The Embryo Project Encyclopedia

A réz méhen belüli eszköz (IUD) egy hosszú távú, reverzibilis fogamzásgátló eszköz, amelyet először Howard Tatum és Jamie Zipper vezetett be 1967-ben. Az egészségügyi szolgáltatók a terhesség megelőzése érdekében az IUD-t a nő méhébe helyezik. A réz spirálok jellemzően T-alakú műanyagból készülnek, amelynek egy részét fedetlen réz borítja. Az első spirálok feltalálása előtt a nőknek kevés hosszú távú lehetőségük volt a biztonságos és megbízható fogamzásgátlásra. Ezek a lehetőségek többnyire a gátló módszerekből és a szájon át szedhető fogamzásgátló tablettából álltak, amelyek csak akkor voltak hatékonyak, ha helyesen és következetesen használták őket. A termékenységüket kontrollálni kívánó nők számára a réz spirál volt az egyik első olyan hosszú távú fogamzásgátlási forma, amely rendkívül hatékony volt, és nem igényelt következetes és rendszeres cselekvést a nő részéről ahhoz, hogy hatékony maradjon.

A réz spirál a fogamzásgátlás folyamatának megzavarásával akadályozza meg a terhességet, vagyis amikor a hímivarsejt és a női petesejt találkozik, hogy megtermékenyített zigótát alkossanak. A fogamzás csak azután következhet be, hogy a nő teste az ovulációnak nevezett folyamat során az egyik petefészekből petesejtet szabadít fel, ami huszonnyolc naponként történik. A petesejt végighalad a nő petevezetékein, és bejut a méhbe. Ha a nő a peteérés időszakában él nemi életet, a petesejtet megtermékenyítheti a spermium. Ha a petesejt megtermékenyül, beágyazódhat a méh falára, és magzattá fejlődhet. Ha a petesejt nem termékenyül meg, akkor a nő menstruációja alatt elhagyja a méhet.

A spirál feltalálása előtt a nők számára kevesebb megbízható módszer állt rendelkezésre a terhesség megelőzésére. Judy Norsigian, a Our Bodies, Ourselves című könyv társszerzője szerint a fogamzásgátlás lehetővé tette a nők számára, hogy eldöntsék, hogy teherbe esnek-e és mikor, ami több lehetőséget adott a nőknek arra, hogy folytassák tanulmányaikat, törekvéseiket, és egyenrangúbb kapcsolatokat alakítsanak ki a férfiakkal. 1909-ben Richard Richter, egy németországi orvos kifejlesztette az egyik első spirált, bár ő nem használt rezet. Richter eszköze egy durva selyemhernyóbélből készült kis gyűrű volt, amelyet celluloiddal, egyfajta vékony műanyaggal fedtek le. Richter spirálja sosem vált népszerűvé, de a terhesség megelőzésére szolgáló spirálok kutatása folytatódott.

1929-ben Ernst Gräfenburg, egy Németországban élő orvos továbbfejlesztette Richter spiráljának kialakítását. Gräfenburg terve, amelyet Gräfenburg-gyűrűnek nevezett el, egy selyemfonallal körbetekert ezüsthuzalból készült, feltekert gyűrű volt. Gräfenburg arról számolt be, hogy ezüstgyűrűs spirálja sikeresen megelőzte a terhességet, és a használók mindössze 1,6 százaléka esett teherbe a spirál használata során. A kutatók később felfedezték, hogy Gräfenburg spiráljának ezüsthuzala huszonhat százalékban rezet tartalmazott. A kutatók azonban akkoriban nem jegyezték meg a réz hozzájárulását az IUD hatékonyságához. Gräfenburg sikerét követően a kutatók a huszadik század elején számos más típusú spirált fejlesztettek ki. A legtöbbjük műanyag volt, alakváltozatokkal, amelyek között voltak gyűrűk, tekercsek, trapézok és T-alakúak.

Howard Tatum és Jamie Zipper 1967-ben fejlesztette ki az első réztartalmú spirált. Tatum és Zipper mindketten a Population Council (Népesedési Tanács) nevű szervezethez tartoztak, amely a biztonságos és hatékony fogamzásgátlás kifejlesztésére irányuló kutatásokat támogatta és finanszírozta. 1967-ben Tatum a Tanács Biomedikai Kutatóközpontjában dolgozott, ahol kifejlesztett egy T-alakú műanyag spirált, és ezt a konstrukciót beépítette az első réz spirálba. Tatum eszköze T alakú volt, hogy jobban alkalmazkodjon a méh alakjához. A T alak csökkentette a gyűrű alakú spirálokkal kapcsolatos néhány mellékhatást, például a fájdalmat és a vérzést. Tatum eszköze azonban nem vált hatékony fogamzásgátló eszközzé, amíg kollégája, Zipper nem javasolta a réz hozzáadását.

