A tűz, a kohászat és a kézművesség ókori görög istene, Héphaisztosz (Héphaisztosz) az olümposzi istenek ragyogó kovácsmestere volt, akinek pompás házakat, páncélokat és zseniális eszközöket készített. Héphaisztosznak a vulkánok alatt volt a műhelye – a szicíliai Etna volt az egyik kedvenc tartózkodási helye -, és sánta lábával egyedülálló volt, mint az egyetlen kevésbé tökéletes isten. A rómaiak Vulkán vagy Volcanus néven ismerték.
Eredet & Család
Hephaistos eredete homályos, de valószínűleg abból az általános elképzelésből származik, hogy a korai királyoknak is mestereinek kellett lenniük bizonyos mesterségekben, különösen a fémmegmunkálásban, és talán a mágiában is (ami magában foglalta a tűz kezelését). A klasszikus görög mitológiában az isten Hérától született, és mivel apja nem volt, Héphaisztosz a többi istennel ellentétben nem volt valami szép alak. Olyannyira, hogy a görög mitológiában azt mondják, hogy csúnyasága miatt anyja (vagy más elbeszélések szerint Zeusz) ledobta az égből, és Lemnosz szigetén landolva az isten megnyomorodott. Thetis (és talán Eurynome, Óceán lánya is) gondozta, majd a sziget vulkánján építette fel műhelyét, ahol egy romolhatatlan fényű bronzból készült házban lakott, ahol megalkotta kohászati remekműveit.
Hirdetés
Az isten fizikai problémái a mítoszban talán a kovácsok kemény munkakörülményeinek valóságát tükrözték, ahol a többszöri kalapálás és a mérgező gázok mind a testet, mind az elmét megviselik. A görög mítoszok híres szakértőjének, Robert Gravesnek van egy másik elmélete is, és rámutat, hogy mind Nyugat-Afrika, mind Skandinávia számos ősi törzsében a falu kovácsát, aki a közösség különösen fontos és tisztelt tagja volt, gyakran szándékosan bénává tették, hogy ne tudja könnyen felajánlani szolgálatait egy rivális falunak.
Visszatérve a mitológiához, Héphaisztosz feleségül vette Aphrodité istennőt. A valószínűtlen egyesülésre annak következtében került sor, hogy Héphaisztosz egy általa épített trón láthatatlan láncaiba fogta anyját, Hérát, és az esküvő volt a szabadulás ára. A jelenet népszerű a görög művészetben, és általában Dionüszosz ábrázolja, amint a bor hatása alatt álló Héphaisztoszt visszavezeti az Olümposzra, hogy kiszabadítsa a foglyul ejtett Hérát. A házasság azonban nem volt tartós, mivel Afroditénak számos viszonya volt, leginkább Árész istennel, bár mindkettőjüket tetten érték. Az egész történetet részletesen elmeséli a bárd Démodokosz Homérosz Odüsszeia című művének 8. könyvében. Héphaisztosz, akit egy nap Héliosz értesített, kikémlelte magának a szerelmeseket, ezért elhatározta, hogy legközelebb, amikor visszaélnek az ágyával, elfogja őket, és egy ötletes és láthatatlan lánchálót tervez az ágya köré. A szerelmespár természetesen belegabalyodott az aranycsapdába, és Héphaisztosz ezután az összes olümposzi istent összehívta, hogy szemtanúi legyenek a látványosságnak. Nevetés üvöltött az Olümposz magaslatain, és amikor végül kiszabadult, Árész Trákiába menekült, Aphrodité pedig a ciprusi Páfoszba.
Hirdetés
Hephaistos legnevezetesebb utóda a görög mitológiában Erechtheus volt, Athén első királya, és Periphetész, aki Epidaurosz közelében élt, és híres arról, hogy vasbottal ölte meg az arra járó idegeneket. Az attikai mitológiában Héphaisztosz egyszer megpróbálta megerőszakolni Athénét, de az istennő visszaverte őt. A lábára fröccsenő ondót letörölte, a földön landolt, és megszülte az athéniakat. Héphaisztosz adta a nevét Attika egyik hagyományos törzsének is. Végül, hogy segítse az istent a műhelyében, Héphaisztosznak volt egy csapat óriás küklopsza.
Iratkozzon fel heti e-mail hírlevelünkre!
