A szerpentin kőzetben található azbeszt miatt aggódnunk kell?

A válasz igen, valóban aggódnunk kell a szerpentin kőzetből keletkezett talajnak való kitettség miatt, különösen a levegőben szálló por miatt. A szerpentinit egy egyedi és gyönyörű kőzet, amely a világ nagy részén ritka. Itt, Kaliforniában azonban nálunk vannak Észak-Amerika legnagyobb kitettségei, és mi tettük hivatalos állami kőzetünkké. A szerpentinit talajú élőhelyek gyakran adnak otthont számos őshonos fajnak, amelyek alkalmazkodtak néhány furcsa tulajdonságához.

A szerpentinin szó a sziklán néha látható foltos, kígyószerű mintázatra utal. A görög orvos, Dioszkoridész az őrölt szerpentinit kígyómarás megelőzésére javasolta. Nem túl egészséges ötlet, mint hamarosan megtudjuk.

A szerpentinit alapanyaga, a peridotit nagy mennyiségű vasat tartalmazó, feltörő magmából álló kőzet. A mi helyi szerpentinitünk akkor keletkezett, amikor itt még több mint 30 millió évvel ezelőtt szubdukció zajlott (az egyik lemez a másik alá merült). Ahogy az óceáni lemez a kontinens alá merült, a peridotit erős nyomásnak volt kitéve. Mivel azonban ez a víz alatti felszín közelében történt, a hőmérséklet alacsony maradt. És ez teszi ezt a kőzetet különlegessé: a nyomás alatt hűvös maradt. (Bárcsak én is tudnék ilyet!)

A kaliforniai geológusok korán felismerték a szerpentinitben rejlő gazdasági erőforrásokat. Kitörései közelében gyakran találtak higanyt, nikkelt, krómot és magnezitet, valamint a természetben előforduló azbesztrészecskéket – mikroszkopikus tűszerű magnézium-vas-szilikát kristályokat. Az azbesztnek számos formája létezik, de a leggyakoribb típus itt a krizotil. Egyedülálló tulajdonságai (szakítószilárdság, rugalmasság, hő- és vegyszerállóság) miatt az azbesztnek számos értékes gazdasági felhasználási területe van: akusztikai lapok, tűzszigetelés, tömítés, fékbetétek és szűrők (a finom részecskék eltávolítására vegyi anyagokból, borból és más folyadékokból).

De ezeknek a karcsú kristályoknak van egy hátránya is: Megtapadhatnak az ember tüdejében vagy hasüregében, és két-három évtized alatt azbesztózishoz vagy peritoneális mezoteliómához (a hasüreg irritációja) vezethetnek. Nem világos, hogy hány szál szükséges ahhoz, hogy tüdőrákot vagy más betegségeket okozzon, de minden expozíció magában hordoz némi betegségkockázatot. A gyermekek nagyobb kockázatnak lehetnek kitéve, mivel magasabb az anyagcseréjük és hosszabb idő áll rendelkezésre a betegség kialakulásához.

A pornak való veszélyes kitettség csökkentése érdekében hagyja a szerpentin kitermeléseket háborítatlanul. Amíg az azbesztszálak stabilizálódnak a kőzetben, addig nem jelentenek veszélyt. Annál is inkább érdemes békén hagyni őket, és csak csodálni mind a gyönyörű sziklákat, mind a változatos őshonos vadvirágokat, amelyek e jellegzetesen kaliforniai kőzet által létrehozott talajon virágoznak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.