Klinikai tünetek és diagnózis
Az allergiás beteg elsődleges tünete (1. ábra, ,2)2) a viszketés (beleértve a túlzott szőrtelenítést). Néhány macskás betegnél azonban előfordulhat, hogy nem jelentkezik pruritus, mivel előfordulhat, hogy csak magánjelleggel mutatnak ilyen jeleket, amit “csendes ápolásnak” nevezünk. A macska-atópia következtében fellépő pruritus és/vagy bőrelváltozások szezonálisan vagy nem szezonálisan jelentkezhetnek, a specifikus allergénektől függően. A diagnózis nem egyértelmű, mivel a tipikus macska-atópiás betegnél nem áll rendelkezésre egyedi kép. Egyes macskáknál előfordulhat, hogy az önsérülés kétoldali szimmetrikus alopeciához vezet, míg más macskáknál előfordulhat, hogy a nyálkahártya kiválik. A macska-atópiához társuló egyéb megjelenési formák a visszatérő külső fülgyulladás, a miliaris dermatitis, a fej és a nyak vakarózása és az eozinofil granuloma komplex elváltozások. Ezek a változatos panaszok hosszúvá teszik a macskák atópiás dermatitiszének differenciállistáját (1. táblázat).
Fő- és nyakviszketés, amely egy 2 éves atópiás macskánál bőrkiütésekhez vezet.
Ventralis törzs alopecia a túlzott ápolás miatt, másodlagos Malassezia dermatitisszel.
1. táblázat
A macskák atópiás dermatitiszének differenciáldiagnózisai.
| Primer betegségek | Szekunder betegségek |
|---|---|
| Bolhacsípésre való túlérzékenység | Otitis externa |
| Táplálék. allergia | Otitis media |
| Szúnyogcsípésre való túlérzékenység | Pyoderma – felületes vagy mély |
| Demodicosis | Malassezia dermatitis |
| Dermatofitózis | |
| Otodektikus rüh | |
| Cheyletiellosis | |
| Pszichogén alopecia | |
| Pemphigus. foliaceus |
Miliáris dermatitis és eozinofil granuloma complex a macskák atópiájához társuló jellegzetes klinikai mintázat, amelyről kutyáknál és embereknél nem számoltak be (1). Mivel bolhaallergiás vagy táplálékallergiás macskáknál is kialakulhatnak ezek az elváltozási minták, nem tekinthetők az atópiára specifikusnak, hanem a macskák allergiájának általános megnyilvánulásának. Az eozinofil granuloma komplex elváltozások közé tartoznak az indolens fekély, az eozinofil granuloma és az eozinofil plakkos elváltozások.
Történetileg úgy gondolták, hogy az allergiás macskáknál ritkán alakulnak ki másodlagos bőrfertőzések. A másodlagos bőrfertőzések azonban egyre gyakrabban jelennek meg macska-atópiás betegeknél, beleértve a pyodermát és a Malassezia dermatitist (4,10). Eozinofil plakkok és indolens fekélyek is jelenthetnek pyodermát (11). Meticillinrezisztens staphylococcus fertőzéseket is észlelnek a bőrbetegségben szenvedő macskáknál általában, beleértve az allergiás bőrbetegségben szenvedő macskákat is. A fiatal macskák hajlamosak az atópiára, a legtöbbjüknél (az esetek több mint 75%-ában) az élet első 3 évében jelentkeznek a klinikai tünetek (1,4,12). Mivel az atópiás macskák 22%-ánál a tünetek 7 éves kor után jelentkezhetnek (4), a környezeti allergiát nem szabad kizárni kizárólag a megjelenési kor alapján.
Nem áll rendelkezésre egyetlen olyan diagnosztikai teszt, amely megbízhatóan diagnosztizálná a macskák atópiáját. A diagnózis felállítása az utaló kórtörténeti információk, a klinikai tünetek és a differenciáldiagnózisok kizárása alapján történik (lásd az 1. táblázatot). A betegség változatos megjelenési formái miatt általában alapos diagnosztikai vizsgálatra van szükség, beleértve egy 8-12 hetes diétás kiiktatási kísérletet (egyes betegeknél több diétás kísérletre és esetleg kizárólag beltéri környezetre való korlátozásra lehet szükség), legalább 8 hetes bolhavédelmet (beleértve az összes többi háziállatot), a másodlagos fertőzések kezelését, dermatofita tenyésztést, valamint a beteg komfortérzetének javítására vagy annak hiányára irányuló, a tulajdonos által végzett megfigyelést. A bőrbiopszia általában nem hasznos vizsgálat, mivel nem ad információt az allergiás dermatitis okát illetően (pl. táplálék kontra környezeti allergének), de hasznos lehet néhány differenciáldiagnózis kizárásában.
A kereskedelmi forgalomban kapható szerológiai allergiatesztek, amelyek segítenek az allergénspecifikus IgE kimutatásában a gyakori regionális allergénekre, de szem előtt kell tartani, hogy a szerológia nem tesz különbséget a normál és atópiás macskák között. Az intrinsic atópiás betegek alacsony allergénspecifikus IgE-t termelnek, így az IgE-antitestek szerepe csökken ezen egyének kivizsgálásában. Az intradermális allergiavizsgálatokat elsősorban állatorvosi bőrgyógyászok végzik és állatorvosi bőrgyógyászokon keresztül érhető el. Mivel a vizsgálat diagnosztikai pontossága az intravénás fluoreszcein festék beépítése, valamint a bőrön belüli allergiavizsgálat során megnövekedett macskaspecifikus allergénkoncentráció alkalmazása miatt megnövekedett, az atópiás macskával rendelkező állattartóknak fel kell ajánlani a helyi bőrgyógyászhoz való beutalást. Mivel mind a szérumalapú, mind a bőrön belüli allergiavizsgálat során előfordulhatnak téves negatív reakciók, gyakran a két módszerrel végzett kombinált vizsgálatot tartják a legelőnyösebbnek. Az allergiavizsgálatnak teljes diagnosztikai vizsgálatot és az atópiás dermatitis klinikai diagnózisának felállítását kell követnie. Az allergiavizsgálat célja az allergénspecifikus immunterápiába bevonandó allergének kiválasztása, valamint ismeretek szerzése az adott beteg számára indikált allergén-elkerülési intézkedésekről.