Egy utazásra indultál. Megérintettél, megízleltél, láttál és hallottál, szerettél, elvesztettél és újra szerettél. Tanultál, növekedtél, épségben megérkeztél a célodhoz. – Anodea Judit, Az élet kerekei.
Erin: A koronacsakra az ezer szirmú lótuszvirág. Az intelligencia különböző típusait és a tudatos gondolkodás és tudatosság különböző típusait jelképezi. Ez egy olyan tudatosság, ami túl van a felfogóképességünkön, túl van azon a tudatosságon, amivel jelenleg rendelkezünk, és túl van azon, amit képesek vagyunk az agyunkkal felfogni vagy intellektualizálni.
Úgy érzem, hogy sok emésztés történik a koronacsakrában. Az emésztési aspektus az, amit az intelligencia használ. Túlintellektualizálhatunk dolgokat, és túlelemezhetünk dolgokat, és csapdába eshetünk ezen a helyen. Ez az, amikor a koronacsakra aspektusain belül problémákba kerülünk. Mindannyiunknak más az emésztése, más a feldolgozási módja. Az energiának képesnek kell lennie arra, hogy átáramoljon az emésztőrendszerünkön, és újra szét kell bontania a darabkáit, tudjátok, mintha egy kicsit széttörnének, szétszakadnának, a gyökérnél növekednének, majd egy kicsit szétszakadnának, és valami többé válnának. Aztán széttörnek, ahogy a pedálok is tovább nőnek. Úgy érzem, hogy a koronacsakrában megemésztünk minden tapasztalatot és azt, ami körülöttünk történik.
Clara: A koronacsakra a kapu az egyén és a kollektív között; a kollektív tudatosság rajtunk kívül él. A koronacsakránál megnyílunk arra, hogy képesek legyünk meghallgatni és befogadni másokat, és figyelni arra, ami körülöttünk történik.
Amikor tanítok, rájövök, hogy mennyire kapcsolatban vagyunk egymással ebben a körülöttünk kavargó gondolatfolyamban. Többé már nem mi vagyunk az egyén. A gyakorlat portálként szolgálhat ahhoz, hogy meglássuk, hogyan vagyunk részei a kollektív tudatosságnak. Rájössz, hogy nem te vagy az egyetlen, aki átéli ezeket a tapasztalatokat.
Másokkal és másokkal együtt lenni segít rádöbbenni, hogy nem te vagy az egyetlen, aki átéli azt, amin éppen keresztülmegy. Én így definiálnám a kollektív tudatosságot. A meditáció a koronacsakra nagy része a gyakorlat szempontjából. A meditáció segít kitágítani a perspektívát, hátralépni és meglátni a nagyobb képet, és azt, hogy hogyan csatlakozunk a kollektívához.
Erin: A másik téma, amit a koronacsakránál érzek, az a megadás gondolata. Ugyanúgy, ahogy a meditációban megadjuk magunkat, van egy olyan érzés, hogy átadjuk magunkat a helyünknek, valamilyen módon meg kell adnunk magunkat. És a bizalom, valamilyen módon bíznod kell abban, hogy nem kell mindent tudnod, és hogy nem tudhatsz mindent, és nem tarthatsz mindent az agyadban.
Ez ugyanakkor olyan, mintha ugyanúgy hajolnál, mint egy kapcsolatban, ahol vannak dolgok, amiket te tartasz, amiket én nem, és fordítva. Nem rendelkezem az összes intelligenciával, nem tudok mindent birtokolni, és ez nekem megfelel, mert tudok támaszkodni az agyadhoz és támaszkodni a lelkedhez és támaszkodni az élettapasztalatodhoz és támaszkodni a filozofálásodhoz. És támaszkodhatok ezekre a dolgokra, hogy kiterjeszthessem a lehetőségemet arra, hogy papoljak vagy elgondolkodjak valamin, vagy hogy valahol le tudjak szállni. Megadom magam annak a ténynek, hogy nem tarthatok mindent a kezemben, nem tudhatok mindent.