Az újvilági majmok két családba és négy alcsaládba sorolhatók, a főemlősök Közép- és Dél-Amerikában élnek: Cebidae, Aotidae, Pitheciidae és Atelidae.
Az újvilági majmoknak mintegy 100 faja oszlik meg a négy családba.
A négy családot együttesen “Platyrrhini parvorderder” néven sorolják be. Az újvilági majmok különböznek a majmok és főemlősök más csoportjaitól, például az óvilági majmoktól és a majmoktól.
Az újvilági majmok eltérő orra a két csoport megkülönböztetésére leggyakrabban használt jellemző. Az újvilági majmok tudományos neve, Platyrrhini, azt jelenti, hogy “lapos orrú”, ezért orruk laposabb, oldalra néző orrlyukakkal, szemben az óvilági majmok keskeny orrával.
A legtöbb újvilági majomnak hosszú, gyakran előrehúzható farka van. Sokuk kistestű, fásszárnyú és éjszakai életmódot folytat, így ismereteink róluk kevésbé átfogóak, mint a könnyebben megfigyelhető óvilági majmokról.
A legtöbb óvilági majommal ellentétben sok újvilági majom monogám párkapcsolatot alkot, és jelentős apai gondoskodást tanúsít a kicsinyek iránt.
Az újvilági majmok két példája a marmosetmajom és a tamarinmajom. Ezeknek a majmoknak a súlya mindössze 1/3 és 2 font (140 – 900 gramm) között mozog, azonban vastag bundájuk és hosszú farkuk megtévesztően nagyobbnak és nehezebbnek mutatja őket. A marmosetek az összes majomfaj közül a legkisebbek.
A marmosetet és a tamarint is a legprimitívebb majmoknak tartják. A hüvelykujjuk nem szembefordítható, és minden ujjukon karmok vannak, kivéve a nagylábujjaikat, amelyeken körmök vannak. Nincs előrehúzható farkuk, és az arckifejezésük megváltoztatásának képessége is hiányzik. Gyakoriak az ikerszülések. Minden más főemlősfaj általában egyszerre csak egy kölyköt hoz világra.
Az újvilági majmok étrendje fajtól függ. A tamarinok és a marmosettek kedvenc tápláléka a szénhidrátban gazdag fa nedve, amelyet a törzseken lévő lyukak rágásával csapolnak meg. Egyes tamarinfajok virágnektárt is fogyasztanak. A kisebb marmosetek az erdők lombkoronáinak legfelső rétegeibe merészkednek, hogy az ott bőségesen előforduló rovarokra vadásszanak.
A Cebidae általában nagyon vállalkozó szelleműek, ha táplálékszerzésről van szó. A kapucinusmajmok például előmerészkednek a fák közül, hogy rákokra, kagylókra és más apró állatokra vadásszanak a mangrove mocsarakban. A levelek és gyümölcsök fogyasztása mellett nagy rovarokra is vadásznak, és madártojásokat gyűjtenek a fákon. Egyes kapucinuscsoportok pálmadiót gyűjtenek, azt több napon át szárítják, majd kövekkel feltörik, hogy hozzáférjenek a benne lévő táplálékhoz.
Az újvilági majmok Dél-Mexikó, Közép- és Dél-Amerika trópusi erdei környezetére korlátozódnak. Vessen egy pillantást az alábbi térképre:
