Tracy Lawrence

1991-1993: Sticks and StonesSzerkesztés

Miután leszerződött az Atlantic Nashville-hez, Lawrence elkezdte felvenni debütáló albumát, a Sticks and Stones-t. 1991. május 31-én, miután befejezte az album vokálsávjait, Lawrence megsérült, amikor egy Sonja Wilkerson nevű középiskolai barátnőjét kísérte a Nashville belvárosában található Quality Inn szállodai szobájának ajtajáig. Három férfi állt vele szemben, akik meg akarták erőszakolni Wilkersont és ki akarták rabolni mindkettőjüket. Lawrence ellenállt, és négy lövést kapott, így barátnője elmenekülhetett. A sebek közül kettő súlyos volt, és műtétet igényeltek a nashville-i Vanderbilt Egyetemi Orvosi Központban, egy golyó pedig a csípőjébe ágyazódva maradt. A lövöldözés és az azt követő műtét az album megjelenését is késleltette, hogy legyen ideje felépülni a promóció előtt.

A Sticks and Stones az 1991 végi megjelenésekor négy kislemezdal szerepelt a Billboard Hot Country Songs listáján. Az első az album címadó dala volt, amely 1992 januárjában elérte az első helyet ezen a listán. Ezt követte három további top tízes sláger: “Today’s Lonely Fool”, “Runnin’ Behind” és “Somebody Paints the Wall”. Ez utóbbit eredetileg Josh Logan adta ki, akinek változata 1989-ben ugyanennek a listának az alsó régióiba került. Az album dalszerzői között szerepelt Mark D. Sanders, Tim Menzies, Bob DiPiero, maga Lawrence és Kenny Beard, aki később Lawrence számos más kislemezét is megírta. Egy másik számot az albumról, a “Paris, Tennessee”-t a társszerző Dennis Robbins is felvette az 1992-es Man with a Plan című albumára, valamint Kenny Chesney az 1995-ös All I Need to Know című albumára. Az albumon olyan zenészek vettek részt, mint Bruce Bouton, Mark Casstevens és Milton Sledge Garth Brooks stúdiózenekarából, a The G-Men-ből, valamint a session zenészek, Brent Rowan és Glenn Worf. James Stroud volt az album producere, és dobolt a “Between Us” című számban. A Sticks and Stones-t az Amerikai Lemezkiadók Szövetsége (RIAA) platinalemezzé minősítette az egymillió eladott példányszám miatt. Az album “A-” minősítést kapott az Entertainment Weekly-től, amelynek írója, Alanna Nash szerint “kiegyensúlyozott és magabiztos baritonját szellemes és jól kidolgozott dalokkal párosítja, amelyek lágy fényt vetnek az emberi állapot sötét zugaira”. 1992-ben a Billboard magazin a legjobb új férfi énekesnek választotta.

1993-1994: 1993-ban Lawrence kiadta második albumát, az Alibis-t, amely dupla platina RIAA minősítést kapott kétmillió eladott példányszámával. Mind a négy kislemeze első helyezést ért el a Hot Country Songs listán 1993 eleje és 1994 eleje között: a címadó dal, a “Can’t Break It to My Heart”, a “My Second Home” és az “If the Good Die Young”. A címadó dal volt az első belépője a Billboard Hot 100-as listáján is, ott a 72. helyet érte el. Az album producere szintén Stroud volt, és Don Schlitz, Randy Boudreaux és Craig Wiseman közösen írt dalokat tartalmazott. Lawrence maga a “Can’t Break It to My Heart”-ot a “Sticks and Stones” társszerzőjével, Elbert Westtel, a “My Second Home”-ot pedig Bearddal közösen írta. Lawrence 2018-ban a Taste of Country blognak elmondta, hogy “harcolt” az Atlantic vezetőivel a “Can’t Break It to My Heart” felvétele miatt, mert a kiadó azt akarta, hogy inkább az akkori lemezlovas John Michael Montgomery balladáihoz hasonló dalokat vegyen fel helyette. A Cash Box magazinban megjelent Alibis kritikája a címadó számot, az “I Threw the Rest Away”-t és az “It Only Takes One Bar (To Make a Prison)”-t dicsérte, mint a legerősebb számokat, miközben megjegyezte Lawrence hangjának “meggyőződését és hitelességét”. Nash kevésbé volt pozitív, az Entertainment Weeklyben azt írta, hogy Lawrence “megelégszik a közhelyes témákkal és az érzelgős előadásmóddal”. Lawrence az albumot egy George Jones-szal közös turnéval népszerűsítette, és szerződést kötött a Stetson kalapgyártó céggel egy új kalapcsalád reklámozására. Szintén 1993-ban az Academy of Country Music a legjobb új férfi énekesnek választotta.

