Atlantisz, más néven Atalantisz vagy Atlantica, egy legendás sziget az Atlanti-óceánban, a Gibraltári-szorostól nyugatra. A legenda fő forrása Platón két dialógusa, a Timaiosz és a Kritiasz. Az előbbiben Platón leírja, hogy egyiptomi papok az athéni törvényhozóval, Szolónnal folytatott beszélgetésük során úgy írták le Atlantiszt, mint egy szigetet, amely nagyobb, mint Kis-Ázsia és Líbia együttvéve, és közvetlenül a Herkules-oszlopokon (a Gibraltári-szoroson) túl található. A papok szerint mintegy 9000 évvel Szolón születése előtt Atlantisz egy gazdag sziget volt, amelynek hatalmas fejedelmei a Földközi-tenger számos országát meghódították, míg végül az athéniak és szövetségeseik legyőzték őket. Az atlantisziak végül gonosszá és istentelenné váltak, és szigetüket földrengések következtében elnyelte a tenger. Platón a Kritiaszban az atlantisziak ideális nemzetközösségének történetét adta közre.
Fotók: Sz.com/Getty Images Plus
Az Atlantisz valószínűleg csak legenda, de a középkori európai írók, akik arab geográfusoktól kapták a mesét, elhitték, hogy igaz, és későbbi írók megpróbálták egy valódi országgal azonosítani. A reneszánsz után például kísérleteket tettek arra, hogy Atlantiszt Amerikával, Skandináviával és a Kanári-szigetekkel azonosítsák. Az Atlantiszról szóló történet, ha nem Platón találta ki, valójában a Théra szigetén i. e. 1500 körül bekövetkezett vulkánkitörésről szóló ókori egyiptomi feljegyzéseket tükrözheti. Ezt a kitörést, a történelmi idők egyik legdöbbenetesebb kitörését földrengések és cunamik sorozata kísérte, amelyek szétzúzták a krétai civilizációt, és talán így keletkezett az Atlantiszról szóló legenda.