Képességek & Társítások
Hephaistosnak mint zseniális mesterembernek tulajdonítják Zeusz jogarának és égiszeinek, Hermész sisakjának, Héra kamráinak titkos záróajtóinak, sőt még a bájos első nőnek, Pandorának az elkészítését is, akit agyagból faragott. Automatákat – beszélni tudó és intelligens arany szobalányokat – is készített magának, bronzból készült Taloszt ajándékba Minósz krétai királynak, és őrkutyákat Alkinoosznak, Phaeákia királyának. Az isten még Athéné születésénél is bábaként működött közre, baltájával kettéhasította Zeusz fejét, hogy az istennő onnan születhessen.
Homérosz és Hésziodosz is “a nyomorék lábú isten” és “a sánta” néven írja le Héphaisztoszt. A trójai háborúban az akhájokat támogatva emlékezetesen harcol és tűzzel győzi le Xanthos folyóistent, és csodálatos páncélt és pajzsot készít Akhilleusz számára bronzból, aranyból, ezüstből és ónból, ez utóbbit rengeteg jelenettel díszítette, és Homérosz hosszasan leírja.
Kultusz &szentélyek
Hephaistost különösen Athénban és az északkelet-Égei Lemnoszon imádták. Athénnak volt egy ünnepelt temploma, amelyet közösen szenteltek az istennek és Athénének (a mesterségek és azok képviselőinek védőistene is volt); a ma is álló, a most feltárt ókori Agora egyik emelkedőjén álló templom a görög világ egyik legjobb állapotban fennmaradt temploma. A Kr. e. 449 körül épült dór templom, amelyet néha Hephaisteion vagy Thesium néven is emlegetnek, a hosszú oldalakon 13, a homlokzatokon pedig hat oszloppal rendelkezik. A templomban eredetileg Athéné és Héphaisztosz nagyméretű bronzszobrai álltak. Szophoklész szerint a kovácsok szerszámaikat cipelve vonultak végig a városon az istenpár tiszteletére rendezett éves Chalkeia-fesztiválon. A még látványosabb Hephaestia fesztivált csak ötévente egyszer tartották Athénban, és fáklyás felvonulásokkal és extravagáns áldozatokkal járt Athéné és Héphaisztosz tiszteletére.
Hirdetés
Eközben Lemnoszon, ahol, mint láttuk, az istent egyes beszámolók szerint a földre vetették, Héphaisztosz adta a nevét Hephaistia városának, amelynek szentélye volt, amelyet neki szenteltek. A sziget egyes nevezetességei az istenhez és mesterségéhez kötődtek, mint például a Mudrosz-öböl (jelentése: “olvadt fémtömeg”). Az ókorban még a sziget földjét is exportálták, mivel az emberek úgy hitték, hogy gyógyító és mérgező tulajdonságokkal is rendelkezik. További helyek, ahol Héphaisztoszt tisztelték és gyakran a természetben előforduló tüzekkel hozták összefüggésbe, voltak Kária és Lícia. A szicíliai Agrigentóban egykor fontos templomot szenteltek az istennek (i. e. 430 körül), bár ma már kevés maradvány maradt belőle. Végül, mivel úgy gondolták, hogy az isten műhelye a vulkánok alatt van, számos vulkánhoz kötődött, de különösen a szicíliai Aetna (Etna) hegyhez.
Ábrázolás a művészetben
Az ókori görög művészetben Héphaisztoszt gyakran ábrázolják piloszban vagy munkáskalapban és exomisban vagy munkás tunikában. Gyakran fogót, fejszét, kalapácsot, fűrészt vagy vésőt is tart a kezében, és gyakran látható öszvéren ülve, oldalnyergében. Ez utóbbi ábrázolás a sántaságára utal, amelyet érdekes módon a görög művészetben ritkán ábrázolnak kifejezetten. Néhány attikai vázán az isten lába hátrafelé mutat. Kiemelkedő alakja a Parthenon keleti lábazatának (i. e. 447-432), ahol Athéné születésének jelenete látható. Ez a mitológiai téma az attikai kerámiákon is népszerű volt, ahol Héphaisztosz fejszéjével leválasztja Zeusz fejét, ahonnan Athéné születik. A Parthenon keleti frízén az Olümposz összes istene egy sorban állva nézi a városi panathénai felvonulást, miközben Athéné és Héphaisztosz, a mesterségek két pártfogója egymás mellett ülve beszélgetnek.