A válasz a címben feltett kérdésre egyszerűnek tűnhet: Jim Carrey nyilvánvalóan komikus. A komikusok nem nyernek Oscart.
Míg bárki, aki ismeri Carrey Ace Ventura utáni karrierjét, tudja, hogy az előbbi nem igaz – és nem is kellene, hogy igaz legyen -, azt is tudja, hogy Jim Carrey legalább öt – igen, ÖT – igazán Oscar-díjra érdemes alakítást nyújtott, de hány jelölést érdemel ebből a sokból? Ben Travers megmagyarázza:
A decemberben érkezett Dumb & Dumber, amit azonnal a filmtörténet abszolút zseniális darabjaként kellett volna felkarolni. Megérdemli, hogy a valaha készült legjobb vígjátékok közé sorolják. Ott van az Aranyláz, a Some Like It Hot, az Animal House és a The Jerk mellett. Bár Carrey és Jeff Daniels együttműködése kétségtelenül csapatmunkává teszi a filmet – szerintem mindketten megérdemelnék az Oscar-jelölést -, Jim Carrey Lloyd Christmasje egyedülállóan szimpatikus idióta, mivel saját gondolatainak vákuumában létezik. Gondoljunk csak vissza. A “Leszálltunk a Holdra!”-tól a “Big Gulps, mi?”-ig. Lloyd hibái a tiszta lélek és a jó szív hibái. Carrey tökéletesen megtestesíti ezeket a tulajdonságokat bolondos vigyorával és ragyogó szemeivel, és komikus időzítése nem is lehetne pontosabb: “Harry, te élsz… és borzalmasan lősz!”
Sajnos Carrey számára 1994 nem csak egy nagy év volt. A legjobb színész versenyében legalább négy szeretett színész szerepelt szenvedélyes rajongókkal rendelkező filmekből. Tom Hanks nyert a Forrest Gumpért, Morgan Freeman (A Shawshank-megváltás, John Travolta (Ponyvaregény) és Paul Newman (Senki bolondja) alkották a többi időtálló jelöltet.
A legtöbb szavazó számára Nigel Hawthorne lenne az esélytelen, aki a visszalépésre szavazott. Nekem viszont erősen ellenszenves a Forrest Gump a szeszélyes lehetetlenségek és a történelmi tények véletlenszerű keveredése miatt, ezért Hankset kivenném. Csak hogy még jobban feldühítsem az olvasóimat, Jim Carrey alakítása szerintem is jobb, mint az osztály többi tagja.
Nem csak 1994-ben kellett volna őt jelölni. Meg kellett volna nyernie.
Tudom, tudom. Egy a millióhoz az esélye, hogy bárki is egyetértsen velem, de ha valami, akkor ez illik párhuzamba állítani az általam szorgalmazott karakter tudatlan hitével. Szóval azt mondod, hogy van esély…
Nyerj
#2: The Truman Show
Ez volt az, ami megúszta. A dübörgő jegybevétel, az általános elismerés és még a legjobb drámai színésznek járó Golden Globe-díj ellenére Jim Carrey a jelölések napján még mindig kívül rekedt.
Hogyan?
Hát, mint sokan, akik még mindig fásultak a méltatlan figyelem miatt, amit az Életem szép, én is Roberto Benignit hibáztatom. Az energikus olasz 1998-ban megnyerte a legjobb színészi alakítást az erősen esélyes Tom Hanks ellenében. Győzelme ellenére még mindig ő az esélytelen. Hanks – ugyan már. Már csak azért is kapja meg a díjat, mert a valaha készült legjobb háborús filmben játszott. Nick Noltét (Affliction) és Edward Nortont (American History X) szintén nem lehet letagadni. Bár még sosem láttam az Istenek és szörnyek című filmet, nehezen tudom elképzelni, hogy Ian McKellen sem érdemelte ki a helyét a listán.
Szóval kit kellene kirúgni, hogy helyet csináljanak Carrey-nek? Benigni. Az ember, aki az Oscar-estén akkora felfordulást okozott azzal, hogy a pódiumra menet átmászott a székeken, azután soha többé nem hallatott magáról. Nem is hiányzott különösebben. Carrey-t viszont annyira megőrjítette az elutasítás, hogy valójában megpróbált Jimmy Stewart lenni, és aztán mindannyiunknak végig kellett szenvednünk a The Majesticet.
