Ha szorongást és pánikrohamot tapasztal, akkor valószínűleg ismeri a test harcolj vagy menekülj választ, egy automatikus választ, amelyet a szimpatikus idegrendszer indít el. A harcolj vagy menekülj válasz során a szervezetünk stresszhormonokat szabadít fel, mint például a kortizol és az adrenalin. Ezek a stresszhormonok egy olyan energiahullámot adnak, amely lehetővé teszi számunkra, hogy keményebben harcoljunk vagy gyorsabban meneküljünk a veszély elől – ez egy túlélési mechanizmus. Néha ez a veszély konkrét és nyilvánvaló, például ha egy medvemama keresztezi az utunkat a túraútvonalon. Máskor a veszély kevésbé kézzelfogható, és aggodalmak formájában jelentkezhet, például hogy hogyan fogjuk kifizetni a lakbért a hónap végén.
De tudtad, hogy a testünknek van egy ellentétes válasza is? A paraszimpatikus idegrendszer felelős a testünk megnyugtatásáért. Tehát a harcolj vagy menekülj válasz igazán hasznos, ha egy medve üldöz minket, és még van esély a túlélésre. De mi történik, ha a medve utolér minket, és elkezd rágcsálni a lábunkat? Nos, ez a csodálatos relaxációs válasz veszi át a hatalmat (a védelem egy másik formája), és jóleső hormonok, más néven endorfinok szabadulnak fel.
Valójában ezt a relaxációs választ úgy tudjuk kihasználni, hogy stimulálunk valamit, amit vagus-idegnek hívnak. A vagus-ideg, más néven a “Vándor” egy koponyaideg, amely testünk nagy részében elágazik, és alapvetően a kapitánya annak, hogy sok különböző funkciót kordában tartson, például a légzést, a szívritmust, az emésztést, a gyulladást stb. Íme néhány egyszerű módja annak, hogy stimuláld a vagus ideget, és kihasználd tested relaxációs reakcióját:
- Használja a hangszálait beszéddel, énekléssel vagy dúdolással (úgy tűnik, a dúdolás a leghatékonyabb)
- Mély hasi légzés
- Hűvös vizet csobban az arcára
- Köhögjön néhányszor
- Gurgulázás
- Hideg víz ivása
- Rágógumi rágása
- Köhögés
.
Ez csak néhány trükk, ami nekem és más ügyfeleknek segített a múltban. Ezek semmiképpen sem jelentenek “csodaszert”, de segíthetnek megszakítani a szorongás körforgását, hogy egy kis magasságot nyerjünk a pillanatban. Néha csak erre a magasságra van szükségünk ahhoz, hogy a szorongás ne váljon mindent felemésztővé, hanem egy múló és átmeneti élmény legyen – mint egy hullám, ami átmegy rajtunk.