1994-1995: I See It Now és Tracy Lawrence LiveSzerkesztés

Lawrence 1994-es I See It Now című albumának címadó dala volt a főcímdal. A Larry Boone és Woody Lee (akik akkoriban szintén az Atlantic Nashville-nél készítettek felvételeket) által közösen írt dal a country listán a második, a Hot 100-on pedig a 84. helyen végzett. Az ezt követő “As Any Fool Can See” szintén a második helyre került az előbbin, míg a Bobby Braddock által írt “Texas Tornado” a hatodik első helyezett slágere lett a Hot Country Songs-on 1995 közepén, és a B-oldalas “If the World Had a Front Porch” szintén a második helyre került később. Az albumon szerepelt még a John Anderson duett, a “Hillbilly with a Heartache”, amely korábban Anderson 1994-es Country ’til I Die című albumán volt megtalálható, valamint az “I Got a Feelin'” című dal, amelyet Joe Diffie-vel közösen írt, és amelyet később ő is rögzített az 1997-es Twice Upon a Time című albumán. Az I See It Now hét számának producere Stroud volt, míg három másik szám Lawrence első koprodukciós munkáját jelentette: a “Texas Tornado”-t egyedül, az “As Any Fool Can See”-t turnézenekara Flip Andersonnal, a “Hillbilly with a Heartache”-t pedig Flip Andersonnal és Strouddal közösen készítette. Lawrence az I See It Now-t 1995 folyamán egy több mint 200 koncertből álló turnéval népszerűsítette. Nash az I See It Now-t jobbnak találta elődjénél, mondván, hogy Lawrence “visszatér a debütálásának honky-tonk hangzásához, kiegyensúlyozva a sajnálkozás dallamos balladáit a rúgós ritmusokkal és az élénk szójátékkal”. Az Allmusic 5-ből 4 csillaggal értékelte az albumot, és egy hitelesítetlen kritika dicsérte az album honky-tonk hangzását, valamint az “aranyos lírai fordulatokat, amelyekről a country zene híres”. A People szintén hitelesítetlen kritikája dicsérte a címadó és a záró “I’d Give Anything to Be Your Everything Again” című számot, mint “kedves, keserédes beszámolót az elveszett románcról”, de kritizálta az “If the World Had a Front Porch” szövegét. Az I See It Now RIAA platina minősítést kapott.

Szintén 1995-ben kiadott egy élő akusztikus albumot Tracy Lawrence Live címmel. Az album kilenc korábbi kislemezdal élő felvételét tartalmazta, valamint az Alibis című album “I Threw the Rest Away” című számát. Lawrence a lemez megjelenését megelőző hat hónap 40 különböző élő koncertjéből állította össze az albumot, és ismét Flip Andersonnal közösen producerkedett. Az album eredetileg a Tracy Lawrence Live and Unplugged címet kapta volna, de átnevezték, mivel az MTV szerzői jogot követelt az “unplugged” kifejezésre.

