A csernobili atomerőmű 1986-os robbanása hatalmas mennyiségű radioaktív anyagot lövellt a levegőbe. Az ezt követő percekben-években mintegy 530 000 helyreállítási műveleti dolgozó, például tűzoltók, úgynevezett “likvidátorok” vonultak be, hogy eloltják a tüzeket és eltakarítsák a mérgező szennyeződést.
Az 1987 és 1990 között dolgozó likvidátorok magas sugárzásnak voltak kitéve, az Egészségügyi Világszervezet szerint átlagosan mintegy 120 millisievert (mSv) sugárzásnak. Ez több mint ezerszer erősebb, mint egy átlagos mellkasröntgen, amely 0,1 mSv sugárzással jár. És a legelső válaszadók közül néhányan ennél csillagászati mértékben magasabb sugárzásnak voltak kitéve.
Szóval, mi történik az emberi testtel, amikor ilyen magas sugárzásnak van kitéve?
Ez olyan, mintha egy óriási, erős röntgengépbe lépnénk, amely mindenhová sugárzást lövell – mondta Dr. Lewis Nelson, a Rutgers New Jersey Medical School sürgősségi orvostudományi tanszékének vezetője. Kivéve, hogy ebben az esetben a sugárzás nagy része a röntgensugárzásnál is károsabb sugárzástípusból, az úgynevezett gamma-sugárzásból állt. Ez a sugárzás, ahogy áthalad a testen, ionizáló hatású.
Ez azt jelenti, hogy elektronokat távolít el a test molekuláiban lévő atomokból, felbontva a kémiai kötéseket és károsítva a szöveteket. A nagyon magas szintű ionizáló sugárzás “sugárbetegséget” okoz.”
Csernobilban 134 felszámolónak hamar sugárbetegsége lett, és közülük 28-an belehaltak. Ezek az emberek az Egészségügyi Világszervezet szerint 8.000-16.000 mSv, azaz 80.000-160.000 mellkasi röntgensugárzásnak megfelelő sugárzásnak voltak kitéve.
A sugárbetegség leginkább a gyomor-bélrendszerben és a csontvelőben jelentkezik, mondta Nelson. Ezeken a területeken gyorsan osztódó sejtek vannak, ami azt jelenti, hogy ahelyett, hogy szorosan összetekerednének és egy kicsit védettebbek lennének, a DNS kibomlik, így másolhatóvá válik. Ez érzékenyebbé teszi a sugárzásra (ezért is működik a sugárterápia a rákos sejtek ellen, amelyek szintén gyorsan osztódnak).
A sugárterhelést követő néhány órán belül a sugárbetegségben szenvedő embereknél olyan tünetek jelentkeznek, mint a hasmenés és a hányás, mondta Nelson. Amikor a sejtek nem tudnak megfelelően osztódni, az emésztőrendszer nyálkahártyája vagy szöveti bélése is lebomlik, és a bélben (beleértve a székletet is) élő sejtek és baktériumok kerülnek a véráramba.
Ez még egy egészséges embert is megbetegítene, mondta Nelson. De mivel a sugárzás a csontvelőt is meggátolja abban, hogy fertőzésellenes fehérvérsejteket termeljen, a szervezet nem tudja leküzdeni ezeket a fertőzéseket. A sugárbetegségben szenvedő emberek immunrendszere ezért legyengül, és gyakran meghalnak vérmérgezésben vagy szepszisben néhány napon belül, mondta.
A magas szintű sugárzás égési sérüléseket és hólyagokat is okozhat a bőrön, amelyek percekkel vagy néhány órával az expozíció után jelentkeznek, és úgy néznek ki, mint egy leégés, mondta Nelson.
Míg a gyomor- és bélrendszeri tünetek és az égési sérülések szinte azonnal vagy néhány órával a sugárzás után jelentkeznek, a csontvelő néhány napig túléli. Ez azt jelenti, hogy van egy lappangási időszak, amikor az illető még látszólag javulni is tud, mielőtt a szepszis tünetei jelentkeznének.
A csernobili sugárbetegséget túlélő embereknek évekbe telt, mire felépültek, és sokuknál szürkehályog alakult ki, mert a sugárzás károsította a szemlencsét, az Egészségügyi Világszervezet szerint.
Kisebb sugárterhelés
De a csernobili túlélők körüli egészségügyi figyelem nagy része a sugárterhelés hosszú távú következményeire összpontosított ezeken a területeken. A fő következmény számukra a megnövekedett rákkockázat.
“De ne feledjük, hogy a rák kockázatát 10 év múlva látjuk, tehát még 10 évig kell élnünk ahhoz, hogy lássuk” – mondta Nelson. Tehát a rák kockázata általában nagyobb aggodalomra ad okot azok számára, akik túlélték Csernobilt, de alacsonyabb szintű sugárzásnak voltak kitéve.
Az erre a kockázatra vonatkozó adatok homályosak, nagyon hozzávetőleges számokkal, de becslések szerint Ukrajnában, Oroszországban és Fehéroroszországban 270 000 olyan embernél alakultak ki ezek a betegségek, akiknél egyébként nem alakult volna ki rákos megbetegedés. Ez főként pajzsmirigyrákban nyilvánult meg, amit közvetlenül a robbanás során felszabaduló radioaktív jód-131 részecskék okoztak.
A pajzsmirigynek jódra van szüksége ahhoz, hogy az anyagcserénket szabályozó hormonokat termeljen. Ha azonban nem jut elég egészséges, nem radioaktív jódhoz, ami sok élelmiszerben megtalálható, akkor felszívja a radioaktív jódot, és ez végül pajzsmirigyrákhoz vezethet.
Az HBO “Csernobil” című sorozatában ezért szednek az emberek jódtablettákat; a pajzsmirigyben lévő jódraktárak feltöltése megakadályozza, hogy az felszívja a radioaktív jódot. Ezek a radioaktív részecskék, amelyek között olyanok is vannak, mint a cézium-137, a bőrrel érintkezve vagy a szájon és az orron keresztül jutnak be a szervezetbe. Csernobilban ezek a részecskék a levegőbe kerültek, a szél hordozta őket, majd később visszahullottak a környező területekre, szennyezték a termést és a vizet, valamint az embereket, akik megették őket.
- Képek: Csernobil, megfagyasztva az időben
- A csernobili atomkatasztrófa 25 évvel később (Infografika)
- 5 mindennapi dolog, ami radioaktív
Előzőleg a Live Science-en jelent meg.
Újabb hírek