Mennyit számít Kobe Bryant felejthetetlen zsákolása LeBron James ellen az All-Star-teljesítmények statisztikai elemzésében? Segíthet-e abban, hogy a Los Angeles Lakers dobóhátvédje megelőzze Wilt Chamberlain legjobbjait, aki a hárompontos ív bevezetése előtt rendszeresen hatalmas pontszerzési és lepattanószámokat produkált?
Mi a helyzet Michael Jordannel? Elég volt Anthony Davis tavalyi rekordot jelentő 52 pontja ahhoz, hogy bejusson az NBA All-Star teljesítményének élcsoportjába?
Hogy lássuk, hogy a szezonközi ünnepségen a szó szoros értelmében az egyes produkciók mennyire állnak össze a többiekkel, konkrétan a számok-játékok pontszámaihoz fordulunk.
Hogyan működik
A box-score mérőszám semmiképpen sem tökéletes mérőszám, de mindenféle hozzájárulást egyetlen számba sűrít. Mi itt egy kissé módosított változatot használunk, ahol minden lepattanót (támadó és védő) megfelelően súlyozunk. De nem ez az egyetlen lépés az All-Star Score megtalálásában.
A liga történelme során ezeknek a konferenciák közötti versenyeknek az összetétele drámaian megváltozott. Most jobban, mint valaha, a védekezést teljesen elvetik a pontszerzés javára. Az elmúlt négy évben az érintett játékosok a négy legmagasabb átlagos meccseredményt produkálták.
1955-ben a keleti konferencia 100-91-es győzelmével a keleti konferencia átlagpontszáma 8,45 volt. A Nyugat 2017-es 192-182-es győzelme során az átlagos játékosi pontszám 17,4 volt, ami rekordot döntött.
Azért, hogy figyelembe vegyük ezeket az idővel felfutó pontszámokat, ezeket a teljesítményeket z-pontszámok segítségével rangsoroljuk, amelyek megmutatják, hogy egy játékos hogyan emelkedett ki az adott napon a versenytársaihoz képest. Ez gondoskodik a tempó, a védekezés intenzitásának és a hárompontos dobás változó szintjéről.
All-Star Score egyszerűen csak a z-pontszám az egyes konkrét kiállásokhoz, és az NBA történetének mind az 1525 jelölését megtekintheted. A legtöbbjük egyszerűen nem ér fel ehhez a 10 emlékezetes kirobbanáshoz (játékosonként egy kiválasztásra korlátozva).
Karl Malone, 1989 (2,46 All-Star Score)
Az 1989-es All-Star Game box score-ját visszanézve nem fog azonnal megakadni a szemed Karl Malone 28 pont, 9 lepattanó, 3 assziszt és 2 labdalopás viszonylag jellegtelen során. Lehet, hogy Michael Jordannel holtversenyben vezette a pontversenyt, de semmi olyat nem produkált, ami igazán kiemelkedő lett volna – nem úgy, mint John Stockton 17 asszisztja a nyugati konferenciában.
De miközben a Utah Jazz irányítója 12 alkalommal is eladta a labdát – az All-Starok történetében mindössze háromszor fordult elő, hogy valaki kétszámjegyű köpésszámot ért el, csatlakozva az 1991-es Michael Jordanhez (10) és a 2017-es James Hardenhez (10) -, Malone a hatékonyság bástyája volt. Az erőcsatár 12-ből 17-et dobott mezőnyből, és csak kétszer adta át a labdát a keletieknek.
Moses Malone, 1987 (2.462)
Ismét a hatékonyság uralkodik, még akkor is, ha Moses Malone-nak nem volt meg a szükséges mennyiség ahhoz, hogy a liga történetének többi kiemelkedő versenyzője mellett elsurranjon. A 27 pont, 18 lepattanó, két assziszt, két labdaszerzés és egy blokk feljegyzése egy kiállítási környezetben snassznak tűnik, de a magasember egyszerűen nem kapta elég gyakran a labdát, miközben Larry Bird, Julius Erving, Michael Jordan és Dominique Wilkins mellett kezdett.
Ráadásul ezek a számok egy hosszabbításos mérkőzésen születtek. Mindenki 140 ponton állt, mielőtt a nyugatiak a hosszabbításban döntetlenre hozták a meccset, ezzel Malone-t vereségre és egy helyre kárhoztatva a kitüntetettek között.
