Milyen skálával tudok szólózni Fmaj7#11 felett?
De alapvetően a zeneelmélet arról szól, hogy neveket adunk a gyakran előforduló dolgoknak, és ezeket a neveket két fő dologra használjuk:
- kommunikálunk más zenészekkel
- szervezzük a gondolkodásunkat
A zeneelmélet talán legalapvetőbb aspektusa, hogy neveket adunk egy dal részeinek.
A kommunikációhoz hasznos:
- Tudnál adni egy másik groove-ot a refrénhez?
- Vegyük újra a bridge tetejéről.
- Az első versszakra kifekszem, és a másodiknál belépek.
Az is hasznos, hogy segítsen rendszerezni a dal formájáról való gondolkodásodat:
- Ó, az utolsó versszak egyáltalán nem is versszak – az egy különálló dolog.
- Ezen a dalon én szólózok a refrénmenet felett.
- Ez a dal így megy Verse Verse Kórus Verse Kórus Kórus Kórus Híd Kórus Tag.
Ezek a kifejezések nincsenek kőbe vésve, és előfordulhat, hogy te is látsz néhány variációt, vagy másképp hívod, mint a másik. Ez rendben van.
INTRO
Az, ami a dal húsa előtt történik. Lehet, hogy ez egy riff, vagy egy akkordduzzanat, vagy egy dobütés, vagy egy dallamfigura, amit később megismételsz.
Az intro általában instrumentális, de nem mindig.
Néha ez a dal legikonikusabb része (a When Doves Cry és a Let’s Go Crazy a legjobb példák).
Máskor a világ kollektíven úgy dönt, hogy a dal jobb lenne az intro bevezetője nélkül (tudtad, hogy az “I’m dreaming of a white Christmas” előtt van egy egész más rész? Ugyanez a helyzet a “take me out to the ballgame…” esetében)
VERSE
A versszak az, ahol a dal története elhangzik. A dallam & akkordjai általában ugyanazok az egyik versszakról a másikra, de a szöveg változik.
“Left a good job in the city” az első versszakban “Cleaned a lot of plates in Memphis” lesz a második versszakban és “If you go down to the river” a harmadikban.”
Néha az egymást követő versszakban új dallam (de ugyanazok az akkordok) szerepelnek, de akkor is versszaknak hívjuk. Előfordulhat, hogy egy második vagy harmadik versszakot látsz, ami más, mint a többi (de nem híd). Ezekben az esetekben általában elég, ha VERSE 1 és VERSE 2 stb. megnevezéssel látjuk el őket.
CHORUS
Ez az a rész, amely a leghimnikusabb, amelynek mindenki ismeri a szövegét, amelyet a dal végén kétszer-háromszor megismételnek.
A szöveg általában nem változik refrénről refrénre (de előfordulhat).
Ez általában hangosabb & intenzívebb, mint a versszak (bár az olyan dalok, mint a Karma Police nagyszerűen megfordítják ezt a kapcsolatot).
Egy olyan dalban, ahol az akkordok & dallama ugyanaz a refrén és a versszak között, a refrén az, ahol a szöveg minden alkalommal ugyanaz.
REFRAIN
Az emberek hajlamosak a “refrént” és a “refrént” felcserélve használni, de bárcsak ne tennék.
A refrén szerintem egy olyan szöveges horog, amit minden versszak végén megismételnek.
A dalnak lehet, hogy van egy rendes refrénje, ami utána következik, de lehet, hogy nincs.
HÍD
A híd a dal harmadik fő része, és az a feladata, hogy ne unatkozzunk a versszak-kórus-versszak-kórus miatt. Általában csak egyszer fordul elő.
Szövegileg valószínűleg a híd tartalmazza a felismerést vagy a meglepetést (mindvégig a feleségének énekelt, ez a sírjánál volt!).
Néha hallani, hogy a hidat “középső nyolcasnak” nevezik (mert a 8 ütem a híd szokásos hossza).
Nem minden dalban van bridge.
BREAKDOWN CHORUS
A dalok, amelyekben nincs híd, gyakran használják ezt a lépést.
Ez megint a refrén, de más dinamikával. Lehet, hogy mindenki halkan játszik, vagy lehet, hogy a dobok bent maradnak, de a basszusgitár & kiesik.
Ezt gyakran követi egy rendes, teljes hangerejű refrén, vagy lehet, hogy az első fele halk, de aztán a zenekar hangosan és büszkén visszatér a folytatásra. (Egy chartra felírnám, hogy “ALL IN”, hogy mindenki tudja, mikor & hol kell újra belépni.)