1995-1997: Time Marches OnSzerkesztés

1996 januárjában jelent meg negyedik albuma, a Time Marches On. Ez lett a második dupla platinalemeze 2000-ben. A fő kislemezdal az “If You Loved Me” volt, amely a Hot Country Songs listán a negyedik helyen szerepelt. Lawrence azt mondta a dalról, hogy “ez egy tipikus Tracy Lawrence ballada a rosszul sikerült szerelemről”, és úgy érezte, hogy ez az egyik legerősebb kislemeze. Ezt a dalt követte az album címadó dala; szintén Braddock írta, és ez lett Lawrence leghosszabb ideig listavezető kislemeze a Hot Country Songs listán, három hétig tartotta ezt a pozíciót. A Country Music Association is jelölte az év kislemezének. Ezt a dalt követően jött a “Stars over Texas” (amelyet Lawrence Boone-nal közösen írt) és az “Is That a Tear”, mindkettő a második helyen tetőzött. Az album produceri feladatai megoszlottak, Don Cook (leginkább a Brooks & Dunn-nal való munkájáról ismert) öt számon dolgozott, Lawrence és Anderson pedig a másik ötön. Brian Wahlert a Country Standard Time-tól megjegyezte, hogy a Lawrence és Anderson által készített számok hagyományosabb country hangzásúak voltak, mint a Cook által készített számok, kiemelve az “Is That a Tear”-t és a “Somewhere Between the Moon and You”-t, mint a legerősebb és leginkább country hangzású számokat. Stephen Thomas Erlewine az Allmusic-tól azt írta, hogy az album “a kortárs country egy újabb közönségkedvenc sorozata. Korábbi albumaihoz hasonlóan a dalválasztás is találat vagy nem találat, a dalok körülbelül fele nem tud nagy benyomást kelteni. A többi azonban bizonyítja, hogy Lawrence miért az egyik legnépszerűbb énekes Nashville-ben”. A Billboard 1996-ban Lawrence-t abban az évben a tizedik legtöbbet játszott rádiós előadónak rangsorolta minden műfajban.

1997-1998: Lawrence ötödik stúdióalbuma, a The Coast Is Clear 1997 márciusában jelent meg, és két hónappal később arany minősítést kapott az RIAA-tól. Elődjéhez hasonlóan egyes dalok producere Cook, másoké Lawrence és Anderson volt. Az album első két kislemeze, a “Better Man, Better Off” és a “How a Cowgirl Says Goodbye” egyaránt a Hot Country Songs top 5-ös listáján szerepelt, de a folytatások kevésbé voltak sikeresek: a címadó dal lett az első kislemeze, amely nem került be a top 10-be, amikor a 26. helyen végzett, a “While You Sleep” pedig kívül esett a top 40-en. Tom Roland a The Tennessean című laptól megjegyezte, hogy az album témája “a tettek visszacsinálására tett kísérletek”, de a hangzást “visszafogottnak” és “középszerűnek” kritizálta. Sarah Rodman a Country Standard Time-tól hasonlóan vélekedett a produkcióról, a “While You Sleep”-et nevezte a “legérzelmesebb és legmeghatóbb dalnak”, míg a “How a Cowgirl Says Goodbye”-t “élénknek” nevezte. Az Atlantic 1998-ban The Best of Tracy Lawrence címmel egy Greatest Hits-csomagot adott ki. Ez a lemez tizenhárom korábbi kislemezt és a “Her Old Stompin’ Ground” című új dalt tartalmazta. Három évvel a megjelenése után ez az összeállítás RIAA arany minősítést kapott.

1999-2002: Lessons Learned és Tracy LawrenceSzerkesztés

Lawrence autogramot ad egy tengerésznek a USS Enterprise (CVN-65) fedélzetén, 2007. május

1999 végén Lawrence visszatért a slágerlistákra a “Lessons Learned” című számmal. Ez volt a 2000-es, azonos című albumának felvezető kislemeze, amelyet ő és Anderson készítettek Butch Carr hangmérnökkel. A dal 2000-ben a country slágerlistán a harmadik helyet érte el, és a legmagasabb Hot 100-as csúcsát, a 40. helyet jelentette. Az albumról még két további kislemezdal került a listákra a “Lonely” és az “Unforgiven” személyében. Tom Roland a The Tennessean című lapban megjelent kritikájában a Lessons Learnednek az ötből három csillagot adott, megjegyezve, hogy Lawrence “ismételten a hibákról és hibákról, valamint az ezek leküzdésének kihívásairól énekel”. Erlewine az Allmusicban azt írta az albumról, hogy “kétségtelenül kellemes, mégis hajlamos a háttérbe szorulni”. Jeffrey B. Remz a Country Standard Time-tól úgy vélte, hogy az album megőrizte az állandóan country hangzást, és jól megírt dalokat tartalmaz.