Russell Westbrook, 2015 (2.491)
Russell Westbrook 2015-ben nem tudta kihúzni a rajtot. Ehelyett a nyugati konferenciában James Harden és Stephen Curry helyettesítésére érkezett a padról. De így is alig több mint 25 percet játszott, és meglehetősen dobóhibás lett.
Az Oklahoma City Thunder alapembere végül 28 mezőnykísérletet indított (percenként több mint egyet), és négyszer lépett a büntetőpadra, ami 41 pont, öt lepattanó, egy assziszt és három lopás mutatójába repítette.
Anthony Davis, 2017 (2.535)
A fenti Russell Westbrookhoz hasonlóan Anthony Davis pontszáma sem tűnik ki annyira, mint azt a nyers számok mutatják. Ő is részese az utóbbi idők védekezésmentes trendjének az All-Star-gálán, hiszen a 2017-es ünnepségen a nyugati konferenciát 192-182-re megnyert nyugati konferenciája volt.
Dióhéjban ez az, amiért a nyers meccspontok helyett a z-pontszámokat használjuk. A meccsek összetétele változik, és az 52 pontra, 10 lepattanóra és két lopásra robbantás 26-ból 39 dobásból egyszerűen nem olyan lenyűgöző egy kiállításon, ahol a pontszámok két számla felé tolódnak. Ezzel nem Davis erőfeszítéseit akarom lejáratni, ez csak a statisztikai realitás.
Bill Russell, 1963 (2.624)
Bill Russell részt vett az 1963-as All-Star akcióban, így az NBA-nek nem kellett aggódnia ugyanezen védekezésellenes mentalitás miatt. Nyugodtan feltételezhetjük, hogy meglehetősen fojtogatóan hatott a keleti konferenciára, amely hétpontos győzelme során 108 ponton tartotta ellenfelét.
Maga a magasember ugyan csak 19 pontot jegyzett, de 24 lepattanót és öt asszisztot is jegyzett a Boston Celtics képviseletében. A keleti csapat többi tagja együttesen 27 palánkot dobott, míg csak Oscar Robertson (hat) és Bob Cousy (hat) dobott több tízcentest.
- Dwyane Wade, 2010 (2.637 All-Star pont)
- 8(döntetlen). Tim Duncan, 2000 (2.64)
- 8(holtverseny). Kobe Bryant, 2011 (2.64)
- Kareem Abdul-Jabbar, 1976 (2.655)
- Dave Cowens, 1972 (2,726)
- Charles Barkley, 1991 (2.74)
- Wilt Chamberlain, 1960 (2.777)
- Scottie Pippen, 1994 (2.977)
- Bob Pettit, 1956 (3.166)
- Michael Jordan, 1988 (3.281)
Dwyane Wade, 2010 (2.637 All-Star pont)
Módosított játékeredmény: 34.9
Line: 28 pont, 6 lepattanó, 11 assziszt, 5 labdaszerzés
Míg a Cowboys Stadionban rekordszámú, 108 713 szurkoló figyelte az eseményeket, Dwyane Wade show-t rendezett.
Ő és LeBron James (25 pont, öt lepattanó, hat assziszt, négy labdaszerzés) egymásból táplálkoztak, alley-oop beadásokkal és pontrúgásokkal tarkítva a nyugati konferenciát, amelyek jeleként szolgáltak annak, ami a Miami Heat számára a híres Nagy Hármas korszakban hamarosan bekövetkezik. De a dobóhátvéd volt az, aki támadó mentalitásával és kiegyensúlyozott játékával a legnagyobb kiemelkedőnek bizonyult.
Senki sem tudta őt felülmúlni az eljárásban, Carmelo Anthony (27), James (25), Chris Bosh (23) és Dirk Nowitzki (22) voltak az egyedüliek, akik szintén a húszas évek alatt teljesítettek. Eközben csak Steve Nash (13) gyűjtött több asszisztot Wade-nél, míg James (hat) és Deron Williams (hat) állt a legközelebb ahhoz, hogy csatlakozzon a két számjegyű gárdához.
Wade egyszerűen mindent megcsinált, és ritkán hibázott.
Az, hogy mindössze háromszor fordította el a labdát, tisztességesnek mondható. Mezőnyből 12-ből 16-ot dobni már valamivel jobb.
