A lacertid hemipenis (intromittális szerv) alapvető anatómiáját és vizsgálati módszereit ismertetjük. A Lacertidae számos tagjánál a hemipenis felépítése egészen más, mint a többi squamate hüllőé: a visszahúzódó szerv disztális lebenyei bonyolultan hajtogatottak, és van egy jól körülhatárolt, sűrű kötőszövetből álló tartószerkezet, az armatúra. Ez magában foglalja a vérnyelőket, és van egy intramuszkuláris része, amely a m. retractor penis magnusba ágyazódik, valamint két bunkó alakú test, a clavulae, amelyek a felálló szerv lebenyeit támasztják alá. Egyes lacertidáknál előfordulnak nem kifejlett hemipének, és más squamátákéhoz hasonlóan visszahúzott állapotban zsákszerű lebenyekkel rendelkeznek, de egyedülálló módon a lebenyek a m. retractor penis magnusba ágyazódnak. Azzal érvelnek, hogy e látszólag primitívnek tűnő hemipénusok közül sok valójában az armatúrás típus másodlagos származéka.
A hemipénusok szerkezetében jelentős inter-specifikus variáció van, amelyet szisztematikusan írnak le. Néhány esetben ez a méret, az aszimmetria és az egyszerűsödés különbségeit foglalja magában, amelyek fizikai elkülönítő mechanizmusokként keletkezhetnek, és hasznosak az egyébként nagyon hasonló fajok megkülönböztetésében, különösen a Mesalina nemzetségben (1253. o.). Más közös származtatott hemipenialis jellemzők hasznos információkkal szolgálnak a fajok és a magasabb rendszertani egységek közötti kapcsolatokról, és összefoglaljuk az általuk alátámasztott hipotéziseket (1254. o.).