Az IEP folyamat magyarázata

Origins and Purpose

Bár a befogadás jogi előzménye a Legfelsőbb Bíróság döntésére vezethető vissza a Brown v. Board of Education, valójában a fogyatékkal élő gyermekek szülei voltak azok, akik arra ösztönözték a törvényhozókat, hogy 1975-ben elfogadják az Education for All Handicapped Children Act (EAHCA) törvényt. Ez a jogszabály kötelezte az iskolai körzeteket arra, hogy bevonják és oktassák a speciális igényű tanulókat, és speciális tanulmányi terveket készítsenek számukra. 1990-ben az EAHCA-t átkeresztelték A fogyatékossággal élő személyek oktatásáról szóló törvényre (IDEA).

Ilyen tiszteletreméltó kezdetekkel érthető, hogy az egyéni oktatási program (IEP), vagy más néven egyéni oktatási terv folyamatának a tanuló állt a középpontjában. Bármit is tartalmazzon az IEP, a célja mindig ugyanaz: oktatási tervet szabni a gyermek számára, hogy teljes mértékben kiaknázhassa a benne rejlő lehetőségeket.

Az első lépés:

Ki jogosult?

Mielőtt egy tanuló sajátos nevelési-oktatási szolgáltatásokban részesülhetne, meg kell vizsgálni, hogy jogosult-e a szolgáltatásra. Az IDEA értelmében jelenleg 13 kategória létezik, amelyek alapján egy gyermek részesülhet ilyen szolgáltatásokban:

1. Autizmus
2. Süketség…vakság
3. Süketség
4. Emocionális zavar
5. Halláskárosodás
6. Értelmi fogyatékosság*
7. Multifogyatékosság
8. Ortopédiai fogyatékosság
9. Más egészségkárosodás

.

10. Specifikus tanulási zavar
11. Beszéd- vagy nyelvi zavar
12. Traumatikus agysérülés
13. Vizuális károsodás

*Az AIDS-et korábban “mentális retardáció” (MR) néven is emlegették, és a kifejezés és annak rövidítése a köznyelvben vagy a régebbi dokumentációban is előfordulhat. Jelenleg azonban nem elfogadott gyakorlat az értelmi fogyatékossággal élő személyekre mentálisan retardáltként hivatkozni.

Hogyan értékeltethetem gyermekemet/tanítványomat a jogosultság szempontjából?

Szülőként ez nagyon egyszerű. Ha úgy gondolja, hogy gyermeke jogosult lehet különleges oktatási szolgáltatásokra, csak kérnie kell egy értékelést. Ezt úgy teheti meg, hogy felveszi a kapcsolatot gyermeke tanárával, az iskolapszichológussal vagy az iskola igazgatójával. A szakképzett személyzet egy csoportja dönt az értékelés szükségességéről, és elkészíti az értékelés tervét. A kerületnek az értékelés elvégzésére 60 nap áll rendelkezésére attól a naptól számítva, hogy Ön engedélyt adott az értékelésre. Néhány államban van olyan közigazgatási szabályzat, amely meghatározza, hogy mennyi idő áll a csoport rendelkezésére, hogy eldöntse, hogyan és hogy kell-e értékelni, de nem minden államban van ilyen. Az értékeléssel kapcsolatos minden döntéshez az iskolakörzetnek tájékoztatnia kell a szülőt, és meg kell hívnia a szülőt, hogy részt vegyen benne. Nem szabad úgy dönteni arról, hogy értékeljenek-e vagy hogyan, hogy a szülő nem vesz részt a csoport megbeszélésén.

A tanárok is utalhatják a tanulókat értékelésre, de ennek azután kell megtörténnie, hogy már megpróbálták a problémákat speciális oktatási szolgáltatások nélkül orvosolni. Ha ilyen kísérletek történtek, és a gyermek továbbra is küszködik, miközben iskoláról iskolára változik, a következő lépés lehet az RTI szerinti beavatkozás kezdeményezése, vagy az iskola tanulói szolgáltatási csoportjának (SST) összehívása, hogy megvitassák a tanuló teljesítményét. Erre a megbeszélésre az általános iskolai tanárnak munkamintákat és egyéb adatokat, például olvasási és matematikai eredményeket, viselkedési táblázatokat és írásmintákat kell hoznia. Az értékelő csoport ezután dönthet arról, hogy a gyermeket értékelésre utalja-e, vagy azt javasolja, hogy a gyermek speciális oktatási szolgáltatások nélkül folytassa a tanulmányait.

