Emlékezz vissza egy alkalomra, amikor hosszú sétát tettél a tengerparton. A lábad valószínűleg eléggé elfáradt a végére. “A lábad azért fáradt, mert minden alkalommal, amikor lenyomod a homokot, a homok távolodik tőled, így a lábizmaidnak keményebben kell dolgozniuk, mint a merev felületeken” – mondja Daniel Lieberman, a Harvard Egyetem Emberi Evolúcióbiológiai Tanszékének vezetője.
A különbség a váltakozó homokon vagy a kemény cementen való járás között ahhoz hasonlítható, mint a mezítláb vagy cipőben járás között. “Amikor cipőben járunk, a lábunk a talaj merev helyettesítőjének nyomódik, ami miatt a lábizmoknak kevesebbet kell dolgozniuk, mintha mezítláb járnánk” – mondja.
Míg a kevesebb munka jó dolognak tűnhet, valójában sérülésveszélyessé teheti a lábunkat. Lieberman és más kutatók bizonyítékot találtak arra, hogy azok az emberek, akik túlnyomórészt “minimál” cipőben járnak vagy futnak – olyan cipőkben, amelyek a mezítlábat utánozzák azáltal, hogy elhagyják a boltozati alátámasztást és a korlátozó lábujjakat, miközben nagyon vékony, rugalmas talpat tartalmaznak -, erősebb és merevebb lábakkal rendelkeznek, mint azok, akik hagyományos cipőt viselnek. (A Vibram FiveFingers és a New Balance Minimus két példa a minimál cipőkre, de néhány rugalmas balettcipő, amely nem nyomja össze a lábujjakat, szintén megfelel a célnak.)
Miért egészségesebbek az erősebb és merevebb lábak? “Az aggodalom az, hogy a gyengébb láb olyan láb, amely hajlamos az olyan problémákra, mint a lúdtalp” – mondja Lieberman. Lúdtalp esetén a lábfej boltozatát alkotó csontok nem igazán boltozatosak – laposan fekszenek a talajon. A kutatások összefüggésbe hozták a lúdtalpakat a térdfájdalommal, a porckárosodással és a derékfájással. A világ civilizációiban “a szokásosan mezítláb vagy minimálisan cipővel járó embereknél sokkal alacsonyabb a lúdtalpak aránya, mint a szokásosan cipővel járó népességnél” – mondja Lieberman.
Mindezen bizonyítékok alapján az ideális lábbeli az, amivel született – vagy legfeljebb egy minimális cipő. De a hagyományos cipő is jót tehet a lábunknak. “Mi” – mármint az emberek – “okkal kezdtünk el cipőt hordani” – mondja Lieberman. “Kényelmesek és védik a lábunkat, tehát vannak előnyei és költségei is.”
Az adott személy számára a “legegészségesebb” cipő meghatározásához figyelembe kell venni az életkorát, az egészségi állapotát, a járási és futási szokásait és más tényezőket, mondja. Például egyesek, akik hagyományos cipőben szoktak futni, és gyorsan áttérnek a minimálcipőre, sérülésveszélynek lehetnek kitéve, és azok is, akik járás közben lecsapják a lábukat. “A neuropátiában szenvedő emberek is, akiknek elvesztették az érzékelésüket a lábukban – ha beleteszed őket egy minimálcipőbe, az illető valószínűleg megsérül” – mondja.
Az egészséges lábbeli vásárlásakor azonban van néhány egyszerű szabály, amelyet érdemes betartani.
“A két fő probléma az emberek lábbelijével a rossz illeszkedés és a sarok megemelése” – mondja Hylton Menz, lábgyógyász és az ausztráliai La Trobe Egyetem biomechanika professzora. Menz egyes, idősebb felnőtteken végzett kutatásai azt mutatják, hogy a túl rövid vagy túl szűk cipők lábdeformitásokhoz, a gyengeség és az esések fokozott kockázatához, valamint olyan kinövésekhez vezethetnek, mint a bütykök, tyúkszemek és bőrkeményedések. Szerinte a legegészségesebb lábbeliknek mind az idősebb, mind a fiatalabb felnőttek számára jól kell illeszkedniük, és alacsony, széles sarokkal, vékony és rugalmas talppal, valamint valamilyen fűzővel, pánttal vagy tépőzárral kell rendelkezniük, hogy a cipő szilárdan a lábon maradjon.
A szandálok és a lapos cipők gyakran megfelelnek ennek a leírásnak, bár sokan nem. Ha pedig az ortézisek előnyeire kíváncsi, a kutatások vegyesek. (Ha láb- vagy ízületi problémáktól szenved, beszélje meg orvosával az optimális cipőválasztást.)
Amint az várható volt, a magas sarkú cipők problémásak. “A magas sarkú cipő viselésének minden bizonnyal számos negatív következménye van, különösen hosszabb távon” – mondja Mickey Wiedemeijer, a hollandiai University Medical Center Groningen humán mozgáskutatója, aki a járás és a magas sarkú cipő kapcsolatáról publikált kutatásokat. Szerinte a magas sarkú cipők az elülső lábfájdalom mellett lordózist, a hát alsó részének befelé görbülését is okozhatják, ami fájdalomhoz vezethet.
A magassarkú cipőkkel kapcsolatos kockázatok különösen nagyok az idősebb és nehezebb felnőttek körében. De még ha fiatal és karcsú is vagy, Wiedemeijer azt javasolja, hogy keverd meg a cipőválasztást. Ha ragaszkodik a magassarkú cipő viseléséhez, “a magas sarkú cipőről az alacsonyabb sarkú cipőre való rendszeres váltás megakadályozza, hogy az izmok túlterhelődjenek, és az ízületek nagyobb mozgástartományban másképp terhelődjenek” – mondja.”
Még ha nem hord magassarkút, akkor is bölcs tanács lehet a rendszeres cipőváltás. “Ha ugyanazt csinálod újra és újra, akkor stressz-sérüléseket kapsz” – mondja Lieberman. Ha minden nap ugyanazt a cipőstílust (vagy cipőpárt) viseled egész nap, akkor bajba kerülhetsz, mert nem váltogatod az izmokra, csontokra és ízületekre nehezedő igénybevételt.
Röviden, bizonyíték van arra, hogy a mezítláb vagy minimálcipőben töltött idő segíthet megerősíteni a lábadat, és megóvhat a fájdalomtól és a sérülésektől. A cipőstílusok gyakori váltogatása és a megfelelően illeszkedő lábbelik – ideális esetben alacsony sarok és vékony, rugalmas talp – szintén jó módszer a lábak és a test egészségének megőrzésére.
Lépjen kapcsolatba velünk az [email protected] címen.