Háttér: A császármetszés utáni hüvelyi szülés (VBAC) kipróbálása egy császármetszés (CS) után elfogadhatónak tekinthető, azonban a két CS után kipróbálni kívánó nők általában nem kapnak engedélyt vagy megfelelő tanácsadást a hatékonyságról és a szövődményekről.
Célkitűzés: A két császármetszés utáni hüvelyi szülés (VBAC-2) sikerességének arányáról és a kapcsolódó káros anyai és magzati kimenetelekről szóló szakirodalmi áttekintés elvégzése; valamint az általánosan elfogadott VBAC-1 és az ismételt harmadik CS (RCS) alternatív lehetőségével való összehasonlítás.
Keresési stratégia: A MEDLINE, EMBASE, CINAHL, Cochrane Library, Current Controlled Trials, HMIC Database, Grey Literature Databases (SIGLE, Biomed Central) adatbázisokban kerestünk, a Caesarean section, caesarian, C*rean, C*rian és a MeSH címszavak “Vaginal birth after caesarean section” keresőszavakkal kombinálva, második keresőszóval kettő, kétszer, második, többszörös.
Kiválasztási kritériumok: Nem álltak rendelkezésre randomizált tanulmányok, esetsorozatokat vagy kohorsz tanulmányokat értékeltek a minőség szempontjából (STROBE), 20/23 rendelkezésre álló tanulmányt vontak be.
Adatgyűjtés és elemzés: Két független szakértő választotta ki a tanulmányokat, kivonatolta és táblázatba foglalta az adatokat, és összevont becsléseket kaptak a sikerességi arányra, a méhrepedésre és az egyéb kedvezőtlen anyai és magzati kimenetelre vonatkozóan. A RevMan-5 segítségével metaanalízist végeztek a VBAC-1 és a VBAC-2, valamint a VBAC-2 és az RCS összehasonlítására.
Főbb eredmények: A VBAC-2 sikerességi aránya 71,1% volt, a méhrepedés aránya 1,36%, a méheltávolítás aránya 0,55%, a vérátömlesztés aránya 2,01%, az újszülöttosztályra való felvétel aránya 7,78% és a perinatális fulladásos sérülés/halál aránya 0,09%. A VBAC-2 és a VBAC-1 sikerességi aránya 4064/5666 (71,1%) és 38 814/50 685 (76,5%) volt (P < 0,001); a társult méhrepedések aránya 1,59% és 0,72% (P < 0,001), a méheltávolítások aránya pedig 0,56% és 0,19% (P = 0,001). A VBAC-2 és az RCS összehasonlításában a méheltávolítási arány 0,40% volt 0,63%-kal szemben (P = 0,63), a transzfúzió 1,68%-kal szemben 1,67%-kal (P = 0,86) és a lázas megbetegedés 6,03%-kal szemben 6,39%-kal (P = 0,27). A VBAC-2 anyai morbiditása hasonló volt az RCS-hez. Az újszülöttkori morbiditási adatok túl korlátozottak voltak ahhoz, hogy érvényes következtetéseket lehessen levonni, azonban a VBAC-2, VBAC-1 és RCS csoportok között nem mutatkozott szignifikáns különbség az NNU-ra való felvétel és a fulladásos sérülés/újszülöttkori halálozás arányában (Mantel-Haenszel).
Következtetések: A két császármetszést követően a hüvelyi szülés kipróbálását kérő nőknek megfelelő tanácsadást kell adni, figyelembe véve a rendelkezésre álló adatokat a 71,1%-os sikerességi arányról, az 1,36%-os méhrepedési arányról és az ismételt CS lehetőséggel összehasonlítható anyai morbiditásról.