Developed by: Ambuláns sebészeti ellátás bizottsága
Legutóbb módosítva: október 23, 2019 (eredeti jóváhagyás: 2004. október 27.)
PDF letöltése
Mivel a szedáció egy kontinuum, nem mindig lehet megjósolni, hogy egy adott beteg hogyan fog reagálni. A szedatív/anesztéziás mélység gyors, mélyreható változásának lehetősége és az antagonista gyógyszerek hiánya miatt az olyan szerek, mint a propofol, különleges figyelmet igényelnek. Még ha mérsékelt szedációt is terveznek, a propofolban részesülő betegeknek a mély szedációhoz szükséges gondozással megegyező ellátást kell kapniuk.
A Társaság úgy véli, hogy az aneszteziológus bevonása minden altatásban részesülő beteg gondozásába optimális. Ha azonban ez nem lehetséges, a propofolt beadó nem aneszteziológus személyzetnek képzettnek kell lennie a mentésre* azon betegeknél, akiknél a szedáció szintje az eredetileg tervezettnél mélyebbé válik, és akik, ha rövid időre is, de általános anesztéziás állapotba kerülnek.**
– A szedáció/anesztézia alkalmazásáért felelős orvosnak rendelkeznie kell a szedáció/anesztézia lehetséges orvosi szövődményeinek kezeléséhez szükséges oktatással és képzéssel. Az orvosnak jártasnak kell lennie a légutak kezelésében, rendelkeznie kell a betegpopulációnak megfelelő fejlett életmentési készségekkel, és ismernie kell az alkalmazott gyógyszerek farmakológiáját.
– Az orvosnak fizikailag jelen kell lennie a szedáció alatt, és azonnal elérhetőnek kell maradnia mindaddig, amíg a beteget orvosilag el nem engedik a beavatkozás utáni felépülési területről.
– A szedáció/anesztézia céljából propofolt alkalmazó orvosnak legalább olyan oktatással és képzéssel kell rendelkeznie, hogy felismerje és kezelje az általános érzéstelenítés állapotába kerülő betegnél bekövetkező légúti és kardiovaszkuláris változásokat, valamint képes legyen segíteni a szövődmények kezelésében.
– A beteget monitorozó szakembernek az eljárás során végig jelen kell lennie, és teljes mértékben ennek a feladatnak kell szentelnie magát.
– A propofol beadása során a betegeket megszakítás nélkül monitorozni kell a tudatszint felmérése, valamint a hipotenzió, bradycardia, apnoe, légúti elzáródás és/vagy oxigénszaturáció korai jeleinek felismerése céljából. A lélegeztetést, az oxigéntelítettséget, a szívfrekvenciát és a vérnyomást rendszeres és gyakori időközönként ellenőrizni kell. A kilélegzett szén-dioxid jelenlétének monitorozását kell alkalmazni, kivéve, ha a beteg, az eljárás vagy a berendezés jellege ezt nem teszi szükségtelenné, mivel a mellkas mozgása nem azonosítja megbízhatóan a légúti elzáródást vagy az apnoét.
– Az életkornak megfelelő felszerelésnek azonnal rendelkezésre kell állnia a szabad légutak fenntartásához, az oxigén dúsításához és a mesterséges lélegeztetéshez a keringési újraélesztés mellett.
A gyógyszer (Diprivan®, AstraZeneca 02/14, hozzáférés: 02/19) betegtájékoztatójának Figyelmeztetések szakasza szerint a nyugtatásra vagy altatásra alkalmazott propofolt “csak olyan személyek adhatják be, akiket az általános érzéstelenítés beadására képeztek ki, és nem vesznek részt a sebészeti/diagnosztikai eljárás elvégzésében”. A betegeket folyamatosan monitorozni kell, és azonnal rendelkezésre kell állniuk a szabad légutak fenntartására, a mesterséges lélegeztetésre, valamint az oxigén dúsítására és a keringés újraélesztésére szolgáló eszközöknek.”
Ezeken kívül néhány államban a propofol beadására vonatkozó előírások vannak. Különböző megfontolások merülnek fel, amikor a propofolt intubált, lélegeztetett betegek szedálására használják intenzív ellátási környezetben.
A szedálás kontinuumával és a nem aneszteziológusok által végzett szedálással kapcsolatos további információkért lásd az American Society of Anesthesiologists “Continuum of Depth of Sedation: Definition of General Anesthesia and Levels of Sedation/Analgesia” és “Practice Guidelines for Sedation and Analgesia by Non-Anesthesiologists”, “Statement on Granting Privileges for Administration of Moderate Sedation to Practitioners Who Are Not Anesthesia Professionals”, valamint “Statement on Granting Privileges to Non-Anesthesiologist Practitioners for Personally Adiving Deep Sedation or Supervising Deep Sedation by Individuals Who Are Not Anesthesia Professionals”. Az ASA dokumentumai, amelyek további perioperatív ellátási kérdésekkel foglalkoznak, a következők: “Irányelvek az irodai anesztéziához”, “Irányelvek az ambuláns anesztéziához és műtétekhez” és “Gyakorlati irányelvek a műtét előtti koplaláshoz és a farmakológiai szerek használatához a tüdőaspiráció kockázatának csökkentése érdekében”. Valamennyi ASA-dokumentum megtalálható a <www.ASAhq.org> weboldalon.
* A beteg megmentése a tervezettnél mélyebb szedációból a légútkezelésben és a fejlett életmentésben jártas gyakorló orvos beavatkozása. A képzett gyakorló orvos korrigálja a tervezettnél mélyebb szedáció káros élettani következményeit (például hipoventilláció, hipoxia és hipotenzió), és visszavezeti a beteget az eredetileg tervezett szintre. Nem helyénvaló az eljárást a nem kívánt szedációs szinten folytatni.”
** Az AANA-ASA 2004. április 14-én kelt, a propofol beadásáról szóló közös nyilatkozatában szereplő kijelentés,
“Amikor propofolt használnak szedációra/anesztéziára, azt csak olyan, az általános érzéstelenítés beadására kiképzett személyek adhatják be, akik egyidejűleg nem vesznek részt ezekben a sebészeti vagy diagnosztikai eljárásokban. Ez a korlátozás összhangban van a propofol betegtájékoztatójának konkrét megfogalmazásával, és ezen ajánlások be nem tartása a betegeket a jelentős sérülés vagy halál fokozott kockázatának teheti ki.”
.