2000 végén az Atlantic Records bezárta nashville-i részlegét, és minden művészt, köztük Lawrence-t is, az anyavállalat Warner Bros. nashville-i részlegéhez helyezte át. Recordshoz. Az egyetlen kiadványa ennél a kiadónál, Tracy Lawrence, két alacsony listás kislemezt könyvelhetett el a “Life Don’t Have to Be So Hard” és a “What a Memory” című dalokkal. Lawrence és Anderson volt az album producerei, és több dalt is írtak rá, a többi közreműködő író között volt Michael White, Casey Beathard, Billy Yates és gyakori munkatársa, Larry Boone. Mind a Country Standard Time, mind az Allmusic dicsérte az albumot, mert egységesebb és hagyományosabb hangzása van, mint elődeinek, előbbi Scott Homewood “valószínűleg a legjobb albumának” nevezte, utóbbi Liana Jonas pedig mindkét kislemez dalszövegét dicsérte a “visszafogott” produkcióval együtt. Az Allmusic életrajzírója, Steve Huey azt írta az albumról, hogy “néhány jó kritika ellenére nem sikerült megállítani a lefelé tartó kereskedelmi lendületét”. Lawrence azt is elmondta, hogy úgy érezte, hogy a kiadó nem fektetett be az album promóciójába, mivel nem érdeklődött a zenei stílusa és irányvonala iránt. Ennek eredményeképpen új producereket kezdett keresni, hogy “újra feltalálja magát”. Fontolóra vette Buddy Cannont, Byron Gallimore-t és Billy Joe Walker Jr-t, mielőtt a Strouddal való újraegyesülés mellett döntött. Ők ketten 2002-ben elkezdték felvenni a Warner Bros. számára készülő második albumot, de Lawrence-t kihúzták a kiadó listájáról.

2003-2004: StrongEdit

Miután Lawrence-t kitették a Warner Bros. lemezkiadóból, új lemezszerződést kezdett keresni. Fontolóra vette az RCA Records Nashville-t, de ehelyett a DreamWorks Records Nashville-t választotta, amelynek akkor Stroud volt az elnöke, és 2003 októberében szerződést kötött velük. Első kiadványa a kiadónál a “Paint Me a Birmingham” volt, amelyet egyidejűleg Ken Mellons egy független kiadónál adott ki. Lawrence verziója megelőzte Mellonsét az airplay tekintetében, és 2004 elején a Hot Country Songs listán a negyedik, a Hot 100-on pedig a 42. helyet érte el. A hozzá tartozó Strong című album 2004-ben jelent meg, és nagyrészt a Warner Bros. Nashville kiadatlan második projektjének anyagából állt. Az albumot követő kislemezek, az “It’s All How You Look at It” és a “Sawdust on Her Halo” kevésbé voltak sikeresek a country rádiókban. Lawrence megjegyezte, hogy írói blokkja volt, amikor megpróbált anyagot kitalálni az albumhoz, ezért külső szerzőket keresett a szokásos munkatársai helyett. A címadó számot, amely egy elvált nőről szól, aki továbblép az életével, “másnak nevezte, mint bármi, amit a múltban csináltam”, míg a “Stones”-t a “leghagyományosabb” dalnak nevezte, és megjegyezte, hogy az egészben jelen vannak a “story songok”. Azt is megjegyezte, hogy az album címe majdnem Stones lett volna, de átnevezték, hogy elkerüljék a Sticks and Stones című debütáló albumával való összetévesztést.

Erlewine az Allmusicban azt írta, hogy a Strong “a legsimább albumai közé tartozik, egy olyan lemez, amelyen a balladák dominálnak, és ahol a felfelé ívelő tempójú dalok ugyanolyan csiszoltak, mint a lassúak”. Peter Cooper a The Tennessean című lapban úgy vélte, hogy az albumon jobban megírt dalok vannak, mint elődeinél, különösen a “Paint Me a Birmingham”-et és a “Sawdust on Her Halo”-t emelte ki, de kritizálta az Auto-Tune alkalmazását Lawrence énekhangján. Robert Woolridge a Country Standard Time-tól úgy vélte, hogy Lawrence éneklése erősebb volt az olyan balladákban, mint a “Paint Me a Birmingham”, szemben a lendületesebb anyagokkal, de kritizálta a “mainstream produkciót”.