A breakdown refrén megérdemli a saját külön nevet? Eh, én akárhogy is nézem, akárhogy is. De a “BREAKDOWN CHORUS” vagy egyszerűen csak “DOWN CHORUS” jelölés mindenkinek felvilágosítást ad, hogy miről van szó. És a “breakdown” könnyebben kimondható, mint “az a harmadik refrén, ahol csendesen játszunk.”
DOWN VERSE
A (break)down refrénhez hasonlóan a (break)down versszak is olyan, ahol a dinamika csökken.
Meg kell címkézni, hogy “Down Verse”? Nem, egyszerűen felcímkézheted “Verse 3” (vagy bármi más), és a dinamikai jelölést (p, mp, mf, stb.) a staff alatt kell elhelyezni. De én szeretem használni a “Down Verse”-t és az “all in”-t, hogy egyértelműbb legyen.
INTERLUDE
A legtöbbször az interlude csak az intróból származó riff vagy dallamfigura, amelyet a refrén és a következő versszak között játszanak.
Nem ritkán fele olyan hosszú, mint az intróban volt – kettő helyett egy alkalommal, vagy csak a frázis hátsó fele.
Amikor írok egy kottát, akkor INTERLUDE-nak jelölöm, de amikor hangosan beszélek, akkor ugyanolyan valószínű, hogy valami olyasmit mondok, hogy “egy alkalommal az intró riffet.”
Máskor csak néhány ütemnyi akkord, ami segít a második versszak felvezetésében.
Mindkét esetben gyakran láthatsz egy dalt…
- Verse
- Chorus
- Interlude
- Verse
- Chorus
- Bridge
…..ahol a második refrén az intermezzo helyett a bridge-be megy.
RIFF
Ha egy dallamfigura központibb a dallamban, mint az intro/intermezzo – de nem annyira átható, hogy a versszakot alátámassza -, akkor egy szakaszt RIFF-nek nevezhetsz.
Slow Dancing In A Burning Room? Igen, persze, címkézd fel RIFF.
Whole Lotta Love? Nos, ez határozottan egy gitárriff, de nem tudom, hogy RIFF-nek címkézném-e a charton (mivel a versszakot támasztja alá).
PRE CHORUS
Ez egy kicsit csúszósabb és hajlamos a túlhasználatra. Ez egy olyan szakasz, ami a versszak és a refrén közé kerül.
De ki mondja, hogy ez nem csak a versszak folytatása?
Ez egy kicsit megítélés kérdése. A grafikonírás művészet – elég információt akarsz adni az embereknek ahhoz, hogy elvégezhessék a munkájukat, de nem annyit, hogy vizuális zűrzavart okozzon.
Ez a grafikon…
…nem ad elég információt. Nincsenek dupla sávvonalak a szakaszok között, nincsenek szakasznevek, nincs logika arra vonatkozóan, hogy hány ütem van rendszerenként, és nincsenek ütemszámok.
A túl sok információt adó diagramok pedig általában így néznek ki:
Az előkórus címkézésére vonatkozó kemény és gyors szabály számomra az, hogy megjelenik-e valaha önállóan vagy sem.
Két versszak, előkórus, refrén? Igen, ezt mindenképpen előkórusnak nevezzük.
Kijövünk a bridge-ből vagy a szólóból, és eljátsszuk az előkórust? Ugyanaz: ez határozottan előkórus.
A charton nem írom ki, hogy “előkórus”, csak azt, hogy “PC”.
POST CHORUS
Ez egyáltalán létezik? Szerintem igen.
Ez egy olyan szakasz, ami:
- nem intró/közjáték
- van szövege/éneklése
- egy refrén után történik
- de nem minden refrén után
A Billy Currington Do I Make You Wanna című dalában van egy-nyolc ütemnyi ének, az első refrén után, de a második után nem. Ezt a dal outrójánál újra felhasználják.
SOLO
Meglehetősen magától értetődő – valaki szólót játszik.
Ha a szóló a forma egy másik része fölött van, néha olyasmit látunk, hogy “gitárszólóval 2. alkalommal” vagy “Verse 1, Verse 2, Solo”
TAG
Ez az, amikor az utolsó refrén utolsó sorát megismétlik a hangsúly kedvéért.
Vagy esetleg arra az esetre, ha egy dallamban van egy játékos hangszeres felkiáltójel.
Néha TAG-ként írom, máskor csak LAST CHORUS-ként jelölöm, hogy jelezzem, hogy valami másról van szó.
CODA
A coda egy befejező szakasz. A klasszikus világon kívül többnyire használaton kívül került. Miért?
Nos, itt van, honnan származik: a kottákban olyan olasz “útjelző” jelöléseket használnak, mint a Da Capo (menj vissza az elejére) és a Dal Segno (menj vissza a jelhez). Ha azt akarom, hogy menj vissza a jelhez, de utána ugorj előre egy befejező szakaszhoz, akkor DS al Coda-t írok.
