50 Cent

Bár később meg kellett küzdenie hírnevének természetével, valamint a piaci elvárásokkal, 50 Cent jelentős akadályokat állt ki fiatal, ám figyelemre méltóan drámai élete során, mielőtt 2003 körül a rap, ha nem is általában a popzene legtöbbet tárgyalt alakjává vált. Miután a 90-es évek végén sikertelenül próbálkozott a mainstream sikerrel (amit egy 2000-ben ellene elkövetett merénylet hiúsított meg), majd a New York-i mixtape-körben sikeres volt (amit a 2000-es évek elején a Ja Rule-lal folytatott küzdelme hajtott), Eminem 2002-ben hét számjegyű szerződést kötött 50 Centtel, és 2003-ban irányította gyors felemelkedését a crossover siker felé. A Queensben, a durva Jamaica negyedben élő, tönkrement családból, majd magának a mesés környéknek az utcáiról származó 50 Cent átélte mindazt, amiről a legtöbb rapper rímeket ír, de nem mindenki élte át: drogok, bűncselekmények, börtönbüntetések, késelések, és ami a leghírhedtebb, lövöldözések. Természetesen ezek a tapasztalatok váltak 50 Cent retorikai alapanyagává. Sokat emlegetett múltjában gyönyörködött, leszólta a leendő gengsztereket, és címlapokra került. Még úgy is nézett ki, mint az ideális keleti parti hardcore rapper: nagy testalkatú, gyakran mutogatott bicepszekkel, hasizmokkal és tetoválásokkal, valamint a védjegyének számító golyóálló mellénnyel, pisztollyal és jeges feszülettel. De ami a legfontosabb, 50 Cent talán megfelelt a hardcore rapper prototípusának, de tudott egy fülbemászó horgot is készíteni. Ennek eredményeképpen a zenéje átcsapott a poppiacra, és mindazoknak tetszett, akiknek tetszett a durva pózolása és a szedett-vedett gazdagság története, mind pedig azoknak, akiknek tetszett a pajkos, énekelhető klubslágerek gyártásában való jártassága. És 50 Cent nem feledkezett meg a bandájáról sem. Segített G-Unit csapatának sikeres franchise-zá válni, platinalemezes szólóalbumokat adtak ki a csoport tagjainak, jövedelmező licencszerződéseket kötöttek a márkanévre, és teltházas arénaturnékkal népszerűsítették a franchise-t nemzetközi szinten. Harmadik albumának (Curtis, 2007) megjelenésekor azonban 50 Centnek komoly ellenérzésekkel kellett szembenéznie, különösen a hip-hop puristák körében, akiknek nem tetszett, hogy a pop-rap felé fordult, és így eltávolodott az utcai szintű hitelességtől.

Curtis James Jackson III 1975. július 6-án született, és a New York-i Queensben, Southside Jamaicában nőtt fel, 50 Cent megtört családban nőtt fel. Stréber édesanyja meghalt, amikor még csak nyolc éves volt, apja pedig nem sokkal később távozott, így a nagymamája nevelte őt. Tinédzserként követte édesanyja példáját, és elkezdett strichelni. A crack-kereskedelem jövedelmezőnek bizonyult 50 Cent számára, egészen addig, amíg végül nem találkozott a törvénnyel, azaz 1994-ben többször is letartóztatták. Nagyjából ekkor cserélte el a bűnözést a hip-hopra. Az áttörés 1996-ban jött el, amikor találkozott a Run-D.M.C. Jam Master Jayjel, aki adott neki egy kazettát, és megkérte, hogy rappeljen rajta. Jayt lenyűgözte, amit hallott, és leszerződtette a feltörekvő rappert a JMJ Records kiadójához. Az üzletből azonban nem sok minden lett, és 50 Cent csatlakozott a Trackmastershez, egy kereskedelmileg sikeres New York-i produceri duóhoz, amely olyan előadókkal való munkájukról ismert, mint Nas és Jay-Z. A Trackmasters leszerződtette a rappert a Columbia alkiadójukhoz, és elkezdett dolgozni debütáló albumán, a Power of the Dollaron. Az album tervezett kiadását egy trió kislemez előzte meg: “Your Life’s on the Line”, “Thug Love” (a Destiny’s Child közreműködésével) és “How to Rob”. Ez utóbbi jelentős felhajtást generált, nagy figyelmet keltett csalogató szövege miatt, amely részletezi, hogyan rabolna ki 50 Cent bizonyos nagynevű rappereket.