1968-ban Zipper, a Népesedési Tanács korábbi orvosbiológiai munkatársa Chilében végzett kutatásokat. Munkája révén Zipper kimutatta, hogy a méhen belüli réz csökkenti a terhesség kockázatát nyulaknál. Tatum és Zipper ötleteiket egyesítve megalkották az első réz spirált, és elnevezték Copper T 200-nak, vagy TCu 200-nak. A Copper T 200 egy T alakú műanyag eszköz volt, amelynek függőleges tengelye mentén rézhuzal volt feltekerve.

1970-ben a Népesedési Tanács megalakította a Nemzetközi Fogamzásgátlási Kutatási Bizottságot, vagy ICCR-t, a reprodukciós orvostudomány szakértőinek koalícióját. Az ICCR klinikai vizsgálatokat kezdett a Copper T 200 IUD biztonságosságának és hatékonyságának tesztelésére. 1976-ban az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala engedélyezte a Copper T 200 spirál használatát az Egyesült Államokban. A Population Council szerint 1992-re a Copper IUD volt a legnépszerűbb fogamzásgátló módszer világszerte, mivel 90 millió nő használta.

A Copper IUD többféleképpen működik a terhesség megelőzése érdekében. Az első hatásmechanizmus az idegentest-reakció. A méhben lévő idegen tárgy helyi gyulladásos választ vált ki. Ez a helyi gyulladásos válasz a nő immunrendszeréből származó leukociták, azaz fehérvérsejtek által a spermiumok elpusztítását okozhatja. Az immunválasz minden idegen sejtet célba vesz, beleértve a spermiumokat is, ami megakadályozza az embriók kialakulását vagy beágyazódását a méhbe. Ez a hatásmechanizmus minden spiráltípusnál közös. A gyulladásos válasz, amelyet az IUD-k a terhesség megelőzésére használnak, az IUD méretével együtt növekszik. Mivel azonban a réz spirálok az eszköz méretén kívül más mechanizmusok révén is működnek, lehetnek kisebbek, mégis ugyanolyan hatékonyak, mint a nagyobb, nem réz spirálok.

A réz spirálok a rézionok jelenléte miatt további fogamzásgátló hatással rendelkeznek. A rézionok gyulladásos reakcióval járnak a méhben, ami azt jelenti, hogy a spermiumok nem tudják elérni a petesejtet, hogy megtermékenyítsék azt és embriót hozzanak létre. A kutatók azt is feltételezik, hogy a rézionok a méhnyaknyálkahártyán a méhnyílásnál spermicid, azaz spermiumölő hatást fejtenek ki. A petesejt megtermékenyítéséhez a spermiumoknak először át kell jutniuk a méhnyak nyálkáján, mielőtt a méhbe jutnának. A rézionok csökkentik a spermiumok mozgási képességét, és megakadályozzák, hogy a spermiumok áthaladjanak a méhnyak nyálkáján, és megtermékenyítsék a petesejtet. Emellett egyes kutatók szerint a rézionok a spermiumok mellett a petesejtekre is károsak, így még ha a spermium meg is termékenyíti a petesejtet, maga a petesejt károsodhat, és képtelen lehet embrióvá fejlődni. A réz ezen tulajdonságai és a réz spirálok kis mérete miatt olyan nők is használhatnak réz spirált, akik még soha nem voltak terhesek, vagy kisebb méhvel rendelkeznek, ezzel bővítve a számukra rendelkezésre álló fogamzásgátlási lehetőségeket.

A réz spirál behelyezésének folyamata nagyrészt ugyanaz maradt, amióta először bevezették a spirált. 2018-ban az egészségügyi szakember egy nem műtéti eljárás során helyezheti be a réz IUD-t. Az egészségügyi szakember a réz IUD-t a hüvelycsatornán keresztül helyezi a méhbe. Ekkor a nők némi kellemetlenséget tapasztalhatnak görcsök vagy csípés formájában. Az Egyesült Államokban leggyakrabban használt réz spirál, a Paraguard gyártói szerint a réz spirálok gyakori mellékhatásai közé tartoznak a görcsök és a nehezebb, hosszabb menstruáció. Megnövekedett a kismedencei gyulladásos betegség, vagy PID, egyfajta méhfertőzés kockázata is. Néha az IUD-t nehéz eltávolítani, mivel beágyazódik a méhbe, és sebészeti eltávolítást igényel. Azokban az esetekben, amikor a réz spirál nem akadályozza meg a terhességet, öt százalék az esélye annak, hogy a terhesség méhen kívüli lesz, vagy a méhen kívül következik be.

