Vérátömlesztés költségei

BY COLIN HEMEZ

2016 novemberének közepén az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala bejelentette, hogy mostantól az ország összes vérbankjától megköveteli a Zika-vírus vizsgálatát a véradásokban. Sok bank már megkezdte az előírások betartását, és az eredmények arra utalnak, hogy a Zika előfordulása továbbra is rendkívül alacsony az Egyesült Államokban – a május óta vizsgált 800 000 véradásból csak körülbelül 40 volt pozitív a vírusra (és ezek közül többet azóta hamis pozitívnak minősítettek).

Jó hír tehát az amerikaiaknak. És jó hír a világ többi részének is: November 18-án az Egészségügyi Világszervezet kijelentette, hogy a Zika már nem minősül “nemzetközi aggodalomra okot adó közegészségügyi vészhelyzetnek”, amely státuszt csak a legsürgősebb közegészségügyi problémák kapnak. Mindazonáltal a Zika által a közösségekben és a gazdaságokban okozott – és továbbra is okozandó – károk továbbra is jelentősek. A Világbank becslése szerint a Zika csak 2016-ban mintegy 3,5 milliárd dollárba kerül Latin-Amerikának és a Karib-térségnek, nem számítva a csökkent turizmusból származó bevételkiesést1.

Ha a járvány és annak gazdasági költségei idővel csökkennek is, egy Zikával kapcsolatos költség biztosan megmarad az Egyesült Államokban: a véradások vírustesztelése. Az FDA bejelentése felhívja a figyelmet a véradással kapcsolatos költségekre. Rávilágít továbbá a vérellátás költségeivel és a visszaélésekkel kapcsolatos globális problémákra, amelyekkel foglalkozni kell, hogy lépést tudjunk tartani a növekvő kereslettel.

A vérátömlesztés rendkívül gyakori az Egyesült Államokban, és a vér iránti igény évről évre nő. Minden hetedik kórházi betegből egynek van szüksége vérre. Az amerikai kórházakban 2006-ban mintegy 15 millió egység vért transzfundáltak2. (Egy “egység” 525 milliliter vért jelent, ami nagyjából egy pintnek felel meg. Egy átlagos felnőttnek körülbelül kilenc-tíz pint vér van a szervezetében). 2011-re az Egyesült Államokban a vérátömlesztések száma körülbelül 21 millió egységre emelkedett, ami a kórházaknak átömlesztett véregységenként körülbelül 210 USD költséget jelentett3. Az egyes betegek költségei nagymértékben változnak attól függően, hogy hogyan és mire használják fel a vért; a szervátültetésben részesülő betegek esetében a vér költsége önmagában könnyen meghaladhatja a 38004 USA-dollárt. A vér iránti kereslet világszerte szintén növekszik. Kína vérigénye például 2015-ben meghaladta a 8000 tonnát. Ez körülbelül három olimpiai méretű úszómedence vérmennyiségének felel meg5.

Amikor egy személy vért ad, számos apró kiadással jár a vér vizsgálata, megőrzése, szállítása és végül a vér felhasználása egy olyan betegnél, akinek szüksége van rá. Ezek az apró költségek adódnak össze a ma tapasztalható nagy, véregységenkénti költséggé4. Mind a donort, mind a beteget meg kell vizsgálni a vércsoportkompatibilitás szempontjából – a különböző egyének különböző vércsoportokhoz tartoznak, és a vérátömlesztés csak bizonyos vércsoportokhoz tartozó egyének között biztonságos. Minden vérmintát meg kell vizsgálni egy sor kórokozóra is, amelyek közé tartozik a HIV, a hepatitis B és C, a nyugat-nílusi vírus, és a múlt héttől kezdve a Zika-vírus is. A kórházaknak a vérvétellel és a vérátömlesztéssel kapcsolatos szállítási és ellátási költségek is felmerülnek. Az új “kockázatcsökkentő” technológiák, amelyek a lehető legbiztonságosabbá kívánják tenni a vérátömlesztést, szintén növelik a költségeket.

A vérátömlesztés költségei magasak az Egyesült Államokban, és a kórházak költségvetésének mintegy 1%-át teszik ki. Az alacsony és közepes jövedelmű országokban azonban csillagászati összegek. Zimbabwéban 2013-ban egy egység vér körülbelül 120 dollárba került, ami az ország egy főre jutó GDP-jének egynyolcadát teszi ki.6 Az alacsony és közepes jövedelmű országokban a vér magas költségeinek okai ugyanazok, mint a vér magas költségeinek okai a szilárd egészségügyi infrastruktúrával rendelkező országokban, például az Egyesült Államokban: tesztelés, szállítás, tárolás, transzfúzió, valamint az anyag- és munkaerőköltségek. Ha ehhez hozzávesszük a kórokozók egyre bővülő listáját, amelyekre a vért tesztelni kell, könnyen belátható, hogyan nőnek a költségek. Valójában a vérátömlesztés iránti véget nem érő keresletnek kellene az egyik fő motivációnak lennie a meglévő és újonnan megjelenő fertőző betegségek gyors és olcsó diagnosztikai eszközeinek megtalálására; csak a Zika tesztelése akár 10 dollárba is kerül adományozott véregységenként.

