Isztambul korábban Bizánc néven volt ismert, amely egy ókori görög gyarmat volt. A pletykák szerint Byzas megarai király “a Kr. e. 7. században ide vitte telepeseit, hogy létrehozzák a Bizánc nevű kolóniát” – olvasható az All About Istanbul weboldalon.
Egy delphoi jósda azt mondta Byzasnak, hogy “a ‘vakok földjével’ szemben telepedjen le, és Byzas úgy vélte, hogy a korábbi telepesek az ázsiai oldalon – Chalcedonban – ‘vakok’ lehettek, mert elnézték a Boszporusz-szoros bejáratánál, a Fekete-tenger egyetlen bejáratánál lévő kiváló fekvést” – javasolja az All About Istanbul.
Nezih Basgelen régész, az “Arkeoloji ve Sanat” (Régészet és művészet) magazin szerkesztője összeállított és e-mailben elküldött néhány információt a TRT Worldnek. Elmondása szerint a történelmi félsziget, amelyre Isztambul épült, legkorábbi neve Byzantion/Bizantion volt. A név állítólag a trák Byzas/Vizas névből származik. A régi szóbeszédek szerint a várost Bizas király (valószínűleg a Byzas változata), a trák Buzie által felnevelt félisten Semestras fia alapította.
Ami az Isztambul nevet illeti, az sokkal később keletkezett, mondja Yakoob Ahmed professzor az Isztambuli Egyetem teológiai tanszékéről, aki ott iszlám és oszmán történelmet tanít.
A Bizánc után, amikor a város római uralom alá került, Septimus Severus római császár átnevezte Augusta Antonina névre. Ez a fia után történt. Amikor Kr. u. 330-ban a birodalom székhelye a városba költözött, a várost Secunda Roma (Második Róma) elnevezéssel illették. Az ötödik századtól kezdve Nova Romának (latinul új Róma) nevezték, polgárait pedig rómaiaknak. A név azonban nem ragadt meg.
Bizantion trák név volt, míg az oszmán papírokban az arab és örmény formában Byzantia, Byzandia, Buzantiye, Puzanta, Buzantis is szerepelt. Iszlám forrásokból megtudhatjuk, hogy voltak mások is, mint például a Nova Romából származó Rűmiyyetü’l-kübrâ (Nagy Róma), Taht-ı Rűm (Róma székhelye), Gulgule-i Rűm (Róma hangja).
Aztán persze volt Constantinopolis (latin)/Constantinople (angol). A név Nagy Konstantin római császárról származik, aki a várost birodalma fővárosává tette (Kr. u. 306-337). Ez volt a köznév, és ez lett a hivatalos elnevezés. A Konstantiniyye származékát az arabok és a perzsák használták, míg az oszmánok pénzben és hivatalos levelezésben hasznosították.
Constantinopolis volt az elterjedt név a római és bizánci időkben, és a nyugatiak ennél jóval tovább használták, még akkor is, amikor a város oszmán uralom alatt állt (Kr. u. 1453-tól).
Az Oszmán Birodalom a Konstantiniyye változatot használta egészen a Török Köztársaság megalakulásáig. Az Encyclopedia Britannica szerint “amíg a török posta 1930-ban hivatalosan meg nem változtatta a nevet … a város továbbra is az ezeréves Konstantinápoly nevet viselte.”
“Nem vagyunk biztosak benne, hogyan alakult ki, mivel a görögből alakult ki, és nem tudjuk biztosan, milyen messzire nyúlik vissza” – mondja Ahmed. “Azt jelenti, hogy a városhoz, tehát ha a Konstantinápoly szót látod, benne van a Stan és Pol szó, mivel Konstantinápolynak hívták. Egyszerűen azt jelenti, hogy I Sten Pol, ami azt jelenti, hogy a városon belül, valószínűleg a régi városfalakon belül.”
A konstantinápolyiak a 10. századtól I Sten Pol (a városon belül) néven emlegették a várost, ahogyan azt örmény és arab források (az I- kezdőbetű nélkül), valamint oszmán források is bizonyítják. Az “I Sten Pol” végül egy szóvá alakult, Marek Stachowski, Robert Woodhouse, a “The Etymology of İstanbul” című könyv szerzői szerint: Making Optimal Use of the Evidence” című munkájukban. Összefoglalva elmondható, hogy a Konstantinápolyra “a város”-ként való görög utalásmód átragadt másokra is.”
“Amikor az oszmánok meghódították Isztambult, nagyjából megtartották a régi görög neveket, mint például a Boszporusz, az Uskudar és természetesen a Hagia Sophia” – folytatja Ahmed. “Halil Inalcik azt állítja, hogy Fatih megpróbálta népszerűsíteni az ISLAMbul nevet, és ezt használták is, de soha nem tették hivatalossá.”
“A valóságban az oszmánok kényelmesen használták az oszmánosított/arabosított Konstantinápoly nevet, amit ők Constantiniyye-nek hívtak. Más neveken is hívták, például Payitaht és Asitane, de ezeket hivatalosan soha nem használták” – magyarázza Ahmed.
A helyi sajtónak 2012-ben nyilatkozó kései tudós szerint az oszmán korszakban a város leggyakoribb neve a Konstantinápoly arab változata, Konstantiniyye volt, és hogy a várost “Dersaadet”-nek, a boldogság városának, valamint nagy dervis kolostornak, “Asitane”-nak is nevezték. Az oszmán szultánok nem ragadtak le a neveknél – volt azonban egy kivétel. “Harmadik Musztafa szultán az ‘iszlám városát’, Islambol-t használta császári írásaiban”. Az “Isztambul” szó gyökere görögül ‘stinpolisz’, és a “a városba” kifejezés egyik formáját jelenti.
A város – a hivatkozásban – a városfalakon belüli város. “Abban az időben a városfalakon kívüli helyeket soha nem nevezték Isztambulnak. Ez a fő hiba manapság. Amikor azt mondják, hogy a másik oldal, akkor soha nem Kadikojra, hanem Galatára utalnak. Amikor arra hivatkoznak, hogy átmennek a másik oldalra, akkor Karakoyból Galata, Galata és Kuledibi között értik. Ott még nincs Taksim, ott van Uskudar. És vannak szezonálisan használt Hercegszigetek és falvak a Boszporuszon. Vagyis a Boszporusz nem számít Isztambulnak.”
“A köznyelvben ‘şeher’. Amikor valaki azt mondja, hogy Isztambulba megy, úgy érti, hogy ‘a városfalakon belül’. Valaki Kadikojban azt mondja, hogy ‘ma Isztambulba megyek’, és valaki Taksimban azt mondja, hogy ‘ma lemegyek Isztambulba’. Ezt nagyobb különbségtételnek tartom” – mondják a tudósok.