A “DS” a “Dal Segno” (a jelből) rövidítése. Amikor eljutsz ide:
…akkor visszaugrasz ide:
És onnan az “al Coda” azt jelenti, hogy amikor eljutsz ide:
…akkor előreugrasz ide:
Ez nagyrészt azért történt, hogy tinta & oldalakat takarítsanak meg (kereskedelmi nyomtatványokban, például daloskönyvekben), hogy megspórolják egy csomó dolog újraírásának fáradságát (a professzionális kottákban, amelyeket kézzel írtak), vagy hogy megpróbáljanak egy egész dalt egy vagy két oldalra zsúfolni (hogy szépen üljön a kottatartón, és ne kelljen lapozni).
A baj ezzel az, hogy (ahogy fentebb tárgyaltuk) valószínűleg elveszik a kotta többi részének vizuális zaja között. És ha nem mindenki követi az olasz útbaigazítást? Totális színpadi katasztrófa.
És a DC, DS, & al Coda által megoldott problémák már nem is igazi problémák:
- tinta megtakarítása & oldalakon? Most már mindannyian iPaden olvassuk.
- megtakarítjuk az újraírás fáradalmait? Erre való a másolás & beillesztés.
- megkerüli a lapozást? A Bluetooth lapozgatók ugyanolyan gyakoriak, mint az iPadek, amikhez csatlakoznak.
Még egyszer: a coda egy dallam befejező szakasza, de ez az elnevezés kezd kiesni a divatból. Mert a technológia.
OUTRO
Mivel nem hívjuk kodának, a dallam befejező szakasza az outro.
Az outro egyáltalán szó? A számítógép helyesírás-ellenőrzője szerint nem. De a wah-t sem tartja szónak. És azt hiszi, hogy azt akartam mondani, hogy valami nevetségesen kacsázik.
Szóval igen: a dallam utolsó szakasza az outro. Gyakran megint az a dolog az introból.
HOOK
A country & popzenében a hook a dal címe, amit a himnikus refrén elején és/vagy végén énekelnek. Ez a legfelismerhetőbb része a dallamnak, és az, aminek még a furcsa nénikéd is tudja a szövegét.
A hiphopban a hook a rappelés közötti énekelt rész. Ez a vendég énekesnő, aki a dal fülbemászó “refrénjét” énekli. Vagy talán valami fertőző szintetizátorvonal, amit Dr. Dre játszik.
Egy country dalban nem címkéznéd a chartot HOOK-kal (ez csak a refrén része), de egy rap-dalnál igen (bár azt is címkézhetnéd “refrénnek”).
Akárhogy is, ne tévesszük össze a dal egyéb fülbemászó elemeit, amelyeket szintén gyakran neveznek hooknak.
Rivers Cuomo gitárszólójának utolsó taktusa a Buddy Hollyban abszolút egy hook, de nem ez a hook.
Újabb betűk
Ha egy dalnak rengeteg különböző szakasza van (gyakori a prog, fúziós, & jam zenekaroknál), akkor lehet, hogy a neveket teljesen elhagyjuk, és egyszerűen betűkkel jelöljük a dalrészeket:
Ezeket hívják próbabetűknek – azért vannak, hogy egy próbán könnyen mondhassuk, hogy “vegyük újra J-től…”.
AABA
A jazz dalokban sok ilyet láthatsz. Ez egy Tin Pan Alley konvenció, amit továbbvittek. Így működik.
- Van egy versszakod egy refrénnel. (A)
- Majd egy másik versszak refrénnel. (A)
- Azt követi egy híd. (B)
- Majd egy újabb versszak refrénnel. (A)
- 1. A: Az elejétől a 8. ütemben lévő ismétlésjelig.
- 2. A: Vissza a kezdő ismétlésig, a második végződésig.
- B: A dupla ütemek után a Gmi-vel kezdődik.
- Utolsó A: A dupla ütemsorok után az F-fel kezdődik az ötödik rendszerben.”
A zenekarvezető tehát mondhat valami olyasmit, hogy “Vegyük a második A-tól, aztán figyeljük a dinamikát a B szakaszban.”
Természetesen nem kell, hogy vokális zene legyen a refrén – rengeteg hangszeres jazz standard is használja ezt.
A csomagolás
Ezzel meg is van: néhány a legalapvetőbb (és leghasznosabb) zeneelméletből.
Használd arra, hogy közöld az ötleteidet a zenekari társaiddal.
A gondolkodásod rendszerezésére.
Viszlát odakint,
Josh