Ez a hajlandóság a nyílt és pimasz rapelésre és az ezzel járó figyelem azonban visszaütött rá. A sikere utáni első találkozása a halállal nem sokkal a “How to Rob” megjelenése után történt, amikor a manhattani West 54th Street-i Hit Factory stúdióban leszúrták. Nem sokkal ezután következett a leghíresebb incidens. 2000. május 24-én, éppen mielőtt a Columbia kiadta volna a Power of the Dollárt, egy merénylő megpróbálta kioltani 50 Cent életét a 161. utcában, Jamaicában, Queensben (közel ahhoz a helyhez, ahol két és fél évvel később Jam Master Jayt halálos lövés érte), kilencszer lőtt rá egy 9 mm-es pisztollyal, miközben a rapper tehetetlenül ült egy autó anyósülésén. Az egyik lövés az arcába fúródott, egy másik a kezébe, a hét másik pedig a lábába és a combjába, de ő mégis túlélte, épphogy. Ennek ellenére a Columbia nem akart semmit sem kezdeni 50 Centtel, amikor meghallotta a hírt, a Power of the Dollar-t a polcra tette, és elváltak útjaik az immár ellentmondásos rapperrel.

A következő két évben 50 Cent visszatért a rap undergroundba, ahonnan indult. Megalakított egy kollektívát (G-Unit, amelyben Lloyd Banks és Tony Yayo is részt vett), szorosan együttműködött Sha Money XL producerrel (aki szintén a JMJ-hez szerződött 50 Centtel nagyjából egy időben), és elkezdett mixtape-eket gyártani (amelyekből később válogatásokat állítottak össze a Guess Who’s Back? című albumon 2002-ben). Ezek a mixtape-felvételek (amelyek közül soknak DJ Whoo Kid volt a házigazdája az olyan CD-ken, mint a No Mercy, No Fear és Automatic Gunfire), a rapper megbecsült hírnevet szerzett magának New York utcáin. Némelyiken 50 Cent és G-Unit társai népszerű ütemekre rappeltek, mások népszerű rappereket gúnyoltak ki (nevezetesen Ja Rule-t, aki hamarosan fő riválissá vált), néhányon pedig a lövöldözésről volt szó. Ez az állandó mixtape-jelenlét 2000-2002 folyamán az ipar figyelmét és az utca megbecsülését is kivívta, különösen, amikor Eminem egy rádióműsorban kijelentette, hogy csodálja 50 Centet. Licitálási háború alakult ki, ami az aláírási árat milliós nagyságrendűre emelte, és a rapper lassan ismét a feltörekvő reflektorfénybe került, ahogy a hír elterjedt.

A licitháború ellenére Eminem valóban megszerezte az emberét, és 50 Cent egy közös szerződést kötött a Shady/Aftermath kiadóval – az előbbi Em, az utóbbi Dr. Dre kiadója. Az egymást követő hónapok során 50 Cent szorosan együtt dolgozott Eminemmel és Dre-vel, akiket mindketten executive producerként jegyeztek a közelgő debütálásán, a Get Rich or Die Tryin’ című albumon, mindketten készítettek néhány számot a várva várt albumra. Mielőtt azonban a Get Rich megjelent volna, Eminem bemutatta 50 Centet a 8 Mile soundtrackjén. A “Wanksta” című dal, amely korábban a No Mercy, No Fear mixtape-en jelent meg, 2002 végén elsöprő sikert aratott, megalapozva ezzel az “In da Club”-ot, a Get Rich Dre által producált vezető kislemezt. A két kislemez jelentős crossover sláger lett – az előbbi a Billboard Hot 100 listáján a 13., az utóbbi az első helyen végzett -, és az Interscope (a Shady/Aftermath anyavállalata) kénytelen volt előrehozni a Get Rich megjelenési dátumát a csempészés elleni küzdelem érdekében.

Mindezek közepette 50 Cent többször is címlapokra került. Leginkább Jam Master Jay 2002 októberében történt lövöldözésével, az FBI nyomozásával a Murder Inc. és az egykori drogdíler Kenneth “Supreme” McGriff kapcsolatával kapcsolatban, valamint a Violator Management irodájában történt lövöldözéses incidenssel hozták kapcsolatba. Továbbá még több címlapra került, amikor 2002 szilveszterén bebörtönözték fegyvertartásért. A média a végtelenségig elmesélte az élettörténetét, különösen a halállal való összecsapását – és nem csak a várt médiumok, mint az MTV – még az olyan valószínűtlen mainstream kiadványok, mint a The New York Times is közöltek róla cikkeket (“Amid Much Anticipation, a Rapper Makes a Debut”). Mire a Get Rich végül 2003. február 6-án megjelent az utcákon, 50 Cent a zeneipar legtöbbet tárgyalt figurájává vált, és akár csempészett, akár nem, az első eladási adatok ezt tükrözték (öt nap alatt rekordot jelentő 872 000 darabot adtak el, ami a legjobban fogyó debütáló album a SoundScan 1991 májusában indított nyomkövető rendszere óta), ahogyan a médiában való mindenütt jelenléte is. Az év végén, a népszerű slágerek újabb körét követően, a “21 Questions” (amely a Hot 100-as lista első helyére került) és a “P.I.M.P.” (harmadik helyezett), 50 Cent bemutatkozott a G-Unit együttesével, a Beg for Mercyvel. Az album a második helyen szerepelt a slágerlistákon, és több Top 15-ös slágert is produkált, a “Stunt 101”-et és a “Wanna Get to Know You”-t.