2005-2006: Akkor és most: The Hits CollectionEdit

A DreamWorks Nashville 2005-ös bezárását követően Lawrence még abban az évben átigazolt a Mercury Nashville-hez. Ott adta ki a Then & Now című válogatáslemezt: The Hits Collection, amely tizenöt korábbi slágerét tartalmazta, amelyek mindegyikét (a Paint Me a Birmingham kivételével) újonnan kellett felvenni, mivel a kiadó nem rendelkezett az eredeti felvételek jogaival, amelyek még az Atlanticnál készültek. Két új szám is szerepelt rajta, mindkettő kislemezként jelent meg: Mark Nesler 1998-as “Used to the Pain” című kislemezének feldolgozása, valamint az “If I Don’t Make It Back”, amelyet Bobby Pinson közreműködésével írt. Erlewine így írt erről az összeállításról: “Ezek az új verziók egy kicsit lazábbak, mint az eredetiek, és egy kicsit dörzsöltebbek is. És bár ez nem feltétlenül illik Lawrence hangjához, amely az évek során egy kicsit vékonyabb lett, ettől még a Then and Now nem lesz rossz hallgatnivaló.”

2006-2008: For the Love and All Wrapped Up in ChristmasEdit

2006-ban Lawrence saját lemezkiadót alapított Rocky Comfort Records néven, testvérével, Laney-vel közösen. Az első előadó, aki Lawrence-en kívül leszerződött a kiadóhoz, Chad Brock volt. Lawrence első kislemeze a kiadónál a Find Out Who Your Friends Are volt, amely 2006 augusztusában jelent meg a For the Love című stúdióalbumról. A dal eleinte a Hot Country Songs slágerlista Top 40-es listája alatt tanyázott, de az album megjelenését követően a rádiók érdeklődését növelte, mivel az album bónusz számként tartalmazott egy alternatív verziót Tim McGraw és Kenny Chesney vendégénekesekkel. Az alternatív verzió sikerének köszönhetően a “Find Out Who Your Friends Are” 2007-ben első számú kislemez lett az említett listán. A dal a 41. héten érte el ezt a pozíciót a listán, ami akkoriban új rekordot jelentett a country slágerlisták csúcsára való leglassabb feljutás tekintetében, és a második leglassabb volt bármelyik Billboard-listán. Az újra felvett verzió a 2007-es Country Music Association (CMA) díjátadón megkapta az év zenei eseménye díjat, Lawrence első díját ettől a szövetségtől, az Academy of Country Music (ACM) Év énekes eseménye díjával együtt. Ezt a dalt követte a “Til I Was a Daddy Too” és a “You Can’t Hide Redneck”. Az album címadó dala egy duett volt Brad Arnolddal, a 3 Doors Down rockzenekar tagjával, míg a “Speed of Flight” az első olyan dal volt karrierje során, amelyet Lawrence teljes egészében saját maga írt. Michael Sudhalter azt írta a Country Standard Time-ban, hogy “a 11 számot tartalmazó debütáló album zenéje megfelel a kiadó tradicionális hangzású nevének.”

Később, 2007-ben Lawrence kiadott egy karácsonyi albumot All Wrapped Up in Christmas címmel, amelynek címadó száma a karácsonyi szezonbeli sugárzás alapján az 57. helyen végzett. 2008-ban Zona Jones és Michael Scott is szerződést kötött a Rocky Comfort lemezkiadóval. Jones 2009-ben adta ki a Prove Me Right című albumát a kiadónál.

2009-2011: The Rock and The SingerSzerkesztés

Lawrence utolsó Hot Country Songs listás szereplését az “Up to Him” című kislemezzel érte el 2009 elején. Ez az első kislemez a The Rock című stúdióalbumról, egy keresztény country albumról, amely 2009 júniusában jelent meg. A Country Weekly magazintól 5-ből 3,5 pontot kapott, amelynek kritikájában megjegyezte, hogy “minden fordulóban hangsúlyozza a közös tökéletlenségeket, amelyeket mindannyian igyekszünk leküzdeni, hogy jó emberek legyünk”. Todd Sterling, az Allmusic kritikusa úgy vélte, hogy Lawrence “ugyanolyan jól hangzik, amikor az Úrról énekel dalokat, mint amikor egyenesen country-t énekel”, és “pozitív gyűjteménynek nevezte, amely minden vallású embernek tetszeni fog”. A Country Standard Time kritikusa, Jessica Phillips szintén úgy vélte, hogy az album szövegei “pozitívak” és “felemelőek”, és a lemezt előnyösen hasonlította Randy Travis gospelalbumaihoz. Az album 2009-ben Grammy-díj jelölést kapott a legjobb Southern, Country vagy Bluegrass Gospel Album Grammy-díjra.