Ha a csoport azt gyanítja, hogy a gyermeknek tanulási vagy viselkedési zavarai vannak, együtt dolgoznak azon, hogy meghatározzák, milyen teszteket és adatokat gyűjtsenek. Ez magában foglalhat különböző teljesítményalapú teszteket, mint például a Woodcock Johnson, harmadik kiadás (WJIII) vagy a Wechsler Individual Achievement Test (WIAT), valamint kognitív és viselkedési működéssel kapcsolatos teszteket. Fontos megjegyezni, hogy NEM kezdődhet meg a tesztelés addig, amíg a szülő bele nem egyezik, írásbeli engedélyt adva az értékelésre.

A tesztelést és a meglévő adatok összegyűjtését követően az értékelő csoport újra összeül, hogy megvitassa az eredményeket. Bármikor, amikor az értékeléssel kapcsolatos döntések születnek, a szülőt meghívják a részvételre. Az IDEA-ban szereplő 13 fogyatékossági kategória mindegyikének egyedi minősítési követelményei vannak. A leggyakoribb fogyatékosság (az értékeltek nagyjából fele) azonban a specifikus tanulási zavar (SLD) kategóriába tartozik. Az SLD kategóriában, ha a teljesítmény és a képességek közötti eltérés (az IQ és a tanulmányi teszteredmények közötti eltéréssel mérve) elég nagy, a gyermek jogosult a szolgáltatásokra.

Egy megjegyzés az eltérés módszeréről és az SLD-ről: Az IDEA 2004-es újraengedélyezésének részeként az iskolakörzeteket arra kérték, hogy ne hagyatkozzanak kizárólag az eltérés módszerére az SLD azonosításában, mert ez nagyon megnehezíti a harmadik osztályos korosztálynál fiatalabb gyermekek azonosítását. Ennek ellenére számos iskolai körzet még mindig az úgynevezett eltéréses modellre támaszkodik az SLD esetében, holott a valóságban az FTI-vel elegendő, már meglévő adatot tudnak szerezni a jogosultság dokumentálásához. A többi 12 kategória követelményei eltérőek, de egyik sem hasonlít az SLD esetében előírtakhoz. A szülőknek óvatosan kell figyelniük arra, hogy mikor alkalmazzák az SLD szabványait más kategóriákra, például az Egyéb egészségkárosodásra, amikor erre nincs jogszabályi előírás.

Azt is tartsuk szem előtt, hogy vannak olyan diagnózisok, amelyek felállítására a tanárok és az iskolapszichológusok nem rendelkeznek megfelelő képesítéssel. A figyelemhiányos hiperaktív zavar (ADHD), az autizmus és a legtöbb fizikai és fejlődési elmaradás orvosi diagnózist igényel. Ha azt gyanítja, hogy a tanulónak valamelyik ilyen károsodása van, feltétlenül be kell vonni egy egészségügyi szakembert (például a gyermek gyermekorvosát) az értékelési folyamatba. Azokat a fejlődési elmaradásokkal vagy testi károsodásokkal küzdő gyermekeket, akik rutinszerű orvosi ellátásban részesülnek, nagy valószínűséggel a gyermekorvosi rendelőben diagnosztizálják, és már korán elkezdik a szolgáltatásokat igénybe venni. A három év alatti gyermekek korai intervenciós szolgáltatásokat kaphatnak az iskolai körzeteken keresztül (a lakóhely szerinti államtól függően) vagy más, államilag finanszírozott programokon keresztül.

A lényeg az, hogy minden fogyatékossági kategóriában a fogyatékosságnak ki kell hatnia a tanuló oktatására, és a tanulónak speciálisan kialakított oktatásra szorulónak kell lennie. Végül is nem minden fogyatékossággal élő gyermek igényel speciális oktatási szolgáltatásokat.

Kettedik lépés: Az IEP

Ha a tanulójánál vagy gyermekénél fogyatékosságot diagnosztizáltak, a következő lépés egy olyan program megtervezése lesz számára, amely az ő egyedi szükségleteinek megfelel. Ezt a programot egy nagyon konkrét, nagyon hosszú dokumentumban, az úgynevezett egyéni oktatási programban (IEP) határozzák meg, amelyet évente felülvizsgálnak az IEP-értekezleten. Évesnek legfeljebb 365 napot tekintünk; az ezen időpont után tartott ülések nem minősülnek megfelelőnek. A kezdeti IEP-nek (az elsőnek) a jogosultságot megállapító értékelő értekezletet követő 30 napon belül kell elkészülnie.