A modern réz spirálok úgy néznek ki, mint a réz spirál korábbi változatai. A kutatók azonban idővel továbbfejlesztették a kialakítást, hogy növeljék a hatékonyságot és a hatékonyság időtartamát. A réz IUD hatékonysága nagymértékben függ a rézionoknak a méh környezetében való feloldódási sebességétől. Ahogy a réz idővel feloldódik, az IUD egyre kevésbé lesz hatékony, mivel kevesebb réz áll rendelkezésre. Az első bevezetett réz spirál, a Copper T 200 három évig maradhatott hatékony. Az eszköz a T alakú eszköz függőleges tengelye körül tekercselt rézhuzal volt, amely idővel feloldódott, így az IUD egyre kevésbé lett hatékony.

1972-ben megkezdődtek az új IUD modell, a Copper T 380 klinikai vizsgálatai, amely a korábbi réz IUD-knál nagyobb réztartalommal rendelkezett. Az új kialakítás megnövelte azt az időtartamot, ameddig a réz IUD hatásos maradhatott. A Copper T 380 további rézgallérokkal vagy hengerekkel rendelkezik, amelyek a T mindkét karját bevonják, valamint vastagabb huzallal, amelyben több réz van a függőleges tengely köré tekerve. Az eszközben lévő megnövelt rézmennyiségnek köszönhetően a Copper T 380 legalább hat évig hatékony marad. 1980-ban az ICCR a Népesedési Tanáccsal együttműködve tovább finomította a réz spirál kialakítását. Az ICCR megszüntette a drót használatát, és a Copper T 380-ban a karokon és a T függőleges tengelyén rézgallért használt. Ez a tervezési változás hat évről tíz-tizenöt évre növelte a réz spirálok hatékonyságának időtartamát.

Az 1980-as évek óta a nagyobb rézadagok és a nagyobb arányú exponált réz meghosszabbította a réz spirálok hatékonyságát. 2018-tól az Egyesült Államokban élő nők számára az általánosan elérhető réz spirál a Copper T 380, amelyet az FDA 1984-ben hagyott jóvá. A ParaGard ennek az IUD-nak a márkaneve. Más országokban többféle, különböző formájú és méretű réz spirált hagytak jóvá.

A réz spirálok és általában a spirálok rendkívül hatékonyak. A ParaGard gyártói szerint a réz spirál több mint kilencvenkilenc százalékban hatékony. Az IUD-k hatékonysága részben azért magas, mert az IUD-k nem támaszkodnak a felhasználóra. A nők által világszerte leggyakrabban használt fogamzásgátló eszköz a fogamzásgátló tabletta. A tabletta és sok más fogamzásgátló módszer hatékonysága azonban attól függ, hogy a felhasználó helyesen és következetesen szedi-e azt, amit a kutatók tökéletes használatnak neveznek. A tökéletes használat ritka, és ennek következtében a nem kívánt terhességek közel ötven százaléka a fogamzásgátlás sikertelensége miatt következik be. Míg a spirál és a fogamzásgátló tabletta tökéletes használat esetén hasonló arányban véd a terhességtől, a fogamzásgátló tablettát használó nőknél a sikertelenség aránya hússzor magasabb, mint az olyan hosszú hatású módszereket, mint a spirál használó nőknél. A réz spirál hosszú távú reverzibilis fogamzásgátló, olyan módszer, amely fenntartja a termékenységet, miközben lehetővé teszi a nők számára a terhesség megelőzését. A réz spirál akár évekig is eltarthat anélkül, hogy cserére szorulna, de nem állandó. A spirál eltávolítása után a termékenység gyakran azonnal visszatér. A hosszú távú fogamzásgátlás egyéb formái közé tartozik a sterilizálás a petevezeték-lekötéssel, amikor a nő petevezetékét nem visszafordíthatatlanul elvágják vagy elzárják, hogy megakadályozzák a fogamzást. A petevezeték-lekötéssel történő sterilizálás és a réz spirál használata ugyanolyan hatásosnak tekinthető a terhesség megelőzésében, így a réz spirál költséghatékony alternatívája a sterilizációs eljárásoknak.