Nominálás
#3: Ember a Holdon
Míg 1999 bevallottan kivételes filmes év volt, Jim Carrey első Oscar-jelölése a zsúfolt mezőny ellenére is biztosnak tűnt. Carrey második Golden Globe- és első Screen Actors Guild-jelölését érdemelte ki a problémás komikus Andy Kaufman árnyalt, kontrollált és érzelmileg változatos alakításáért.
A film ugyan nem aratott rettenetes sikert sem a kritikusoknál, sem a kasszáknál, de úgy tűnik, mindenki egyetértett abban, hogy Carrey hátborzongatóan lebilincselő alakítást nyújtott. Bár nem állíthatom jóhiszeműen, hogy megérdemelte volna a győzelmet – Kevin Spacey az Amerikai szépségért érdemelte ki az Oscart -, Carrey helyére Russell Crowe-t tenném, akit A bennfentesért ugyan megérdemelten, de rossz kategóriában jelöltek.
Nominálás
#4: A makulátlan elme örök napsugara
Visszatekintve egyenesen bűnösnek tűnik, hogy Michel Gondry megbánásról és kapcsolatokról szóló opusza csak két Oscar-jelölést kapott. Kizárták a legjobb filmek versenyéből a Ray és a Sohaország keresése (Micsoda?!) javára. Kate Winslet bejutott a legjobb színésznő mezőnyébe, Charlie Kaufman forgatókönyve pedig az eredeti forgatókönyv kategóriában nyert (hogy is ne nyert volna?), de Gondry-t a legjobb rendezői poszton félreállították Mike Leigh javára a Vera Drake-ért – a filmre még azok sem emlékeznek ma már, akik rá szavaztak – és Taylor Hackford javára, akinek a vezetékneve első szótagja megfelelő jelzőt ad a Ray rendezőjére.
Szóval kit választottak Carrey úr helyett, akinek kísérteties, félénk, introvertált romantikus főszerepe nemcsak a színész, hanem általában a romantikus filmek számára is újdonság volt? Don Cheadle (Hotel Ruanda), Clint Eastwood (Million Dollar Baby), Johnny Depp (Sohaországot keresve), Leonardo DiCaprio (Az Aviátor) és Jamie Foxx (Ray). Csak DiCaprio és Cheadle érdemelte meg a jelölést, és akár fel is dobhatunk egy érmét, hogy valójában ki érdemli meg a győzelmet kettejük és Carrey között. Én Carreyre szavaznék, de szívesen beértem volna bárki mással is, mint Jamie Foxx-szal. Egy lenyűgöző imitáció nem azonos szintű a lenyűgöző színészi alakítással.
Győztes
Már csak elvétve: I Love You Phillip Morris
Nem hallottál még róla? Igen, nem mondhatnám, hogy túl sokan hallották. Zseniális kollégámon, Joe Vallese-en kívül csak egy maroknyi filmrajongóval beszéltem, akik látták Glenn Ficarra és John Requa rendezőktől (és íróktól) ezt a dicsőségesen független szerelmi történetet.
Jim Carrey játssza Steven Russellt, egy boldog házas férfit, aki egy autóbaleset után rájön, hogy elfojtott homoszexuális. Ezután konzervatív családapából szingli és szerető törvényszegővé változik. Tettei miatt börtönbe kerül, ahol találkozik Phillip Morrisszal, akibe fülig szerelmes lesz. Ezután a film hátralévő részében ki-be tör a börtönből, és megpróbál időt tölteni szerelmével.
Nem, ez nem a dohányiparról szól – de ez egy igaz történet. Igen, Carrey a valódi Russellt alakítja, és ezt a régi és az új énjének meglepően hatásos keveredésével teszi. Vannak olyan pillanatok, amikor Carrey védjegyének számító gumipofa idézi fel a nevetést. Aztán vannak szívszorító pillanatok, amikor Carrey szemében a lélek fényesen ragyog, mielőtt megrepedne.
Ez egy emlékezetes, megrendítő alakítás, de nem tudom, hogy 2009-ben jelölhetném-e Carrey-t. Abban az évben Jeff Bridges nyert az Őrült szívért, és őt szorosan követte George Clooney (Up in the Air), Jeremy Renner (The Hurt Locker) és Colin Firth (A Single Man). Talán Morgan Freemantől meg tudnék válni az Invictusban, de ez inkább a film iránti ellenszenvemen alapulna, mint Freeman szilárd alakításán Nelson Mandela szerepében.
Nincs jelölés
Hány Oscar-jelölésnek és győzelemnek kellene mostanra Jim Carrey-nek lennie? Ben Travers szerint: 4