Dear Annie: 67 éves férfi vagyok. Először 34 éves koromban mentem férjhez. Minden barátom megnősült, és a leendő feleségem orvosnak tanult, és tudtam, hogy emiatt az emberek felnéznek majd rám. Jómódú családból származom, de magamtól nem értem el semmit. Emellett nem hittem, hogy el tudnék tartani egy családot, így tökéletes választásnak tűnt. A házasságunk 25 évig tartott, de nem azért, mert boldog voltam, hanem mert egyszerűen túl félénk voltam ahhoz, hogy elhagyjam. Három gyermeket neveltünk fel együtt, és én otthon maradtam, míg a feleségem dolgozott. Nyomorultul éreztem magam, mert úgy éreztem, hogy soha nem nőttem fel igazán, és nem vezettem a saját életemet. El akartam menni, de nem akartam, amikor a gyerekek még kicsik voltak. Legalábbis ez volt a kifogásom. Amikor a legkisebb 13 éves volt, elkezdtem dühösen viselkedni, kiabálni a gyerekekkel és a feleségemmel. Egyszerűen állandóan akkora felhajtást csináltam, hogy a feleségem végül megkért, hogy menjek el.
A neten találkoztam egy fiatal, csinos nővel, és egyik dolog vezetett a másikhoz. Végül az én államomba költözött, és nem sokkal később összeházasodtunk. Magával hozta a 7 éves lányát is. A szívem mélyén tudtam, hogy nem akarok újra férjhez menni, és abszolút tudtam, hogy nem akarom egy gyerekkel terhelni magam, de nem volt bátorságom nemet mondani. Megpróbáltam, de a könnyei megállítottak. Most, öt évvel később, ő a fő kenyérkereső, és nagyon sikeres a munkájában. Én egy otthon maradó apa vagyok, aki vesztesnek érzi magát, aki soha nem nőtt fel. Ugyanaz a régi történet.
A feleségem nem rossz ember, és az első feleségem sem volt az. Mindketten jó emberek, de soha nem szerettem egyiküket sem igazán, mert magamat sem szeretem. Ahhoz, hogy valaki elkötelezze magát egy kapcsolatban, tudnia kell, hogy ki ő és mit akar az élettől. Nekem ez sosem sikerült. Még mindig vannak álmaim arról, hogy elhagyom a jelenlegi családomat, és elindulok egyedül túrázni az Appalache-ösvényen, vagy munkát vállalok, hogy másokon segítsek, de most úgy érzem, túl öreg vagyok ahhoz, hogy bármi mást kezdjek az életemmel.
A feleségemnek fogalma sincs arról, hogy olyan elégedetlen vagyok, mint én. A közeli barátomon kívül senki sem tudja, hogyan érzek. Nem tudom elképzelni, hogy lenne merszem ténylegesen elhagyni, és nem akarom megbántani a feleségemet és a lányomat, ezért csak csendben szenvedek. Továbbra is reménykedem, hogy megtalálom a bátorságot, hogy a saját életemet éljem, de úgy érzem, hogy már túl késő van számomra. Mit kellene tennem? — Suffering in Silence.
Dear Suffering in Silence: Úgy hangzik, mintha depresszióval küszködnél. Sajnálom, hogy szenvedsz, de büszke vagyok rád, hogy megírtad ezt a levelet, hogy megtörd a hallgatásodat. Az első lépés, hogy véget vess a szenvedésednek, az, hogy végigmész rajta. Szakszerű segítséget kell kérnie egy terapeutától, aki segíthet abban, hogy meglássa, miért ismétli a boldogtalanságnak ezt a körforgását.
Kívülről nézve, három csodálatos gyermek felnevelése, és most egy negyedik, hatalmas teljesítménynek hangzik. De lehet a világ összes teljesítménye, és mégsem látod, vagy nem értékeled őket. Ahhoz, hogy teljesnek érezd magad, érezned kell, hogy megérdemled a boldogságot. Alacsony önbecsüléssel nem érzed, hogy megérdemled a boldogságot, és ehelyett önszabotálod magad, vagy szerencsétlenül járkálsz.
Keress egy jó terapeutát, és gyógyítsd magad napról napra. Remélhetőleg elkezdesz magabiztosabb lenni magadban, és látni fogod mindazt, amit elértél az életben.
Nézd meg a korábbi ‘Kedves Annie’ rovatokat
A “Kérdezz bármit: Egy év tanácsok Kedves Annie-tól” már megjelent! Annie Lane debütáló könyve – amely kedvenc rovatait tartalmazza szerelemről, barátságról, családról és etikettről – paperback és e-könyv formájában is kapható. További információért látogasson el a http://www.creatorspublishing.com oldalra. Küldje el kérdéseit Annie Lane-nek a [email protected].
címre.