A több ezer gyönyörű gyűrűvel díszített Szaturnusz egyedülálló a bolygók között. Mind a négy gázóriás bolygónak vannak – jég- és kőzetdarabokból álló – gyűrűi, de egyik sem olyan látványos és bonyolult, mint a Szaturnuszé. A többi gázóriáshoz hasonlóan a Szaturnusz is többnyire hidrogénből és héliumból álló masszív gömb.
A Szaturnusz volt a legtávolabbi az ókoriak által ismert öt bolygó közül. 1610-ben Galileo Galilei olasz csillagász volt az első, aki távcsövön keresztül megpillantotta a Szaturnuszt. Meglepetésére a bolygó két oldalán két objektumot látott. Ezeket különálló gömböknek rajzolta fel, és úgy gondolta, hogy a Szaturnusz hármas testű. A következő néhány évben folytatva megfigyeléseit, Galilei az oldalsó testeket a Szaturnuszhoz erősített karokként vagy fogantyúkként rajzolta le. 1659-ben Christiaan Huygens holland csillagász, aki Galileinél erősebb távcsövet használt, azt javasolta, hogy a Szaturnuszt egy vékony, lapos gyűrű veszi körül. 1675-ben Jean-Dominique Cassini olasz származású csillagász felfedezte a ma A és B gyűrűnek nevezett gyűrűk közötti elválasztást. Ma már tudjuk, hogy a Szaturnusz Mimas nevű holdjának gravitációs hatása felelős a Cassini-osztásért, amely 4800 km (3000 mérföld) széles.
A Szaturnusz a Jupiterhez hasonlóan nagyrészt hidrogénből és héliumból áll. Térfogata 755-ször nagyobb, mint a Földé. A felső légkörben a szelek másodpercenként elérik az 500 métert az egyenlítői régióban. (Ezzel szemben a Földön a legerősebb orkán erejű szelek másodpercenként körülbelül 110 m-nél, azaz 360 lábnál tetőznek). Ezek a szupergyors szelek a bolygó belsejéből felszálló hővel kombinálva okozzák a légkörben látható sárga és aranyszínű sávokat.
A 80-as évek elején a NASA Voyager 1 és Voyager 2 űrszondái felfedték, hogy a Szaturnusz gyűrűi nagyrészt vízjégből állnak, és képeket készítettek “fonott” gyűrűkről, gyűrűkről és “küllőkről” – a gyűrűk sötét vonásairól, amelyek a környező gyűrűanyagtól eltérő sebességgel keringenek a bolygó körül. A Szaturnusz gyűrűrendszere több százezer kilométerre nyúlik el a bolygótól, a függőleges mélység mégis jellemzően körülbelül 10 méter a fő gyűrűkben. A 2009 őszi szaturnuszi napéjegyenlőség idején, amikor a napfény megvilágította a gyűrűket széleken, a Cassini űrszonda felvételein függőleges képződmények látszottak egyes gyűrűkben; úgy tűnik, hogy a részecskék több mint 3 km magas dudorokba vagy gerincekbe halmozódnak.
A Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán valamivel nagyobb, mint a Merkúr bolygó. (A Titán a második legnagyobb hold a Naprendszerben; csak a Jupiter Ganymedes nevű holdja nagyobb). A Titánt vastag, nitrogénben gazdag légkör borítja, amely hasonló lehet ahhoz, mint amilyen a Földé volt régen. E hold további tanulmányozása sokat ígér a bolygók kialakulásáról és talán a Föld korai korszakáról is. A Szaturnusznak számos kisebb jeges műholdja is van. Az Enceladustól kezdve, amely a közelmúltbeli (és folyamatban lévő) felszíni változások jeleit mutatja, az Iapetusig, amelynek egyik féltekéje sötétebb, mint az aszfalt, a másik pedig fényes, mint a hó, a Szaturnusz minden egyes műholdja egyedi.
Noha a Szaturnusz mágneses tere nem olyan hatalmas, mint a Jupiteré, még mindig 578-szor olyan erős, mint a Földé. A Szaturnusz, a gyűrűi és számos műholdja teljes egészében a Szaturnusz saját hatalmas magnetoszféráján belül helyezkedik el – az űr azon régiójában, ahol az elektromosan töltött részecskék viselkedését jobban befolyásolja a Szaturnusz mágneses tere, mint a napszél. Míg a Hubble űrteleszkóp a Szaturnusz sarki fényét az ultraibolya tartományban ábrázolta, a Cassini űrszonda megállapította, hogy a Szaturnusznak az északi póluson egy egyedülálló másodlagos sarki fénye van, amelyet 2008-ban az infravörös tartományban képeztek le. A sarki fény akkor keletkezik, amikor töltött részecskék a mágneses mezővonalak mentén spirálisan beáramlanak a bolygó légkörébe. A Földön ezek a töltött részecskék a napszélből származnak. A Cassini megmutatta, hogy a Szaturnusz sarki fényei közül legalább néhány olyan, mint a Jupiteré, és nagyrészt nem befolyásolja őket a napszél.