8(döntetlen). Tim Duncan, 2000 (2.64)
Modified Game Score: 34.3
Line: 24 pont, 14 lepattanó, négy assziszt, egy labdalopás, egy blokk
Tim Duncan neve nem éppen az All-Star csúcspontok szinonimája. A legendás magasember nem a legcsillogóbb játékot játszotta, inkább alapvető kiválósággal, következetességgel és hosszútávúsággal uralta az ellenfelet. Ritkán törekedett arra, hogy SportsCenter-anyaggal demoralizálja ellenfeleit.
De fénykorában Duncan olyan átkozottul jó volt, hogy nem lehetett nem a nyugati konferencia vezéralakjává válni.
A fent olvasható sor talán nem úgy tűnik, mintha az All-Star történet legjobbjai közé tartozna, de ez azért van, mert ezek az alapszámok sok mindent elfednek abból, ami történt. Duncan nem csak, hogy dupla-duplát dobott a nyugatiak 11 pontos győzelme során, de mindezt úgy tette, hogy 12-ből 14-et dobott mezőnyből, és mindössze kétszer adta el a labdát.
A teljes All-Star történelem során Duncan egyike annak a nyolc játékosnak, aki 14 dobásnál nem többel szerzett legalább 24 pontot, Ray Allen, Carmelo Anthony, Paul Arizin, Anthony Davis, Gus Johnson, Magic Johnson és Randy Smith mellett. A többiek közül azonban egyikük sem töltötte meg úgy a statisztikai lapot, mint ő, miközben Shaquille O’Neallel osztozott az MVP címen (0,944 All-Star pont).
8(holtverseny). Kobe Bryant, 2011 (2.64)
Modified Game Score: 38.3
Line: 37 pont, 14 lepattanó, három assziszt, három lopás
14 lepattanót leszedni, három asszisztot kiosztani és háromszor elvenni a labdát az ellenfél All-Starjától elég lenyűgöző. A kiállításos meccsek történetében Kobe Bryant szó szerint az egyetlen játékos, akinek ez sikerült. Ha a tolvajlást kivesszük az egyenletből, akkor is csak 17 másik teljesítmény csatlakozik hozzá (néhányan közülük talán csatlakoztak volna hozzá az első klubban, ha a lopásokat is nyomon követik).
De Bryantre jellemző módon még mindig a pontszerzés az, ami a leginkább kiemelkedett.
“Kobe nem passzolta a labdát. Egyáltalán nem” – mondta Amar’e Stoudemire a meccs után, az NBA.com szerint Shaun Powell. És talán hinni akarsz egy bonyolult összeesküvésben, miszerint a jövőbeli Hall of Famer-nek könyörtelenül dobnia kellett volna szülővárosa közönsége előtt, bebetonozva ezzel a Los Angeles-i ünneplést, amelyben Blake Griffin is szerepelt, aki egy autót átugorva megnyerte a Dunk Contestet.
Az is lehet, hogy Bryant azért is lőtt gyakran, mert olyan hatékony pontszerzőként szolgált azon az estén. A 37 pontját 26 mezőnykísérletből szerezte (és érdemes megjegyezni, hogy Stoudemire 20-at vállalt a keleti konferenciában).
Ó, és ő volt az első számú szavazatgyűjtő abban az évben, a Staples Center lármás közönsége előtt működött, amely sok olyan szurkolóból állt, akik őt választották a kezdőcsapatba. Persze, hogy korán és gyakran elszállt, ahogy tette is, miközben csak az első félidőben 21 pontot robbantott.
Kareem Abdul-Jabbar, 1976 (2.655)
Modified Game Score: 32.4
Line: 22 pont, 15 lepattanó, három assziszt, három blokk
Némileg megdöbbentő, de Kareem Abdul-Jabbarnak nincs túl sok transzcendens All-Star teljesítménye. Az 1983-as teljesítménye miatt az örökranglistán a 76. helyen áll. A második legjobb teljesítményével 21 másik játékos mögött végzett, és éppen csak elmarad a cikkben szereplő kitüntető címektől.
De az első meccse átkozottul különleges volt.