A speciális oktatók gyakran felváltva használják az “IEP” kifejezést a hivatalos dokumentumra és az értekezletre, amelyen azt megvitatják. A félreértések elkerülése érdekében a dokumentumot “IEP”-nek, az értekezletet pedig “IEP-értekezlet”-nek vagy “éves felülvizsgálatnak” kell nevezni.”

Kik vesznek részt az IEP-értekezleten?

Minden IEP-értekezleten részt kell vennie a sajátos nevelési igényű tanároknak, a körzet képviselőjének (gyakran egy adminisztrátornak, de nem kötelező), valakinek, aki értelmezi a tesztadatokat, és egy általános iskolai tanárnak; a szülőt meghívják és ösztönzik a részvételre. Az IEP-értekezleteken általában részt vesz a tanuló (akinek 16 éves kortól kötelező a részvétel), az iskolapszichológus, az adaptív testnevelő tanár és a szolgáltatók, például a logopédus és a foglalkozásterapeuta.

Míg mind az öt tag szerepe kötelező, lehetséges, hogy egy tag több szerepet is betölt. Például a gyógypedagógus jellemzően a tesztadatok értelmezésére van kiképezve, így a gyógypedagógus mellett az adott pozíció szerepét is betöltheti. A csapat minden egyes tagjának egyedi szerepe van. A gyógypedagógus tudja, hogy az adott iskolában a speciálisan kialakított oktatás mely formái végezhetők el könnyen; az általános iskolai tanár annak az évfolyamnak az általános iskolai tantervének a szakértője, ahová a tanuló jelenleg kerül; a körzet képviselője biztosítja, hogy az IEP megfeleljen a jogszabályoknak, és az IEP minden előírása megvalósítható legyen; a tesztadatok értelmezője segít a csapatnak a tesztinformációk megértésében. Végül a szülőnek, akinek nem kötelező részt vennie, egyedülálló szerepe van abban, hogy a gyermeket születésétől kezdve és az iskolai kereteken kívül is megértse.

Mi kerül az IEP-be?

Minden, kivéve a konyhai mosogatót! Minden komolytalanságot félretéve, egy jó IEP hosszú és nagyon konkrét IEP. Fontos megjegyezni, hogy az IEP egy kötelező érvényű dokumentum a szolgáltatások nyújtására vonatkozóan a kerület és a szülők között. Ez azt jelenti, hogy ha egy körzet nem biztosítja az IEP-ben ígért szolgáltatásokat, akkor nem felel meg az IEP-nek és a törvénynek. Ez nem jelenti azt, hogy ha egy gyermek nem haladt annyit, amennyit a csapat szeretne, akkor a tanárt vagy a kerületet be kell perelni; azt sem jelenti, hogy bárki börtönbe kerül.

Az IEP-ben a következőkre kell számítania:

