, amelyek az Air China, a China Eastern Airlines és maga a China Southern körül forognak. Egy hónapon belül a China Southern megkezdte a Zhengzhou-i székhelyű Zhongyuan Airlines beolvasztását, amely akkoriban öt Boeing 737-est és két Xian Y-7 turbólégcsavaros repülőgépet üzemeltetett. A fuvarozó később egyesült a shenyangi székhelyű China Northern Airlines-szal és az urumqi székhelyű Xinjiang Airlines-szal, hogy megalakítsák a China Southern Air Holding Co.-t. Ez a folyamat több mint két évig tartott, és abban csúcsosodott ki, hogy a China Southern 2004 novemberében felvásárolta a kétmilliárd dollár értékű eszközeiket (valamint 1,8 milliárd dollárnyi adósságot). Ennek következtében a China Southern flottája mintegy 140 repülőgépről több mint 210-re bővült. A felvásárlások azt jelentették, hogy a fuvarozó lett Shenyang és Ürümqi fő légitársasága, és az utasok száma a 2004-es 28,2 millióról 2005-ben 44,1 millióra ugrott. Ennek eredményeként a China Southern Airlines az ország “három nagy” légitársaságának egyikévé vált. Azóta egymás után vásárolt részvénycsomagokat, és számos kínai légitársaságban csatlakozott a tőkéhez. A légitársaság a Xiamen Airlines (55%) és a Chongqing Airlines (60%) fő részvényese; a Sichuan Airlinesba is befektetett (39%).
A légiközlekedési iparág nagymértékű konszolidációja közepette a China Southern 2000 áprilisában az Atlas Air-től nedves bérléssel bérelt Boeing 747-200F (amelyet hamarosan Boeing 747-400F-re korszerűsítettek) segítségével külön cargo járatokat indított Shenzhenből. A Gyöngy-folyó deltájának (amely Hongkongot is magában foglalja) gazdasági növekedését kihasználva a légitársaság egy külön cargo központot épített Sencsenben. A sikeres működés miatt a következő évben két Boeing 747-400F-re adtak megrendelést. A légitársaság ekkor már Sydneybe és Melbourne-be is indított járatokat.
2003 szeptemberében a China Southern négy Airbus A330-200-asra kötött vásárlási megállapodást, amelyeket 2005-től szállítottak le. Ez része volt annak a megrendelésnek, amelyet áprilisban adott le a China Aviation Supplies Imp. & Exp. Group 30 repülőgépre kiterjedő megrendelését. Az első példány 2005. februári átadásával a China Southern lett az első szárazföldi kínai A330-as üzemeltetője. A China Southern 2005 szeptemberében további nyolc A330-300-asra és két A330-200-asra szóló megrendelést adott le.
A 2005. január hónap jelentősnek bizonyult a kínai polgári repülés számára általában és a China Southern számára különösen. A 2008-as pekingi nyári olimpiai játékokra való felkészülés jegyében a China Southern és a kínai kormány több nagytestű repülőgép megrendelést adott le az Airbustól és a Boeingtől. Konkrétabban, 2005. január 28-án a légitársaság lett az első (és mindeddig az egyetlen) kínai légitársaság, amely elkötelezte magát az Airbus A380-as kétszintes repülőgép mellett, amikor általános szerződéses megállapodást írt alá öt példányra 1,4 milliárd dollár értékben, katalógusáron. Ugyanezen a napon a China Southern öt másik hazai légitársasággal együtt 60 darab Boeing 7E7-es (később Boeing 787 Dreamlinerre átnevezett) repülőgépre adott le tömeges megrendelést. A repülőgépek értéke listaáron 7,2 milliárd dollár volt, és az első példányt az olimpiára várták leszállítani; az első gép azonban csak 2013 júniusában érkezett meg.
A hónap korábbi részében a CAAC jóváhagyta a szárazföldi Kína és Tajvan közötti charterjáratok ideiglenes üzemeltetését. A nagygépes megrendelésekkel egy napon a China Southern Airlines Boeing 777-200-as repülőgépe felszállt Guangzhou-ból és másnap leszállt Tajpejben, ezzel az első szárazföldi kínai repülőgép lett, amely leszállt a Kínai Köztársaságban 1949 óta, amikor a Kuomintang kínai polgárháborúban állt a Kínai Kommunista Párttal. A járat 242 utast szállított haza a holdújév után. Korábban a szárazföld és Tajvan között utazó utasoknak egy harmadik kikötőn, például Hongkongon vagy Makaón kellett áthaladniuk. Három éven belül, 2008 júliusában a China Southern Airlines Airbus A330-as repülőgépe 230 turistát szállítva ismét Tajpejben szállt le. A kínai és a tajvani kormány júniusban állapodott meg a Tajvani-szoroson átvezető közvetlen légi járatok engedélyezéséről, véget vetve ezzel a két fél között hat évtizede tartó korlátozott légiközlekedésnek. A repülést követően a China Southern Airlines elnöke és a járat pilótája, Liu Shaoyong így nyilatkozott: “A mai naptól kezdve rendszeres kereskedelmi járatok váltják fel a dübörgő harci repülőgépeket a Tajvani-szoros egén, és a két fél közötti kapcsolatok egyre jobbak lesznek.”