Az Elvin Hayes, Bob McAdoo, Dave Bing, John Havlicek és Walt Frazier alkotta kezdőötössel (plusz Dave Cowens, Doug Collins és George McGinnis, akik kétszámjegyű pontszámot értek el) a keleti konferencia szétverte nyugati társait. De ez nem akadályozta meg Abdul-Jabbar-t abban, hogy a játék egyértelmű kiemelkedője legyen.
Nyugaton senki sem tudta megközelíteni a pontszámait; csak Rick Barry (17), Fred Brown (14), Tiny Archibald (13) és Bob Dandridge (10) tudott kétszámjegyű pontszámot elérni. Az ő 15 lepattanója felülmúlta bármelyik csapattársa együttes teljesítményét, Dandridge (hat) és Scott Wedman (hat) állt hozzá a legközelebb. Archibald (hét) volt az egyetlen nyugati képviselő, aki több asszisztot adott, Abdul-Jabbar pedig csapata négy selejtezőjéből hármat vállalt magára.
A következő legjobb All-Star pontszám valakitől, aki együtt dolgozik a Hall of Fame centerrel? Archibald 0,831-es értéke. A másik csapatban? Dave Cowens 1,781-es értéke.
Dave Bing (0,668) lehet, hogy MVP lett, de Abdul-Jabbar egészen nyilvánvalóan a pálya legjobb játékosa volt.
Dave Cowens, 1972 (2,726)
Modified Game Score: 26.3
Line: 14 pont, 20 lepattanó, egy assziszt
Míg Dave Cowens pontszáma 1976-ban elmaradhatott Kareem Abdul-Jabbarétól, a Boston Celtics magasembere négy évvel korábban még jobb volt. Még mindig csak másodéves játékos volt Beantownban, nem messze a Florida State egyetemi évei után, de a vörös hajú centert nem lehetett távol tartani az üvegtől.
A Cowensre jellemző módon nem szerzett túl sok pontot, 14-et jegyzett 5-ből 12 mezőnydobással. De ezt a lemaradást könyörtelen igyekezettel és a teste feláldozására való hajlandósággal pótolta szinte minden játékban, ami segített neki abban, hogy 20 lepattanóval fejezze be a meccset.
Ez a szám önmagában is lenyűgözően hangzik, de még jobb, ha figyelembe vesszük, hogy Cowensnek mindössze 32 játékpercre volt szüksége ahhoz, hogy jóval megelőzze a játék többi vezető lepattanózóját. Dave DeBusschere (11), Billy Cunningham (10) és Wilt Chamberlain (10) voltak az egyetlen további játékosok, akik kétszámjegyű eredményt értek el ezen az estén.
Cowens egy évvel később 15 ponttal, 13 lepattanóval és egy assziszttal megnyerte az All-Star MVP címet, míg ezen a találkozón – megjegyzendő, hogy az 5-ös szezonközi klasszis debütálása – átadta a megtiszteltetést Jerry Westnek (1.366 All-Star pont). De soha nem volt jobb, mint ezen a bemutatóján, még akkor sem, ha fáradhatatlan erőfeszítéseiért nem kapott semmilyen hardvert vagy győzelmet.
Charles Barkley, 1991 (2.74)
Modified Game Score: 29.6
Line: 17 pont, 22 lepattanó, négy assziszt, egy lopás, egy blokk
A lepattanózás témája folytatódik.
Az All-Star meccseken bárki remekül tud pontot szerezni, de kevés játékos képes arra, hogy átverekedje magát a többi nagytestű játékoson és 20-nál több lepattanót szedjen össze. Charles Barkley mégis megtette ezt 1991-ben a Keleti Konferencia számára, és egymaga nagyobb lepattanózást ért el, mint a kezdőcsapatban hozzá csatlakozó négy ember együttes teljesítménye: Michael Jordan (öt), Patrick Ewing (10), Bernard King (három) és Joe Dumars (egy).
Ezért megduplázta a nyugati konferencia vezető üvegzúzójának erőfeszítéseit is, mivel Karl Malone 11 palánkkal a vesztes csapatot vezette.
Barkley persze nem csak a lepattanózásban volt sztár. Emellett 17 pontot szerzett 7-15-ös dobóformával, négy asszisztot osztott ki mindössze három eladott labda mellett, és védekezésben is kitett magáért a 116-114-es győzelem során.