2004-ben 50 Cent nagyrészt a pálya szélén maradt, mivel a G-Unit tagok, Lloyd Banks és Young Buck népszerű szólóalbumokat adtak ki. Egy másik G-Unit tag, a Game 2005 januárjában adta ki debütáló albumát, és ez bizonyult a legsikeresebbnek ezen szóló spin-offok közül, különösen a “How We Do” és a “Love It or Hate It” című kislemezek, mindkettő Top Five sláger, amelyekben 50 Cent kiemelkedően szerepelt. Miközben azonban ezek a kislemezek a slágerlisták élén jártak, 50 Cent és The Game viszályba keveredtek, és az utóbbit keserűen kirúgták a G-Unitből. Fat Joe-val és Jadakiss-szal is viszálykodásra került sor (amit a “Piggy Bank” című dal indított el) 50 Cent második albumának, a The Massacre-nek 2005 márciusi megjelenése előtt. A The Massacre majdnem olyan népszerű volt, mint a Get Rich or Die Tryin’, első helyen debütált, milliókat adtak el belőle (több mint tízmilliót világszerte), és egy sor slágert hozott (“Disco Inferno”, “Candy Shop”, “Just a Lil Bit”).

Ekkorra 50 Cent hírneve beárnyékolta a zenéjét, ezzel előrevetítve az “utcai” hitelességi problémákat, amelyek a következő években kísérteni fogják. A The Massacre marketingje például átragadt az olyan vállalkozásokra, mint az 50 Cent: Bulletproof című videojáték, a Get Rich or Die Tryin’ című félig önéletrajzi film és a filmhez készült soundtrack – mindezek 2005-ben jelentek meg, más termékekkel együtt. 50 Cent túlterjedésének következményei a filmzene kislemezein keresztül mutatkoztak meg (“Hustler’s Ambition”, “Window Shopper”, “Best Friend”, “Have a Party”), amelyek nem sok vizet zavartak a piacon, és a korábbi kislemezekhez képest szerényen szerepeltek a listákon. A G-Unit következő szóló kiadványai (Tony Yayo Thoughts of a Predicate Felon, 2005; Mobb Deep Blood Money, 2005; Lloyd Banks Rotten Apple, 2006; Young Buck Buck the World, 2007) szintén nem teljesítettek jól kereskedelmi szempontból, és nem volt teljesen meglepő, amikor egy másik, Olivia Behind Closed Doors című lemezének terveit félretették. A zord kilátások nem sok jót ígértek 50 Cent következő albumának, amelyet többször is elhalasztottak és néhányszor átneveztek.

A végső címet, a Curtis-t egy újabb viszály ihlette, ezúttal Cam’ronnal, aki kissé furcsa módon azzal gúnyolta 50 Centet, hogy a születési nevén szólította. Miután a két vezető kislemez, a “Straight to the Bank” és az “Amusement Park” nem vált be a piacon, a Curtis-t még egyszer átdolgozták, és a nyári megjelenési dátum helyett őszre tolták (azaz az emlékezetes szeptember 11-i dátumra, ami – az iparági megfigyelők örömére – az albumot Kanye West Graduation című albumával állította szembe). Egy második kör kislemez, az “I Get Money” és az “Ayo Technology” a nyár második felében jelent meg, míg az ötödik kislemez, a “Follow My Lead” videója kiszivárgott az internetre — 50 Cent csalódására, aki állítólag kiátkozta az Interscope-ot, amiért veszélyeztette az album kereskedelmi kilátásait — több mint egy hónappal a megjelenés előtt.

2012-ben kreatív nézeteltérések miatt elhagyta a kiadót, és magával vitt egy kiadatlan albumot, a Street King Immortal-t. Bár még mindig szándékában állt, hogy végül kiadja az Immortalt, összeállított egy sor új számot, és kiadta őket ötödik rendes LP-jeként, Animal Ambition címmel: An Untamed Desire to Win címmel. Az albumon vendégszerepelt Trey Songz (a Dr. Dre által producált “Smoke” című számban), Yo Gotti, Jadakiss és Styles P, valamint Mr. Probz, és a Billboard albumlistán a negyedik helyen végzett, és a független és R&B/hip-hop listák élén végzett. Napokkal az Animal Ambition megjelenése után a Power című bűnügyi dráma – melynek producere és főszereplője 50 Cent – premier epizódja debütált a televízióban. Ennek a mozgalmas és látszólag sikeres időszaknak ellenére azonban a következő nyáron csődöt jelentett. 2017 elejére — miközben még mindig az Immortal-t bütykölte — kiadta a Best of 50 Cent-et (BMG), amely a legnagyobb slágereit és egy trió albumon kívüli számot tartalmazott (“Get Up”, “I Get It In” és “How to Rob”).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.