A 2004 augusztusában kezdődött kétéves tárgyalások után a China Southern 2006 június végén megállapodást írt alá a SkyTeammel, a három globális légitársasági szövetség egyikével, amelyben hivatalosan is elkötelezte magát a szabványok javítása mellett, a későbbi csatlakozás céljából. A megállapodás értelmében a légitársaság kötelezettséget vállalt arra, hogy a SkyTeam szabványaihoz igazítja a kiszolgálási szolgáltatásokat, a létesítményeket és a személyzet legalább 75%-ának képzését. 2007. november 15-én a China Southern hivatalosan is csatlakozott a SkyTeamhez, ezzel a tizenegyedik légitársaság lett, amely csatlakozott a csoportosuláshoz, és az első szárazföldi kínai légitársaság, amely csatlakozott egy légiszövetséghez. Az üdvözlő ünnepségen magas rangú kínai kormányzati és SkyTeam vállalati tisztviselők vettek részt, és a Nép Nagy Csarnokában tartották. A légitársaság integrációja a szövetségbe a SkyTeam Cargo 2010. novemberi csatlakozásával folytatódott, majd 2012 novemberében a Xiamen Airlines közös vállalatának hivatalos csatlakozása is megtörtént. A China Eastern 2011. júniusi felemelkedésével a SkyTeam tovább erősítette vezető jelenlétét a kínai kontinentális piacon; a fennmaradó három nagy légitársaság, az Air China a Star Alliance tagja.
Egy újabb Airbus-megrendelést követett 2006. július 7-én, amikor megerősítette a 2009-től történő szállításra vonatkozó, további 50 darab A320 keskeny törzsű repülőgép vásárlására vonatkozó megállapodást. A megrendelés 13 A319-100-as, 20 A320-200-as és 17 A321-200-as típusra terjedt ki, a jelentések szerint listaáron 3,3 milliárd dollár értékben. 2005 decemberében a China Southern Airlines a CASGC-vel együtt 9 Boeing 737-700-asra és 11 Boeing 737-800-asra vonatkozó megrendelést jelentett be a Boeinggel.
2006 júniusában a China Southern Airlines újabb 3 Boeing 737-700-asra és 7 Boeing 737-800-asra vonatkozó megrendelést erősített meg. A szállítások 2010-ig folytatódnának. 2006. október 18-án a China Southern Airlines 6 Boeing 777-es teherszállító repülőgépre adott megrendelést, ezzel egy teljesen új lépést tett előre a teherszállítás fejlesztésében. A repülőgépeket 2008 novemberétől 2010 júliusáig szállítják le.
2007. augusztus 20-án a China Southern Airlines bejelentette, hogy 25 darab Boeing 737-700-asra és 30 darab Boeing 737-800-asra kíván rendelni, amelyeket 2011 májusától 2013 októberéig szállítanak le. Mindössze két hónappal korábban, 2007. október 23-án a China Southern Airlines bejelentette, hogy további 10 darab Airbus A330-200-asra adott le megrendelést. A megrendelés listaára 1,677 milliárd dollár, és a repülőgépek leszállítására 2010 márciusa és 2012 augusztusa között kerül sor.
Legutóbbi fejleményekSzerkesztés
A China Southern Airlines 2009-ben átalakította stratégiáját a pont-pont csomópontról teljes körű hub and spoke fuvarozóvá, ami sikeresnek bizonyult. Ezzel együtt a légitársaság gyorsan növelte nemzetközi piaci részesedését, különösen Ausztráliában, ahol az utasszám 2011-ben 97%-kal volt nagyobb, mint 2010-ben.
2010. január 21-én a China Southern Airlines bejelentette, hogy a csökkenő üzemanyagköltségek és a megugró utasigény miatt további 20 A320-200-asra ad le megrendelést, amelyeket 2011-től szállítanak le.
2010 márciusában a kínai légitársaság új részvényeket bocsátott ki Hongkongban és Sanghajban 2010-ben, hogy 10,75 milliárd jüant (1,57 milliárd dollár) gyűjtsön a fennálló hitelek visszafizetésére. Decemberben a China Southern Airlines 810 millió CNY-t (121,5 millió dollárt) juttatott leányvállalatának, a Xiamen Airlinesnak, hogy finanszírozza flottabővítését.
2010 novemberében a China Southern Airlines megállapodást írt alá az Airbusszal hat A330-as és 30 A320-200-as repülőgép vásárlásáról.