Az erőcsatár erőfeszítéseit MVP kitüntetéssel jutalmazták, és ez volt a megfelelő választás. Az All-Star pontszámban ezután Ewing (1,991), Malone (1,724) és David Robinson (0,789) következett. Mint oly sokszor, úgy tűnik, a számok és az analitikusok szeretik Barkley-t, még ha ezt a szeretetet a TNT közvetítései során jellemzően nem is viszonozzák.
Wilt Chamberlain, 1960 (2.777)
Modified Game Score: 37.8
Line: 23 pont, 25 lepattanó, két assziszt
Az alapszakasz során a 20/20-as sorok mindig figyelemre méltó eredmények. De sokkal ritkábbak All-Star környezetben, amikor a világ legjobb játékosai játékostársakkal mérkőznek meg, megosztva az időt neves csapattársaikkal, és gyakran egalitáriusabb támadási sémákat alkalmazva.
Wilt Chamberlain kivétel.
Az évad közepén mindössze öt ilyen előadást rögzítettek a színpadon, és ebből kettő Chamberlain nevéhez fűződik. Érdekes módon a másik három mind egy másik Hall of Fameré, aki a második helyen áll ebben a rangsorban, de manapság már közel sem élvez akkora ismertséget.
Chamberlain másik 20/20-as mutatója két évvel később született, amikor ismét büszkévé tette a Philadelphia Warriors-t, ezúttal elképesztő 42 ponttal és 24 lepattanóval. De az a teljesítmény csak 2,696-os All-Star pontszámot eredményezett – ez másvilági és elég jó ahhoz, hogy a top 10-ben szerepeljen, ha egyes játékosok több helyet is kiérdemelnének, de nem egészen olyan szinten, mint ez.
A legendás 100 pontos pontszerző jóval több labdabirtoklást használt fel a 42 pont megszerzéséhez, további három dobást vállalt mezőnyből és kilenc büntető kísérletet. Emellett mindössze egy asszisztot jegyzett, és faultgondokba is keveredett a keleti konferenciának egy gyors tempójú, lényegesen kevesebb védekezést felvonultató mérkőzésen. Míg 1960-ban a két csapat együttesen 240 pontot szerzett, addig két évvel később összesen 280-at.
Ne feledjük, hogy nem kontextus nélkül nézzük ezeket a teljesítményeket, különben Chamberlain 52,6 módosított 62-es meccspontja vinné a prímet. Ennél nagyobb mértékben választotta el magát a mezőnytől ebben a kiemelkedő teljesítményben.
Scottie Pippen, 1994 (2.977)
Modified Game Score: 34.8
Line: 29 pont, 11 lepattanó, két assziszt, négy labdaszerzés, egy blokk
Az 1993-94-es szezonban Scottie Pippen mindent megtett a Michael Jordan baseball-kalandját túlélni próbáló Chicago Bulls csapatáért. Átlagosan 22,0 pontot, 8,7 lepattanót, 5,6 asszisztot, 2,9 labdaszerzést és 0,8 blokkot átlagolt, és a következő meccsenkénti helyezéseket érte el a Windy City játékoskeretében: (Horace Grant volt a második 15,1 ponttal)
Még akkor is, ha az 1994-es All-Star Game-en a keleti konferenciát képviselve lényegesen erősebb támogatói gárdával állt össze (Shaquille O’Neal, Derrick Coleman és Kenny Anderson sokkal jobb társak, mint Pete Myers, Grant és Bill Cartwright, míg Armstrong mindkét csapatban szerepelt), ez a jól összeszokottság megmaradt.
Egy kiállítási bemutató során 20 pontot, 10 lepattanót, egy asszisztot, egy lopást és egy blokkot szerezni elég kemény dolog. Az NBA történelme során csak Tim Duncan, Julius Erving, Kevin Garnett, Moses Malone (kétszer), Bob McAdoo, Shaquille O’Neal (kétszer) és Pippen volt képes erre.
Az 1994-es keleti 127-118-as győzelem során szerzett MVP kitüntetéshez vezető úton Pippen azonban nem csak ezeket a kerekített számokat érte el.
Kitörte őket a vízből, miközben benyújtotta annak a mindössze 60 teljesítménynek az egyikét, amelyben egy játékos legalább négyszer elvette a labdát All-Star ellenfelétől.