A véradás magas költségeinek másik fontos hátulütője a vérkészlettel való visszaélés. Az Egyesült Államokban az orvosok hajlamosak túlságosan sok vérátömlesztést előírni, gyakran a betegek egészségének rovására. 2009-ben a Stanford Hospital and Clinics a kiadások csökkentésére törekedve olyan online rendszert vezetett be, amely előírta az orvosoknak, hogy mielőtt jóváhagyják a beteg vérrendelését, nézzék át a transzfúzióra vonatkozó irányelveket. Ez az egyszerű emlékeztető 24%-kal csökkentette a kórházban a vérátömlesztések számát, és a kórház becslések szerint évi 1,6 millió dollárt takarított meg a 7 millió dolláros vérbeszerzési költségvetéséből. Még ennél is biztatóbb volt a rendszer hatása a betegek eredményére. A stanfordi kórházban tartózkodásuk alatt vérátömlesztésben részesülő betegek körében a halálozási arány 5,5%-ról 3,3%-ra, a kórházi tartózkodás hossza pedig 10,1 napról 6,2 napra csökkent.7 Bár a betegek egészségi állapotának drámai javulásához valószínűleg más tényezők, például a transzfúziós technológiák fejlesztése is hozzájárult, a stanfordi beavatkozás azt jelzi, hogy a vérkészlet jobb kihasználása mindkét fél számára előnyös lehet. A betegek általában jobb prognózissal néznek szembe a klinikán, a kórházak pedig sokat spórolnak a költségeken.

Az FDA közelmúltbeli rendelete, amely szerint az Egyesült Államokban minden véradományt Zika-vérre kell vizsgálni, egy újabb lépés afelé, hogy olyan vérellátást hozzunk létre, amely biztonságos és elég erős ahhoz, hogy lépést tartson a növekvő igényekkel. Ez kétségtelenül pozitív lépés. A biztonságos és megfizethető vérellátás megteremtéséhez azonban többre lesz szükség, mint a kórokozók vizsgálatára. A kutatóknak új, olcsóbb eszközöket kell kifejleszteniük az összes olyan vizsgálat elvégzéséhez, amelyre már most is szükség van a vérátömlesztési vezeték mentén, és a stanfordi beavatkozás azt jelzi, hogy a kórházaknak újra kell értékelniük a szokásos vérátömlesztési gyakorlatokat. A világszerte növekvő vérigény miatt a tisztviselőknek globálisan kell gondolkodniuk a megoldások megvalósításakor.”

Colin Hemez az Ezra Stiles College elsőéves hallgatója, aki biomérnöki és művészettörténeti szakon tanul. Elérhető a [email protected]

1. Panzer, J., Saavedra, P., et al. (2016). A Zika rövid távú gazdasági költségei Latin-Amerikában és a Karib-térségben (LCR). World Bank Group.
2. Oge, T., Kilic, C. H., and Kilic, G. S. (2014). A vérátömlesztés gazdasági hatása: A költségek és az előnyök kiegyensúlyozása. The Eurasian Journal of Medicine, 26. 47-49.
3. Toner, R. W., Pizzi, L., Leas, B. et al. (2011). A vér beszerzésének és feldolgozásának költségei a kórházak számára az Egyesült Államokban. Appl Health Econ Health Policy, 9. 29.
4. Kacker, S., Frick, K. D., and Tobian, A. A. R. (2013). A transzfúzió költségei: gazdasági értékelések a transzfúziós orvoslásban, 1. rész. Transfusion, 53. 1383-1385.
5. Wood, L. (2016). China’s Blood Product Industry Report 2016 – 8000 tonna vérplazmára volt szükség a kínai piac 2015-ös keresletének kielégítéséhez – Research and Markets. PR Newswire. Retrieved from http://www.prnewswire.com/news-releases/chinas-blood-product-industry-report-2016—8000-tons-of-blood-plasma-was-needed-to-meet-the-demand-of-chinese-market-in-2015—research-and-markets-300249178.html.
6. Mafirakureva, N., et al. (2016). Egy egység vér előállításának költségei Zimbabwében. Transfusion. Transfusion, 56. 628-636.
7. Anthes, E. (2015). Save Blood, Save Lives (Ments vért, ments életeket). Nature, 520. 24-26.