A közlekedés hatása a gazdaságra

Szövegszint kiválasztása:

A modern társadalmak számára lehetővé teszi az áruk és emberek hatékony szállítását. Egy rövid pillantás a korai Egyesült Államokra illusztrálja ezt az elvet. Az 1800-as évek első felében az amerikaiak erős közlekedési hálózatot építettek ki. A fejlődő technológia új mérnöki tevékenységeket tett lehetővé. A mérnöki bravúrok hamarosan átalakították az észak-amerikai kontinenst. Az új utak, csatornák és vasutak jelentősen kibővítették a gazdasági lehetőségeket.
A gyarmati és forradalmi időszakban Észak-Amerika nem őslakos lakosságának nagy része az Atlanti-óceán partvidékének közelében élt. Az 1700-as évek Amerikája főként a vízi közlekedéstől függött, hogy a kis gazdaságokat összekösse a transzatlanti kereskedelemmel. A Hudson folyó vagy más folyórendszerek közelében élő gazdák a terményeiket a folyón lefelé úsztatva juttathatták el a kikötővárosokba. A kézművesek ugyanígy szállították kézzel készített termékeiket. Maga az utazás lassú és nehézkes volt. A kolóniák közötti postautakat az 1700-as évek közepére építették ki. Ezek az utak azonban alkalmatlanok voltak a kereskedelmi szállításra. A mezőgazdasági termények és egyéb áruk szállítása költséges és lassú volt.
Az áruk útra keltek
1794-ben új út nyílt a pennsylvaniai Philadelphia és a pennsylvaniai Lancaster között. Ez volt az ország első fizetős útja, amelyet üzletemberek egy csoportja épített. Hamarosan más kereskedőcsoportok további fizetős utakat építtettek ki. Az 1820-as évek elejére már több ezer kilométernyi leaszfaltozott út szelte át a régiót. Ezek a fizetős utak jelentősen fellendítették a regionális kereskedelmet. A szövetségi kormány ebben a korszakban egy nagy autópályát fizetett ki: a Cumberland Roadot. Az 1811-ben megkezdett út a marylandi Cumberlandből nyugat felé húzódott. 1818-ra átkelt az Appalache-hegységen, és elérte a virginiai Wheelinget. Lehetővé tette a szárazföldi utazást a Potomac és az Ohio folyók között.
Kereskedelmi kikötők bukkannak fel
A csatornák még nagyobb hatósugarat adtak a vízi közlekedési rendszernek. A legnagyobb és legfontosabb az Erie-csatorna volt. New York állam törvényhozói 1817-ben hagyták jóvá. Buffalótól Albanyig terjedt. A tetején 12,1 méter (40 láb) széles és 1,2 méter (négy láb) mély volt. Ez a mérnöki teljesítmény egy ember alkotta vízi utat hozott létre, amely összekötötte a Nagy-tavakat a Hudson-folyóval. A Hudson pedig New York Citynél ömlik az Atlanti-óceánba. Az Erie-csatorna jelentősen csökkentette mind az utazási időt, mind pedig az olyan termékek, mint a gabona és a fűrészáru szállításának költségeit a középnyugatról a keleti partvidékre. Az ilyen áruk szállításának azonnali és drámai növekedéséhez vezetett. Az 1840-es évekre New York City az ország vezető kereskedelmi kikötőjévé vált. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a város az ország pénzügyi és kereskedelmi fővárosává váljon.
Más államok kormányai is remélték, hogy lemásolják New York sikerét. Hamarosan befizették saját csatornaprojektjeiket. 1840-re az Egyesült Államoknak több mint 4828 kilométernyi (3000 mérföldnyi) csatornája volt. Ohio és Indiana is megépítette saját csatornarendszerét. Ezek összekötötték az Ohio folyót az Erie-tóval. Az 1848-ban elkészült Illinois & Michigan csatorna vízi összeköttetést teremtett a Mississippi folyó völgye és a Nagy-tavak között. Segített az Illinois állambeli Chicagó városának a középnyugat nagy közlekedési csomópontjává válni.
A vonatok egész évben közlekednek
A gőzüzemű mozdonynak volt a legnagyobb hatása. A vonatok nagy teherbírású, gyors, egész évben közlekedő megoldást jelentettek. Idővel a kereskedelmi szállítmányozásban is előnyben részesültek. A legkorábbi amerikai vasutak csak rövid távolságokat tettek meg. 1827-ben a marylandi Baltimore-i üzletemberek egy csoportja társaságot alapított az első nagy vasút megépítésére. Ez a városuk és az Ohio folyó között futott. A polgárháborút (1861-1865) megelőző évtizedekben számos további magánvasúti vállalkozás következett. 1840 és 1860 között az országban megtízszereződött a lefektetett sínek száma. Az első transzkontinentális vonal 1869-ben jött létre. Végül a vasutak csökkentették sokféle áru nagy távolságokra történő szállításának költségeit.
Ezek a közlekedési fejlesztések segítették a letelepedést Észak-Amerika nyugati régióiban. A nemzet iparosodásához is nélkülözhetetlenek voltak. A termelékenység ebből fakadó növekedése elképesztő volt. A forgalmas közlekedési kapcsolatok fokozták a városok növekedését. A közlekedési rendszer segített az országos szintű ipari gazdaság kiépítésében.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.