Bob Pettit, 1956 (3.166)
Módosított játékeredmény: 37,8
Sorozat: 20 pont, 24 lepattanó, 7 assziszt
Ha eltörölnénk az egy szereplés/játékos korlátozást, Bob Pettitnek egyből három hely jutna a top 10-ben. Ez volt a legjobbja, köszönhetően a 20 pont (17 mezőnykísérletből) és a 24 lepattanó mellé adott hét asszisztnak. De övé az NBA történetének 3. és 9. helyezése is, amelyeket 1958-ban és ’59-ben szerzett.
Amintha ez nem lenne elég, a St. Louis Hawks legendája még nyolc All-Star szereplést teljesített, és mindegyikben pozitív pontszámot szerzett. Valójában az összesített All-Star pontszáma (egyszerűen az összes egyéni helyezést összeadva) meglehetősen előkelő helyen hagyná őt. Íme a 10 legjobb karriereredmény mind a 406 ember közül, akik valaha is beöltöztek a konferenciájukban:
- Wilt Chamberlain, 19.096
- Bob Pettit, 17.753
- LeBron James, 13.504
- Oscar Robertson, 13.335
- Kobe Bryant, 12.629
- Kareem Abdul-Jabbar, 12.264
- Magic Johnson, 11.893
- Elgin Baylor, 11.55
- Michael Jordan, 10.007
- Shaquille O’Neal, 9.817
Ez egy ki-ki-ki lista a liga történetében, és nem véletlen, hogy Pettit előkelő helyet foglal el az NBA-évkönyvek sokkal nagyobb nevei között. Ő egy elfeledett szupersztár, akit olyan kortársak, mint Chamberlain és Bill Russell háttérbe szorítottak, annak ellenére, hogy eredményeinek listáján többek között a Hawksot a Boston Celtics elleni döntő győzelemig vezette.
Michael Jordan, 1988 (3.281)
Módosított játékeredmény: 43.6
Line: 40 pont, 8 lepattanó, 3 assziszt, 4 labdaszerzés, 4 blokk
Michael Jordannek nincs annyi legendás All-Star teljesítménye, mint néhány más Hall of Famernek (lásd: helyezés a karrierranglistán), de van egy érinthetetlen teljesítménye. Egyszerűen mindent megtett, miközben 24 évesen a Chicago Bulls képviseletében 138-133-as győzelemre repítette a keleti konferenciát, és ezzel kiérdemelte az MVP kitüntetést.
A széles körben G.O.A.T.-nek tartott férfi még mindig egyike annak az öt embernek, aki 40 pontot dobott egyetlen All-Star kiállításon, Wilt Chamberlain, Anthony Davis, Paul George és Russell Westbrook (kétszer) mellett. Tette mindezt azonban egy olyan évben, amikor az affér jóval kevesebb pontot hozott, ahogy az összes dobott pont százalékos arányát nézve láthatjuk:
- Wilt Chamberlain, 1962-ben 280 pontból 42 (15,0 százalék)
- Michael Jordan, 1988-ban 271 pontból 40 (14,8 százalék)
- Anthony Davis, 2017-ben 374 pontból 52 (13,9 százalék)
- Russell Westbrook, 2015-ben 321 pontból 41 (12.8 százalék)
- Paul George, 2016-ban 369 pontból 41 (11,1 százalék)
- Russell Westbrook, 2017-ben 374 pontból 41 (11,0 százalék)
Jordan pontszerző show-t rendezett, és ehhez még csak labdaszerzésre sem volt szüksége. Mind a hat dobását betalált a pontrúgásból, 17-ből 23-ból 17-szer volt eredményes az éles akciók során (anélkül, hogy triplával próbálkozott volna), talált időt három assziszt felvételére és mindössze kétszer fordította el a labdát.
Amintha ez még mindig nem lenne elég, egyike lett annak a 38 játékosnak, aki négy lopást jegyzett egyetlen All-Star eseményen, és egyike annak a 11-nek, aki négy dobást blokkolt. Ő és Dirk Nowitzki maradtak az egyetlenek, akiknek sikerült mindkét bravúr ugyanazon a meccsen.
Egyetlen más All-Star teljesítmény sem ér fel ehhez a teljesítményhez, amelyet továbbra is minden idők mércéjének kell tekinteni, amelyhez a többi égi közreműködőt mérik.