A karizmatikus tekintély olyan tekintély, amely az egyén által és az egyén számára állított különleges személyes tulajdonságokon alapul, amelyek vonzóvá teszik a személyt, hogy nagyszámú emberre tudjon hatni. Eredetileg vallási kontextusban használták, de manapság már minden területen alkalmazzák. Karizmatikus vezetésnek is nevezik.
A karizmatikus vezetés egy olyan személyben található meg, aki rendkívüli tulajdonságokkal bíró egyén, aki különbözik másoktól a víziója és küldetése által, amellyel sok embert tud inspirálni maga körül. Ezért az ilyen vezetőket teszik társadalmi és politikai mozgalmak élére.
Ez a tekintély attól függ, hogy egy ilyen karizmatikus vezető mennyire képes megőrizni követői jólétét és befolyásolni őket. A karizmatikus vezetés jelentősen eltér a demokratikus és a nem demokratikus politikában. Ilyen esetekben az emberek nem tartják be a törvényeket és a szokásokat, és minden logika nélkül követik a vezető utasításait. Ez lehetővé teszi a hatalom egyetlen személy köré való összpontosítását.
Példa néhány karizmatikus vezetőre: Gamal Abdul Nasszer (Közel-Kelet), Szaddám Huszein, Houari Boumediene, Jaszar Arafat, Ayatolah Khumeini stb.
Egyiptom és Líbia Mubarak és Kadhafi alatt, mivel karizmatikus vezetőik úgy látták, hogy az utódlást fiaikra és családjukra irányítják. Az arab tavasz előtt megpróbálták bevezetni fiaikat a politikába. Ázsia, Kína és Dél-Korea még mindig jelentős példái a karizmatikus vezetésnek. Oszama Bin Ladin továbbra is hősies szimbólumként szolgál a szalafista szélsőséges csoportok számára szerte a világon. Ezért a demokrácia szempontjából már nem releváns, mivel lehetővé teszi a teljes hatalom egyetlen vezető kezében való összpontosítását.
De ez nem tagadja azt a tényt, hogy karizmatikus vezetők még a demokráciákban is léteztek. Ilyen például Barrack Obama, Hilary Clinton, Bill Clinton és Angela Merkel. Befolyásolták a választókat, és puha hatalmukkal jelentős eredményeket tudtak elérni a demokratikus uralmon belül.”