Heimaey a Westman-szigetek legnagyobb szigete, és az egyetlen lakott sziget.
Népessége körülbelül 4000 fő, és lenyűgöző, sötét történelme van. Tudjon meg többet erről a régióról egy Westman-szigeteki túrán.
Heimaey ma
Heimaey egy vidám, vibráló sziget, amely egész évben vonzza a helyieket és a látogatókat egyaránt. Nyáron azonban sokkal népszerűbb, mivel itt és a Westman-szigetek többi részén több atlanti puffin fészkel, mint bárhol máshol a világon.
Májustól szeptemberig számos csónaktúra viszi ki a látogatókat, hogy megnézzék őket, és ezeken a túrákon többféle bálnát és delfint is lehet látni. A Westman-szigetek arról híresek, hogy Izlandon a legjobb hely az orkák és az uszonyos bálnák megfigyelésére.
A puffinok a szárazföld belsejében is megfigyelhetők, augusztusban és szeptemberben pedig még a városban is. A puffinok megzavarodnak a város fényeitől, és azt gondolva, hogy az az óceán, befelé vándorolnak. Hagyomány, hogy a gyerekek megtalálják és biztonságosan a tengerbe dobják őket (vagy összeszedik őket, és ezért pénzt kérnek a turistáktól).
A fészkelő puffinok megfigyelésére a legjobb hely kétségkívül Stórhöfði, a “Nagy-fok” Heimaey déli oldalán. Van itt egy kilátó, és több ösvény, ahol a sziklák mentén sétálhatunk a jobb kilátás érdekében. Még nyár közepén is érdemes azonban melegen öltözni, mivel Stórhöfði Izland egyik legszelesebb helye; itt mérték az északi féltekén valaha feljegyzett leghevesebb szelet.
A tömegek elkerülése érdekében a puffinokat az északi sziklákon, például Dalfjall és Heimaklettur környékén, valamint a keleti Stakkabót-öbölben is lehet látni. Más tengeri madarak hatalmas, vegyes kolóniákban fészkelnek szerte a szigeten.
Heimaey történelmével, amelyet alább részletesen tárgyalunk, a múzeumokban lehet megismerkedni, melyek közül a legjelentősebb az Eldheimar Vulkánmúzeum, amely az Eldfell 1973-as kitörését tárgyalja. Lehetőség van arra is, hogy felsétáljunk az Eldfell kráteréhez, ahol ez a katasztrofális vulkán kitört.
A többi látnivaló közé tartozik a Sæheimar, egy gyönyörű akvárium; a Sagnheimar, egy néprajzi múzeum; egy golfpálya; és egy uszoda.
Rabszolgák, kalózok, vulkánok és Heimaey
Az első ismert ember, aki partot ért Heimaey-n, két szökött rabszolga volt, és nem sokáig éltek. A két férfi, akik írek voltak és Reykjavík alapítójának, Ingolfúr Arnarsonnak a nevelőtestvére, Ingolfúr Arnarson foglyai, megölték urukat és ide menekültek, hogy elkerüljék a bosszút.
Arnarson azonban megtalálta a holttestet, mielőtt tisztán elmenekülhettek volna, és látta, hogy hajóik a déli partoknál lévő lakatlan szigetek felé tartanak. Követte őket, és levadászta őket, az egyiket megölte, a másikat pedig arra késztette, hogy a saját halálába vesse magát egy szikláról.
Mivel az írek akkoriban “Westmen” néven ismerték, a szigetcsoport Heimaey-t is magában foglaló szigeteit azóta is Westman-szigeteknek nevezik. A dombot, amelyről a rabszolga levetette magát, azóta Duffy’s Hillnek, azaz Dufþekjának nevezték el.
Ez lehetséges, hogy már azelőtt is voltak telepesek Heimaey-n, hogy ezek a rabszolgák elérték volna, mivel egy nemrégiben végzett régészeti ásatás során Kr.u. 800 körül (évekkel Ingolfúr születése előtt) lakóhelyek nyomaira bukkantak. A Települések könyve szerint azonban az első ember, aki állandó otthont teremtett ott, Kr.u. 900-ban tette ezt.
A Heimaey lakossága lassan nőtt, ahogy egyre több telepes érkezett, a családok bővültek, és a környék termékeny halászvizei ismertté váltak. A dánok épületeket létesítettek ott, amint átvették az uralmat Izland felett, ami mutatja a kikötői jelentőségét.
1627-ben azonban tragédia következett be: kalózok. Valószínűleg Algírból érkeztek, és az oszmán birodalom által akkoriban a tengerek terrorizálására használt barbár flotta részei voltak, és portyáztak Izland partjainál és szigeteinél. Míg a szárazföldön az izlandiak a természetbe menekülhettek, Heimaey-n nem volt hová menniük, és 237 embert ejtettek foglyul.
Száznál kevesebben tértek vissza Izlandra; a többiek többségét eladták a rabszolgapiacon. Az elfogott emberek által elszenvedett rettegésről és fájdalomról egy pap írt, aki csodával határos módon túlélte.
A Heimaey népe által elszenvedett küzdelmek ezzel nem értek véget, bár a további három évszázadban nem történt nagyobb incidens a szigeten. Amikor azonban mégis bekövetkezett, az eredmények robbanásszerűek voltak.
1973-ban Heimaey lakói arra ébredtek, hogy egy kitörés tépte át a városuk közepét. Több mint egy kilométer hosszú repedések kígyóztak át a házakon, a láva és a hamu pedig több mint 400 házat pusztított el. Bármennyire is váratlan és szörnyű volt a katasztrófa, a reakció hihetetlen volt, és mind az 5300 lakost biztonságban a szárazföldre vitték. A feltételezések szerint csak egy ember halt meg a kitörés következtében.
A láva terjedésének korlátozására az amerikai csapatok és az izlandi mentőszolgálatok tengervizet pumpáltak rá, hogy meggyorsítsák a láva megfagyását. Ez a technika nemcsak megmentette a kikötőt a lezárástól – ami tönkretette volna a város gazdaságát és jövőjét -, hanem ténylegesen javított rajta.
