Nyolc évvel a hármas atomerőművi olvadás után a Fukusima-1 vízügyi gondjai nem enyhülnek | The Japan Times Nyolc évvel a hármas atomerőművi olvadás után a Fukusima-1 vízügyi gondjai nem enyhülnek. 1 vízügyi gondjai nem mutatják az enyhülés jeleit

Ez az első része annak a sorozatnak, amely azt vizsgálja, hogyan halad az északkeleti rész és az ország a 2011. márciusi földrengés, szökőár és nukleáris válság kezelésével kapcsolatos erőfeszítésekkel.

OKUMA, FUKUSHIMA PREF. – Közel ezer tárolótartály van szétszórva a fukusimai 1-es számú atomerőműben, amelyekben a megdöbbentő 1,1 millió tonna kezelt vizet tárolják, amelyet az olvadt reaktormagok hűtésére használnak, miközben azok a napon rozsdásodnak.

Az erőművet üzemeltető Tokyo Electric Power Company Holdings Inc. vagy Tepco további gigantikus tartályok építését tervezi, amelyekben további 0,27 millió tonna, azaz nagyjából 108 olimpiai méretű úszómedencének megfelelő mennyiségű víz tárolható. Az új tartályok várhatóan négy-öt év múlva érik el teljes kapacitásukat.

Minden tartály feltöltése hét-tíz napot vesz igénybe, és 1000-1200 tonna folyadékot tartalmaz, mondták a Tepco tisztviselői újságíróknak a Japán Nemzeti Sajtóklub által szervezett februári körút során. Nyolc év telt el azóta, hogy az 1-es számú fukusimai atomerőműben három magolvadás történt, amelyet a nagy kelet-japáni földrengést követő szökőár váltott ki, de a tartályokkal kialakult helyzet azt jelezheti, hogy a Tepco még mindig nem tudja ellenőrzés alá vonni a létesítményt.

“A hely jelenleg nem jelent nagy problémát, de öt vagy tíz év múlva, miután elkezdtük eltávolítani az olvadt üzemanyagtörmeléket, szükségünk lesz létesítményekre a tárolására és megőrzésére” – mondta Akira Ono, a Fukusima No. 1 Decontamination and Decommissioning Engineering Co. elnöke, a leszerelési folyamatot felügyelő Tepco-egység, egy januári sajtótájékoztatón elmondta.

A vízkérdés helyet és erőforrásokat is felemészt, de nem valószínű, hogy egyhamar megoldás születik.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség novemberben jelentést tett közzé, amely szerint a telephely fizikai korlátai “kevés helyet hagynak további tartályok számára” a Tepco által kijelölteken túl.

A NAÜ jelentése szerint a szennyezett víz tárolása “föld feletti tartályokban . . csak ideiglenes intézkedés lehet, amíg fenntarthatóbb megoldásra van szükség”, és “sürgősen döntést kell hozni az elhelyezés módjáról.”

A Tepco 2020 után nem különített el további helyet a kezelt víz tárolására a telephelyen, és jelenleg nem is tervezi ezt. A közműszolgáltató szerint a tartályok valószínűleg fejfájást fognak okozni, ha az erőműben maradnak.”

“Azon a ponton lehet, hogy újra kell gondolnunk, hogyan használjuk a helyet” – mondta Ono.”

Nyolc évvel ezelőtt, amikor a monstre szökőár lecsapott, az egész erőműben megszűnt az áramszolgáltatás, és az 1-es, 2-es és 3-as reaktorok hűtőközeget vesztettek, ami a magok túlmelegedéséhez vezetett. Az üzemanyagrudak ennek következtében megolvadtak, olvadt üzemanyagot csepegtetve, amely átégett a nyomástartó edényeiken és összegyűlt a primer biztonsági tartályokban. Az 1-es, 3-as és 4-es reaktorokban ezután hidrogénrobbanás következett be.

A Tepcónak a megolvadt reaktormagok hűtése érdekében folyamatosan vizet kell a reaktorokba fecskendeznie, de az üzemanyaggal és a kapcsolódó törmelékkel való érintkezés miatt szennyezett víz szivárog a sérült biztonsági tartályokból a reaktorépületek pincéibe, ahol naponta több tonna friss talajvíz áramlik be a sérült falakon lévő lyukakon keresztül.