2012-ben a fogamzásgátlást alkalmazó nők 5,5%-a használt spirált. Ez jelentős csökkenést jelentett az IUD népszerűségének 1970-es években tapasztalt csúcsához képest, amikor a fogamzásgátlást alkalmazó nők közel hatvan százaléka választott IUD-t. A Népesedési Tanács szerint a spirálok népszerűsége általában véve csökkent, miután az egyik spirál, a Dalkon Shield a média figyelmét felkeltette, és az eszköz használata során teherbe esett nők esetében a fertőzés és az anyai halálozás magasabb kockázatával hozták összefüggésbe. A Dalkon Shieldet a piacon töltött három év után visszahívták. Mivel a fogamzásgátlás pontos mechanizmusát nehéz embereken tanulmányozni, a réz spirál pontos mechanizmusára vonatkozó kutatások ritkák. Maria Ortiz és Horacio Croxatto szerint ez vezetett ahhoz a téves állításhoz, hogy a réz spirálok megölhetik az embriókat. Ez a téves állítás az IUD-t a korai abortusszal teszi egyenlővé, és ezért a katolikus egyház tiltaná. Ezt a feltételezést azonban nem támasztják alá empirikus bizonyítékok. A réz spirálok inkább megakadályozzák az embriók kialakulását, és nem vethetnek véget az embriónak.”

Források

  1. Boston Women’s Health Book Collective. A mi testünk, mi magunk. New York: Simon & Schuster, 2011.
  2. Connell, Elizabeth B. “Contraception in the Prepill Era”. Contraception 59 (1999): 7-10.
  3. Dassow, Jeanie D. Management of Common Problems in Obstetrics and Gynecology. Oxford: Blackwell Publishing, 2002.
  4. The ESHRE Capri Workshop Group. “Méhen belüli eszközök és méhen belüli rendszerek”. Human Reproduction Update 14 (2008): 197-208.
  5. Grimes, David A. “Evolution and Revolution: The Past, Present, and Future of Contraception” The Contraceptive Report 10 (2000): 15-25. https://web.archive.org/web/20060926031920/http://www.contraceptiononline.org/contrareport/pdfs/10_06.pdf (Hozzáférés 2017. október 18.).
  6. Kulier, Regina, Paul O’Brien, Franz Helmerhorst, Margaret Usher-Patel, and Catherine D’Arcangues. “Réz tartalmú, keretes méhen belüli eszközök fogamzásgátlásra”. The Cochrane Database of Systematic Reviews (2007).
  7. Ortiz, Maria és Horacio Croxatto. “Copper-T méhen belüli eszköz és Levonorgestrel méhen belüli rendszer: Hatásmechanizmusuk biológiai alapjai”. Contraception 75 (2007): 16-30.
  8. Népesedési Tanács. “A hosszú hatású, reverzibilis fogamzásgátlás előmozdítása”. http://www.popcouncil.org/news/advancing-long-acting-reversible-contraception (Hozzáférés: 2017. október 18.).
  9. Sitruk-Ware, Regine, Anita Nath, and Daniel Mishell. “Fogamzásgátló technológia: Múlt, jelen és jövő.” Contraception 87 (2012): 319-30.
  10. Sivin, Irvin és Janet Stern. “Hosszú hatású, hatékonyabb réz T spirálok: A Summary of U.S. Experience, 1970-75”. Studies in Family Planning 10 (1979): 263-81.
  11. Sivin, Ivrin, Forrest Greenslade, Fredrick Schmidt és Sandra N. Waldman. A réz T380 méhen belüli eszköz: A Summary of Scientific Data. New York: The Population Council, 1992 http://bib.muvs.org/data/mvs_000082/volume_2.pdf (Hozzáférés 2018. július 3.).
  12. Speroff, Leon., and Philip D. Darney. Klinikai útmutató a fogamzásgátláshoz. Philadelphia: Lipincott Williams and Wilkins, 2011. https://books.google.com/books?id=f5XJtYkiJ0YC&printsec=frontcover&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false (Hozzáférés: 2018. július 3.).
  13. Winner, Brooke, Jeffrey F. Peipert, Qiuhong Zhao, Christina Buckel, Tessa Madden, Jenifer E. Allsworth, and Gina M. Secura. “A hosszú hatású reverzibilis fogamzásgátlás hatékonysága”. The New England Journal of Medicine 366 (2012): 1998-2007.
  14. Hubacher, David. “A méhen belüli fogamzásgátlás kacskaringós története és fényes jövője az Egyesült Államokban”. Guttmacher 34 (2002): 98-103. https://www.guttmacher.org/sites/default/files/article_files/3409802.pdf (Hozzáférés: 2018. július 3.).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.