A kurkumát, mint aromás gyógynövényt az indiánok már ősidők óta ismerték. Sok tudós és történész azt állítja, hogy Dél-Ázsia a kurkuma eredeti hazája, onnan terjedhetett el a délkelet-ázsiai országokba és a csendes-óceáni szigetekre, ahol a kurkumát termesztik. Feljegyezték, hogy a kurkumát már a Kr. u. 5. században vadul termesztették az indonéziai Jáva erdővidékein. A Kr. u. 5. és 6. századból származó szanszkrit szövegek leírják a kurkuma felhasználását. Marco Polo megemlíti a kurkuma használatát Kínában. A kurkumát széles körben termesztik elsősorban Indiában, Kínában, Tajvanon, Indonéziában, Srí Lankán, Jáván, Brazíliában, Peruban, Afrika számos részén és Ausztráliában.
A kurkuma világszerte különböző neveken ismert. Széles körben elterjedt, hogy a kurkuma szó a latin Terra Meritta szóból származhat, ami szent földet jelent. A kurkuma szó szintén a fémes megjelenéséből eredhetett, és a világ számos részén általában sáfránynak nevezik. Indiában különböző nyelveken különböző nevek alatt ismert, mint például Manjal a tamil és a malajálam nyelven, Arishina a kannada nyelven, Pasupu a telugu nyelven, Haladi a szanszkrit nyelven, Haldi a hindi nyelven és sok más észak-indiai nyelven.
A kurkuma egy lágyszárú évelő növény, amely akár 1 méter magasra is megnő, sok ággal, sárga vagy narancssárga, hengeres, aromás rizómával. A levelek váltakozó állásúak és két sorban helyezkednek el. Levélhüvelyre, levélnyélre és levélkére oszlanak. A levélhüvelyekből álszár képződik. A rizómák a növény legszélesebb körben használt részei főzési alapanyagként, gyógyszerként és színezőanyagként, bár a leveleket és a szárakat is sokféle célra használják, főleg főzésre.
A kurkuma legfontosabb kémiai összetevői a kurkuminoidoknak nevezett vegyületcsoport, amelyek közé tartozik a kurkumin (diferuloil-metán), a demetoxikurkumin és a biszdemetoxikurkumin. A legjobban vizsgált vegyület a kurkumin, amely a porított kurkuma fő összetevője. A kurkuma számos fontos illóolajat is tartalmaz, köztük a turmeront, az atlantont és a zingiberént. A kurkumából kivont olajat és olajgyantát széles körben használják a gyógyszeriparban.
A kurkumának közel 40 különböző fajtája és 400 faja van. A kurkuma leggyakoribb fajtái a Curcumin longa, Curcuma aromatica, Curcuma amada, Curcuma algustifolia, Curcuma zidoria
A kurkumából kivont oleoresint széles körben használják a főzésben, hogy vonzó színeket adjanak az ételeknek. A gyanta sűrű olajos jellegű és mélybarna színű. Az oleoresin 30-40% kurkumát és 15-20% kurkuminolajat tartalmaz
A kurkumaolajat a kurkuma por desztillálásával állítják elő, amely sok ketonból és alkoholból áll . R Termeron és Termeron a ketonok, amelyek a kurkuma színét és ízét adják.
Indiában a kurkuma a legtöbb védikus rituálé szerves összetevője. Az indiai gyógyászati rendszerek, például az Ayurveda, a Siddha, valamint számos etnikai és népi gyógyászati gyakorlat szerint készített számos gyógyszer alapvető összetevője. Sok közösségben a kurkuma mindig is része volt a termékenységgel és az emberek és a természet jólétével kapcsolatos rituáléknak és szertartásoknak. Sok indiai hagyomány úgy véli, hogy a kurkuma egy “isteni növény”, amelyet az istenek adtak az embereknek.
A nagy ayurvédikus orvosi szövegekben, mint a Charaka Samhita, Susrutha Samhita, Vaagbhada Samhita és Haritha Samhitha , a kurkuma számos orvosi készítményben ajánlott. Bár a kurkumát kedvelt antibiotikumként és de toxikus szerként használják égési sérülések, vágások gyógyítására és idegen anyagok eltávolítására a szervezetből, erősen ajánlott a főzésben a napi bevitelhez, mint betegségmegelőző intézkedés, az ételek színének és ízének hozzáadására. A kurkumás ételek napi fogyasztása szinte minden indiai hagyományban ajánlott, hogy számos testi rendellenesség és betegség megelőzése érdekében ellenőrizzék.
India termeli a világ teljes kurkuma termelésének közel 94%-át, és a világpiac közel 50%-át birtokolja. A Nyugat-Ghats vidékén termesztett kurkuma a legjobb fajtának számít, bár Afrika, Indonézia és Dél-Amerika is jó minőségű kurkumát termel.