A szennyezett vizet kiszivattyúzzák, átvezetik a fejlett folyadékfeldolgozó rendszernek nevezett szűrőberendezésen – amely állítólag a trícium kivételével minden radionuklidot eltávolít – és a tartályokban tárolják.

A Tepco lépéseket tett a reaktorépületekbe szivárgó talajvíz mennyiségének korlátozására, többek között kutakkal, amelyek felfogják és elvezetik azt, valamint egy földalatti jégfallal az épületek körül, amely megakadályozza a beáramlást.

A Tepco szerint azonban naponta mintegy 83 tonna víz szivárog a reaktorépületekbe. Bár ez javulás a korábbi évek mintegy 300 tonnájához képest, a Tepcónak folyamatosan újabb tartályokat kell készítenie.

A Tepco jelenleg egy kormányzati testület tanácsára vár, hogy mi legyen a tríciummal szennyezett vízzel. A testület öt ártalmatlanítási módszert mérlegel: földbe injektálás, a trícium koncentrációjának felhígítása után a tengerbe engedés, gőzként való kibocsátása, hidrogénként való kibocsátása és megszilárdítás, majd föld alá temetés.

A trícium a hidrogén radioaktív formája, amely a természetben képződik, és az atomreaktorok gyakori mellékterméke. Nagy mennyiségben az expozíció veszélyes lehet, különösen, ha lenyelik vagy belélegzik. Megfelelően feldolgozva azonban a trícium vélhetően alig vagy egyáltalán nem jelent egészségügyi kockázatot. A Gazdasági, Kereskedelmi és Ipari Minisztérium szerint például a trícium jelen van a hagyományos csapvízben, de a gazdasági, kereskedelmi és ipari minisztérium szerint nem igazoltak semmilyen káros hatást.

A kezelt tríciumos víznek az óceánba való kibocsátása a világ atomerőműveiben bevett gyakorlat.

Ezért egyes szakértők, köztük Toyoshi Fuketa, a Nukleáris Szabályozási Hatóság vezetője szerint ez a legjobb megoldás Fukusima számára.

“A víz tárolásának meghosszabbítása ezekben a tartályokban sokkal nehezebbé teszi az erőmű leszerelését a Tepco számára. Korlátozott erőforrásokat használnak fel arra, hogy ezeket a tartályokat tárolásra használják, nem csak pénzt, hanem más erőforrásokat is” – mondta Fuketa egy szeptemberi sajtótájékoztatón.

“Minél tovább tároljuk a vizet, annál nagyobb hatással lesz a fukusimai 1-es erőmű leszerelésére.”

Azzal kapcsolatban azonban aggodalmak merültek fel, hogy az óceánba történő kibocsátás milyen hatással lehet a halászatra, amely még mindig próbálja kiheverni a nukleáris válságot.

A halászat a térségben próbaüzemben újraindult, és a munkások még mindig sugárzásellenőrzést végeznek, mielőtt a halpiacokra szállítják a fogásokat. A Fukusima prefektúra előtti vizek két óceáni áramlat – az északról érkező Oyashio és a délről érkező Kuroshio – összefolyásánál vannak, amelyek jó halászterületeket biztosítanak, amelyek az agrárprefektúra gazdaságának létfontosságú részét képezik.

Az olvadás után nyolc évvel azonban a lakosok még mindig küzdenek azért, hogy meggyőzzék a világot arról, hogy a területről származó halak biztonságosan fogyaszthatók. Sokan úgy vélik, hogy már csak a közvélemény megítélése is újból megnyomorítja a fukusimai halászati ipart, ha a szennyezett vizet az óceánba engedik – még akkor is, ha a tríciumot sikerült a nemzetközi szabványok alá csökkenteni.