2011. január 11-én a China Southern Airlines bejelentette, hogy 10 Embraer E-190-es repülőgépet lízingel, amelyeket 2011 második felétől fognak leszállítani.
2011. január 27-én a Skytrax négycsillagos minősítést adott a China Southern Airlinesnak. Ez a legnagyobb légitársaság, amely ezt a címet viseli.
2011. október 17-én a China Southern Airlines először repült Airbus A380-as repülőgéppel. A légitársaság kezdetben belföldi útvonalakon vetette be az A380-asokat, Guangzhou, Peking, Sanghaj és Hongkong között repült. Ezzel egyidejűleg a fuvarozó tárgyalásokat folytatott az A380-as nemzetközi járatok indításáról. A kormány által előírt korlátozás miatt, amely egy nemzetközi útvonalat egyetlen légitársaságra korlátozta, a China Southern 2012 augusztusában bejelentette, hogy a kormány jóváhagyásától függően Peking-Párizs járatokat kíván indítani az Air China légitársasággal együttműködve. Két hónappal később az A380-ast Guangzhou-Los Angeles járatokon is bevetették. Az A380-as korai üzemeltetése veszteségesnek bizonyult, a repülőgép pedig kihasználatlan volt; a Sydneybe irányuló járatokat ezért 2013 októberében indították el. Ekkorra az Air Chinával a Peking-Párizs járatokról folytatott tárgyalások megszűntek.
Míg a China Southern, a többi három nagy kínai légitársasághoz hasonlóan, 2000 óta gyorsan terjeszkedett, tevékenységük nagy része a belföldi piacra összpontosított. A kínai turisták kiáramlásának növekedésével – akik 2012-ben például 102 milliárd dollárt költöttek külföldön -, valamint a nagysebességű vasút gyors építésével és bevezetésével Kínában a fuvarozó a növekedés fenntartása érdekében a tengerentúlra helyezte át a kilátásait. Mivel a légitársaság központja Guangzhou-ban található, ami akadályozza a légitársaságot az észak-amerikai piac hatékony kiszolgálásában, a légitársaság nemzetközi terjeszkedését Ausztrál-Ázsiára összpontosította. 2012 júniusában, a Guangzhou és London-Heathrow között közlekedő járatok megnyitásával a légitársaság “kantoni útvonal” néven kezdte el forgalmazni az Európát és Ausztráliát összekötő járatait, amely az olyan légitársaságok, mint a Qantas által üzemeltetett Kangaroo-útvonal alternatívája. A légitársaság azt remélte, hogy az Európa és Ausztrália között közlekedő, elsősorban üzleti célú forgalmat vonzza, és az ilyen, hatodik szabadságot élvező forgalmat, valamint a szárazföldi Kínából érkező forgalmat a kvangcsoui csomóponton keresztül irányítja (ezáltal a légitársaság hálózatát a pont-pont viszonylatban hangsúlyos hálózatról a hub-and-spoke rendszerre alakítja át). A fuvarozó mostanra olyan városokat vett fel útvonaltérképére, mint Auckland, Isztambul, Perth és Vancouver.
2012 május-júniusában a China Southern Airlines holland légiutas-kísérőket vett fel a Guangzhou-Amszterdam járatok első és business osztályú részlegének kiszolgálására.
2013. június 7-én a China Southern Airlines megkezdte első Boeing 787-esének üzemeltetését.
2015 elején bejelentették, hogy a légitársaság 24 Airbus A320neo repülőgépet lízingel az AerCaptól 2016 és 2019 közötti átadásra.
2018. november 15-én a légitársaság bejelentette, hogy 2019. január 1-jével kilép a SkyTeamből, és megerősíti partnerségét az American Airlines-szal és másokkal. A bejelentés olyan találgatásokhoz vezetett, hogy a hongkongi Cathay Pacific légitársasággal együtt csatlakozik a Oneworldhöz. Különböző médiumok arról számoltak be, hogy míg az elemzők azt jósolják, hogy a Oneworld lépése veszélyeztetheti a Cathay Pacific pozícióját a szövetségben, más elemzők szerint a China Southern Oneworldhöz való csatlakozása a Cathay számára előnyösebb lenne a különböző célpiacok miatt.
2019 márciusában a légitársaság bejelentette, hogy törzsutas partnerséget kötött az American Airlines-szal. Jelenleg a légitársaság rugalmasabb kapcsolatokat tervez más légitársaságokkal, főként Oneworld-tagokkal, például a Qatar Airways-szel, miközben nem csatlakozik a szövetséghez “néhány évig”, hogy beteljesítse álmát, mint “a világ legnagyobb légitársasága”. 2019. szeptember 26-án a China Southern korábbi és jelenlegi partnereivel együtt a pekingi Daxing nemzetközi repülőtéren üzemel, 2020. október 25-én pedig az összes Pekingbe induló és onnan induló járatát áthelyezik Daxingba.