A pénzügyi nehézségek miatt Lawrence a Rocky Comfort kiadót a The Rock után bezárta, és 2011-ben egy második személyes kiadót, a Lawrence Music Groupot alapította. Első kiadványa ennél a kiadónál a The Singer volt még ugyanabban az évben. Ez kezdetben kizárólag a weboldalán és a digitális zenei terjesztőknél volt elérhető, egy olyan döntés, amit Lawrence azért hozott, hogy tesztelje az online terjesztés életképességét a fizikai értékesítés helyett. Az albumon kizárólag akusztikus hangszerek szerepelnek, és tartalmazza a “Paint Me a Birmingham” és a “Find Out Who Your Friends Are” című dalok akusztikus újrafelvételét. Az albumról Lawrence azt mondta, hogy több saját maga által írt dalt vett fel, mert úgy érezte, hogy magabiztosabbá vált saját dalszerzői képességeiben. Azt is mondta, hogy az album “más” volt az általa írt dalok nagyobb jelenléte és az akusztikus hangzás miatt.

2013-2019: További megjelenések a Lawrence Music GrouponSzerkesztés

Lawrence 2012 októberében adta ki a “Stop, Drop & Roll” című kislemezt a country rádióknak. Ez volt az első kislemez a 2013. augusztus 20-án megjelent Headlights, Taillights and Radios című albumról. Lawrence az albumot a Kickstarteren keresztül finanszírozta. A dalszerzők között közreműködött Kurt Allison (Jason Aldean road bandájából és a New Voice Entertainment nevű produkciós csapatból) és Kip Moore. Erlewine megjegyezte, hogy az album inkább country-pop, mint Lawrence eddigi munkássága, de kijelentette, hogy “kényelmesen, magabiztosan és meglehetősen bájosan hangzik ezen az élvezetes lemezen”. Michael Rampa a Country Standard Time-tól szintén úgy vélte, hogy az album inkább country-pop, de dicsérte a dalszövegeket és Lawrence éneklését, a tartalomról pedig azt mondta, hogy “Lawrence egyszerre tekint vissza több mint két évtizedes countryzenei karrierjére, miközben jelentős lépést tesz a jövő felé”. Lawrence az albumot egy azonos nevű turnéval népszerűsítette, amely 28 koncertből állt a 2014-es év folyamán, kezdve a minnesotai Detroit Lakesben lévő Holmes Theaterben tartott koncerttel.

2017-ben Lawrence kiadta a Good Ole Days című válogatásalbumot, amely kilenc slágerét tartalmazza más countryénekesekkel, köztük Tim McGraw-val, Luke Bryannel, Justin Moore-ral, Jason Aldeannel és Luke Combsszal duettként újra felvéve. Két eredeti dalt is tartalmaz: a címadó számot, amelyben Brad Arnold és Big & Rich is közreműködik, valamint a “Finally Home” című Craig Morgan duettet, amelynek bevételét az Operation Finally Home nevű szervezetnek ajánlották fel, amely a sérült katonák elhelyezését segíti. A második karácsonyi album, a Frozen in Time 2018 októberében jelent meg. Az albumon eredeti szerzemények és karácsonyi sztenderdek feldolgozásai keverednek. 2019 májusában bejelentette, hogy 2019 augusztusában új stúdióalbumot jelentet meg Made in America címmel, amelynek címadó dala egyben a főcímdal is. Az albumot “talán a legszemélyesebb albumnak nevezte, amit valaha kiadtam”. Lawrence az album nagy részét társszerzőként írta, olyan dalszerzőkkel együtt, mint Chris Stapleton, Mark Nesler és Carson Chamberlain.