• Jelenlegi szintek: Ez egy pillanatfelvétel arról, hogy ki a gyermek és hogyan teljesít jelenleg. Ennek tartalmaznia kell a jogosultsági információkat, a szülők elérhetőségét és a jelenlegi munka összefoglalóját. Ennek az összefoglalónak olyan adatokat kell tartalmaznia, mint az olvasási és matematikai teszteredmények, az aktuális osztályzatok, a megfigyelt készségek, a viselkedésre vonatkozó beutalások és a munkaszokások feljegyzései. Röviden, konkrétnak kell lennie. A tanároknak kerülniük kell, hogy általánosságokat vagy szubjektív megjegyzéseket írjanak, mint például “Johnny jól nevelt fiú”. Helyet kell biztosítani a család és a szülők véleményének. Lényegében a jelenlegi tanulmányi és funkcionális teljesítményszinteknek (PLAAFP) tartalmazniuk kell a tanulók erősségeit és gyengeségeit, az osztálytermi teljesítményt, és mérhető alapadatokat kell szolgáltatniuk, amelyekből kiindulva a célokat létrehozzák.
• Ingyenes és megfelelő közoktatás (FAPE) biztosítása: Ezt általában “elhelyezésnek” és/vagy “szolgáltatásoknak” nevezik. Ez a szerződés kötelező része, amelyben a kerület osztálytermi és/vagy kiegészítő szolgáltatásokat, például logopédiai terápiát vagy adaptív testnevelést kínál. Meg kell határozni, hogy a gyermek milyen gyakran (a tanévben hány napot) részesül ezekben a szolgáltatásokban, valamint a szolgáltatások időtartamát (hány percet alkalmanként). Ez a szakasz nem használhat változó kifejezéseket, mint például “szükség szerint”, hanem inkább a szolgáltatások minimális számát és időpontját kell meghatározni.
• Célok: A célokat úgy kell megfogalmazni, hogy az előrehaladás mérését szolgálják. A célok lehetnek tanulmányi, viselkedési, szociális vagy átmeneti alapúak, és mindig a szükségletek elismert területeire kell megfogalmazni őket. Például, ha egy tanuló messze elmarad társaitól matematikából, akkor matematikai célt kell kitűzni számára. A céloknak elérhetőnek (a csoportnak meg kell állapodnia abban, hogy a tanuló ésszerűen teljesíteni tudja a célt egy év alatt) és mérhetőnek kell lenniük (a tanárnak úgy kell éreznie, hogy kemény adatokkal és munkamintákkal tudja igazolni a cél felé tett előrehaladást).
• Elhelyezések és módosítások: Az alkalmazkodások és módosítások az osztálytermi környezet olyan változtatásai, amelyek szükségesek lehetnek a tanuló támogatásához. A tanárok és a szülők gyakran nincsenek tisztában az alkalmazkodás és a módosítás közötti különbséggel. Az általános szabály a következő: ha ez segít a tanulónak abban, hogy ugyanazt a munkát ugyanolyan szinten végezze el, mint társai, akkor az alkalmazkodásnak minősül; ha megváltoztatja a munkát, vagy a munkát más szinten végzi el, akkor módosításnak minősül. Például, ha egy gyermeknek lehetővé tesszük, hogy a jegyzeteit kézzel való írás helyett gépelje, az alkalmazkodásnak minősül. Ha egy felnőtt gépeli le neki, az módosításnak számít.
• Átmeneti terv: A legújabb jogszabályok előírják, hogy azoknak a tanulóknak, akik az IEP érvényességi ideje alatt betöltik a 16. életévüket, rendelkezniük kell egy átmenetre vonatkozó céllal és tervvel.
• Aláírási oldal és tárgyalási feljegyzések: Az IEP-csoport minden tagja aláírásával jelzi, hogy jelen volt az ülésen, és jóváhagyja az ülésen készült feljegyzéseket. Ezen túlmenően a szülőnek bele kell egyeznie a kerület által biztosított alkalmazkodásba, módosításokba és elhelyezésbe (FAPE-ajánlat) ahhoz, hogy az eredeti IEP végrehajtásra kerüljön.

Mi történik az IEP-értekezleten?

Az IEP-csapat minden évben összeül az éves felülvizsgálatra (AR). Az AR célja, hogy az IEP-csapat minden tagja egy helyen összegyűljön, hogy a célok felé tett előrehaladás áttekintésével és az új adatok, például a munkaminták és a legutóbbi tesztek áttekintésével tájékoztassák egymást a tanuló szükségleteiről és teljesítményéről. Háromévente a csapat azért is összeül, hogy megvitassa, hogy a tanuló továbbra is jogosult-e a szolgáltatásokra. Ezt az értekezletet hároméves felülvizsgálatnak (Tri) nevezik, és általában az AR-rel együtt tartják.

Néhány új tanárnak az a benyomása, hogy a teljes IEP-et ezeken az értekezleteken kell megírni. Bár az írás egy része valóban ott történik, a csapatnak a megbeszélésre a célok első tervezetével, a jelenlegi szintekkel, a javasolt alkalmazkodással és módosításokkal, valamint a FAPE felajánlásával kell érkeznie. Ha minden tag úgy ülne le az asztalhoz, hogy semmi sincs előkészítve, az IEP-értekezlet órákig tartana. Az IEP megírására vonatkozó további javaslatok a The Collaborative IEP: How Parents and Teachers can Work Together című könyvben találhatók.

Harmadik lépés: Utókövetés

Az IEP-értekezlet nem lehet az egyetlen alkalom, amikor a tanárok, a szülők és más szolgáltatók megvitatják a gyermek fejlődését. Ne feledje, hogy az IEP egy munkadokumentum, és a tanév során szükség szerint módosítható és megváltoztatható. Fontos, hogy a csapat tagjai között nyitva maradjon a kommunikációs vonal, és folyamatosan együtt dolgozzanak az egyes tanulók szükségleteinek legjobb kielégítése érdekében.

Az IEP folyamatáról bővebben az Egyesült Államok Oktatási Minisztériumának honlapján olvashat.