A Tepco-t továbbra is bizalmi kérdések gyötrik, miután azt állította, hogy az ALPS a trícium kivételével minden radionuklidot kiszűrt a hűtővízből. Tavaly augusztusban kiderült, hogy az állítólagosan kezelt víz még mindig tartalmazott más veszélyes szennyező anyagokat, többek között jódot, céziumot és stronciumot. A koncentrációk némelyike meghaladta a jelenlegi biztonsági határértékeket.

Ez tovább dühítette a fukusimai lakosokat, és megnehezítette, hogy hozzájárulást kapjanak a tartályokban tárolt víz tengerbe engedéséhez.

A METI által augusztusban rendezett nyilvános meghallgatáson a résztvevők sürgették a kormányt és a Tepcót, hogy fontolják meg egy külső helyszín keresését a víz tárolására ahelyett, hogy az óceánba engednék.

“Nemzeti vita nélkül és a japán állampolgárok vagy a termékeinket importáló országok megértése nélkül, Fukusima prefektúra halászaként határozottan ellenzem azt a tervet, hogy a kezelt vizet az óceánba engedjék” – mondta a meghallgatáson Tetsu Nozaki, a Fukusima Prefektúra Halászati Szövetkezetek Szövetségének elnöke.

“Az ALPS által kezelt víz óceánba engedése ebben a pillanatban katasztrofális csapást mérne a fukusimai halászokra, és megfosztaná őket kemény munkájuktól és motivációjuktól” – mondta.

Thierry Charles, a franciaországi Sugárvédelmi és Nukleáris Biztonsági Intézet nukleáris biztonságért felelős főigazgató-helyettese elismerte, hogy az érintett vízmennyiség és a tríciumtartalom miatt nehéz a probléma megoldása.

Charles úgy véli, hogy az óceánba történő ellenőrzött kibocsátás “még meghatározandó feltételek mellett” megvalósítható lenne.”

“Ebben a tekintetben ennek a megoldásnak a társadalmi elfogadottsága az összes érdekelt fél széles körű bevonásán kell, hogy alapuljon a folyamat különböző szakaszaiban, a különböző vizsgált lehetőségek ismertetésével” – mondta a The Japan Timesnak.

Mindeközben a megbénult erőműnek más komoly kihívásokkal is szembe kell néznie – többek között azzal, hogy hogyan lehet kivonni az olvadt üzemanyagot.

“Hogyan távolítsuk el az olvadt üzemanyagtörmeléket a reaktorokból. Ez a legfontosabb pont. . . . A víztartályok nem jelentenek nagy problémát” – mondta Hiroshi Miyano, a Hosei Egyetem Mérnöki és Tervezési Főiskolájának professzora, a Japán Atomenergia Társaság leszerelési bizottságának elnöke.

Februárban a Tepco egy távirányítású szondát helyezett a 2-es reaktorba, hogy kapcsolatba kerüljön a biztonsági tartályban lévő anyaggal, amelyről azt feltételezték, hogy megolvadt üzemanyag. A gépet – amely kamerával, hőmérővel és dózismérővel volt felszerelve – arra tervezték, hogy megbökje és óvatosan megemelje az üledéket, hogy megvizsgálja annak fizikai tulajdonságait.

Ez volt az első alkalom, hogy egy gép megérintette az olvadt üzemanyag-törmeléket a Fukusima-1-es reaktor bármelyik megbénult reaktorában.

Az erőműben az eltávolítási folyamat a tervek szerint 2021-ben kezdődik. Mielőtt azonban ez a rész elkezdődne, a helyszínen végzett kutatásokat arra fogják felhasználni, hogy különböző távirányítású szondákat készítsenek, amelyek képesek navigálni az egyes blokkok egyedi forgatókönyveiben. A 3-as reaktor például nagyrészt víz alatt marad, ezért vízi szondára van szükség.

Miyano elmondta, hogy a Tepco és a kormány – a világ minden tájáról érkező tudósok, atomfizikusok és mérnökök segítségével – új technológiákat talál ki, miközben kidolgozzák a törmelék eltávolításának módját.

Hozzátette, hogy eddig még egyetlen ország sem próbálta meg távirányítású robotokkal eltávolítani az olvadt üzemanyagot egy megbénult atomreaktor belsejéből.

“Ez az első alkalom, ezért sok kihívás vár ránk.”