A Szaturnuszról szerzett ismereteink következő fejezetét most írja a Cassini-misszió, amely az európai Huygens-szondát vitte a Szaturnuszhoz. A Huygens-szonda 2005 januárjában ereszkedett le a Titán légkörén keresztül, adatokat gyűjtve a légkörről és a felszínről. A Cassini űrszonda 2004 óta kering a Szaturnusz körül, és folytatja a bolygó, valamint holdjai, gyűrűi és magnetoszférája kutatását. A Cassini 2009 júliusáig több mint 200 000 képet küldött vissza. A Cassini Equinox Mission a Szaturnusz őszi napéjegyenlőségének idején vizsgálja a gyűrűket, amikor a Nap közvetlenül a Szaturnusz egyenlítőjére süt. Ebben az évszakban háromdimenziós jellegzetességek láthatók a gyűrűkben, például a gyűrűsík fölé és alá nyúló holdkék, amelyek árnyékot vetnek, felfedve méretüket és alakjukat.
|
Felfedezte
|
 |
|
. Az ősök ismerték
|
|
|
|
|
|
Felfedezés dátuma
|
|
Nem ismert
|
|
|
|
|
|
|
Nap körüli pálya mérete (félm.főtengelye)
|
|
Metr: 1,4266664 x 109 km (9,53667594 A.U.)
Összehasonlításképpen: 9.537 x Föld
|
|
|
|
|
|
|
Perihélium (legközelebb)
|
|
Metr: 1,34982 x 109 km (9,023 A.U.)
Összehasonlításképpen: 9.176 x Föld
|
|
|
|
|
|
|
Aphelion (legtávolabbi)
|
|
Metr: 1,50351 x 109 km (1,005 x 101 A.U.)
Összehasonlításképpen: 9.885 x Föld
|
|
|
|
|
|
|
Sziderikus keringési időszak (egy év hossza)
|
|
29.447498 földi év
10,755.70 földi nap
Összehasonlításképpen: 29.447 x Föld
|
|
|
|
|
|
|
Pályakerület
|
|
Metr: 8,957,504,604 km
angol: 8,957,504,604 km
angol: 8,957,504,604 km: 5,565,935,315 mérföld
Tudományos jelölés: 8.958 x 109 km
Összehasonlításképpen: 9.530 x Föld
|
|
|
|
|
|
|
Átlagos pályasebesség
|
|
Metr:
Angol: 21,562 mph
Tudományos jelölés: 9.6391 x 104 m/s
Összehasonlításképpen: 1,5 km/órás sebesség: 6391 x 104 m/s
Vö:
|
|
|
|
|
|
|
Pálya excentricitása
|
|
0.05386179
Összehasonlításképpen: 3.223 x Föld
|
|
|
|
|
|
|
Pályahajlás
|
|
2.49 fok
|
|
|
|
|
|
|
Ekvatoriális pályahajlás
|
|
26.7 fok
|
|
|
|
|
|
|
középsugár
|
|
Metrikus: 58,232 km
Angol: 5,8232 x 104 km
Összehasonlításképpen: 9.1402 x Föld
|
|
|
|
|
|
|
Egyenlítői kerület
|
|
Metrikus: 365,882.4 km
Angol: 227,348.8 mérföld
Tudományos jelölés: 3,65882 x 105 km
Összehasonlításképpen: 9.1402 x Föld
|
|
|
|
|
|
|
Térfogat
|
|
Metr: 827,129,915,150,897 km3
angol: 827,129,915,150,897 km3
angolul:
Tudományos jelölés: 8,2713 x 1014 km3
Összehasonlításképpen: 763.594 x Föld
|
|
|
|
|
|
|
Tömeg
|
|
Metr: 5,6832 x 1026 kg
Összehasonlításképpen: 95.161 x Föld
|
|
|
|
|
|
|
Sűrűség
|
|
Metrikus: 0.687 g/cm3
Összehasonlításképpen: 0.125 x Föld
|
|
|
|
|
|
|
felület
|
|
Metr: 42,612,133,285 km2
angol: 42,612,133,285 km2: 4,2612 x 1010 km2
Összehasonlításképpen: 83.543 x Föld
|
|
|
|
|
|
|
Felületi gravitáció
|
|
Metrikus: 10. Összehasonlításképpen: 34,3 ft/s2
Viszonyításképpen: 34,3 ft/s2
Vö: Ha a Földön 100 fontot nyomsz, akkor a Szaturnuszon (az Egyenlítőnél) körülbelül 107 fontot nyomnál. *Az 1 bar 60 268 km-es sugarából származtatva.
|
|
|
|
|
|
|
Szökési sebesség
|
|
Metrikus:
Angol: 80,731 mph
Tudományos jelölés: 129,924 km/h
Magyar: 80,731 mph
Tudományos jelölés:
Összehasonlításképpen: 3,609 x 104 m/s
Vö: A Föld szökési sebessége 25,030 mph.
|
|
|
|
|
|
|
Sziderikus forgási időszak (nap hossza)
|
|
0.444 földi nap
10,656 óra
Összehasonlításképpen: 0.445 x Föld
|
|
|
|
|
|
|
Effektív hőmérséklet
|
|
Metr: 95 K
|
|
|
|
|
|
|
Légköri összetevők
|
|
Hidrogén, Hélium
Tudományos jelölés: A Föld légköre nagyrészt N2-ből és O2-ből áll.
|