Afázia

Az afázia kezelése egyénre szabottan történik, hogy a felmérés során azonosított speciális szükségletekkel foglalkozzon, beleértve az afáziás személy és családja által meghatározott speciális célokat.

A kezelés az afáziás személy által használt nyelv(ek)en történik – vagy kétnyelvű SLP által, vagy szükség esetén képzett tolmácsok igénybevételével. Lásd az ASHA Gyakorlati portáljának a tolmácsokkal, átírókkal és fordítókkal való együttműködésről szóló oldalát.

A WHO (2001) ICF keretrendszerével összhangban a beavatkozás célja, hogy segítse az egyént a mindennapi életben való részvételhez szükséges legmagasabb szintű független funkció elérésében.

A beavatkozás célja

• az erősségek kihasználása és a mögöttes struktúrákkal és funkciókkal kapcsolatos gyengeségek kezelése, amelyek befolyásolják a partnerek, tevékenységek és környezetek közötti kommunikációt;
• az egyén tevékenységeinek és részvételének elősegítése (a) új készségek és kompenzációs stratégiák tanítása mind az afáziás egyén, mind a partner(ek) számára, és (b) adott esetben a támogató kommunikációs stratégiák beépítése; és
• módosítják az akadályokat jelentő kontextuális tényezőket, és fokozzák azokat, amelyek elősegítik a sikeres kommunikációt és részvételt, beleértve az olyan alkalmazkodási lehetőségeket, mint a nagybetűs nyomtatás, képek és afáziabarát formázás az írott egészségügyi anyagok megértésének támogatása érdekében (pl.g., Rose, Worrall, & McKenna, 2003; Rose, Worrall, Hickson, & Hoffman, 2011).

Lásd az ASHA forrását: Személyközpontú fókusz a funkcióra: Aphasia , az ICF-nek megfelelő funkcionális célok példáját.

Személy- és családközpontú ellátás

A személy- és családközpontú ellátás olyan együttműködő megközelítés, amely az egyének, a családok és a klinikusok kölcsönösen előnyös partnerségén alapul. Mindegyik fél egyformán fontos a kapcsolatban, és mindegyik fél tiszteletben tartja a másik fél által a folyamatba bevitt tudást, készségeket és tapasztalatokat. Az ellátás e megközelítése figyelembe veszi az egyéni és családi preferenciákat és prioritásokat, és számos szolgáltatást kínál, beleértve a tanácsadást és az érzelmi támogatást, az információk és erőforrások biztosítását, a szolgáltatások koordinálását, valamint a kommunikációt megkönnyítő speciális készségek tanítását. Lásd az ASHA személy- és családközpontú gondozásról szóló forrását.

Kezelési megközelítések

A kezelés lehet helyreállító (azaz a károsodott funkció javítására vagy helyreállítására irányuló) és/vagy kompenzáló (azaz az átképzéssel nem kezelhető hiányosságok kompenzálására irányuló).

A WHO (2001) ICF keretrendszerének szemszögéből a károsodások javítására irányuló megközelítések a “testfunkciókra/struktúrákra” összpontosítanak. A károsodások kompenzálására irányuló megközelítések a “tevékenységekre/részvételre” irányulnak. Mindkét kezelési megközelítés eredményei kiterjedhetnek a különböző területekre (Simmons-Mackie & Kagan, 2007).

Kezelési lehetőségek

Az alábbiakban az afáziás egyéneknek nyújtott általános és specifikus kezelési lehetőségek rövid leírása szerepel, kategóriánként csoportosítva. Ez a lista nem teljes körű, és egyetlen konkrét kezelési megközelítés felvétele sem jelenti az ASHA jóváhagyását.

A konkrét kezelési protokollok az egyes személyek egyedi nyelvi profilja és kommunikációs szükségletei alapján változnak. A kezelés végső célja az életminőség és a kommunikációs siker maximalizálása, az egyén igényeinek leginkább megfelelő megközelítés vagy megközelítéskombináció alkalmazásával.

Közösségi támogatás és integráció

A közösségi támogatás nyújtására és az egyénnek a közösségi életben való teljesebb részvételének elősegítésére összpontosító megközelítések közé tartoznak a következők:

Közösségi afáziacsoportok – az afáziás személyek számára nyújtott kezelés és támogatás, amely naturalista környezetben javíthatja a nyelvi működést (Elman & Bernstein-Ellis, 1999) és erősítheti a szociális hálózatokat (Vickers, 2010). A csoportok az egyéneknek és a családtagoknak is lehetőséget nyújtanak arra, hogy szocializálódjanak, beszélgessenek, megosszák gondolataikat és érzéseiket, támogatást kapjanak, és többet tudjanak meg az afáziáról és az afáziaforrásokról.

Life Participation Approach to Aphasia (LPAA) – a fogyasztóközpontú szolgáltatásnyújtás általános filozófiája és modellje, nem pedig egy konkrét klinikai megközelítés. Az LPAA nagyrészt otthon és a közösségben zajlik, és az afázia hosszú távú kezelésére összpontosít. A kezdeti felméréssel kezdődik, és az afáziás személy és az általa érintettek életével kapcsolatos aggodalmakat helyezi a döntéshozatal középpontjába (Chapey et al., 2000).

A LPAA az afáziás személyt az általa választott tevékenységekben való napi részvételen keresztül segíti az életbe való visszatérésben (Lyon, 1992). A motiváció és a következetes, megbízható támogató rendszer elengedhetetlen a teljes részvételhez (Chapey et al., 2000).

Computer-alapú kezelés

A számítógép-alapú kezelés magában foglalja a számítógépes technológia (pl. érintőképernyős táblagépek) és/vagy szoftverprogramok használatát a különböző nyelvi készségek és modalitások megcélzására. Számos jelenleg elérhető program adatokat generál az egyén bizonyos feladatokban elért fejlődéséről; ezek az adatok felhasználhatók a klinikai dokumentációban.

Kényszer-indukált nyelvi terápia (CILT)

A CILT egy intenzív kezelési megközelítés, amely a beszélt nyelvi teljesítmény növelésére összpontosít, miközben visszatartja (korlátozza) a kompenzáló kommunikációs stratégiák (pl. gesztusok és írás) használatát. A CILT a verbális nyelv “erőltetett használata” mellett nagy intenzitású tréninget is magában foglal tömeges gyakorlás útján (Pulvermüller et al., 2001). A CILT alapelvei és technikái a kényszer-indukált mozgásterápiából (CIMT) származnak, amelyben a kevésbé érintett végtag használatát korlátozzák, miközben intenzív kezeléssel egyidejűleg az érintett végtag mozgását is edzik (Taub, Miller, Novack, & Cook, 1993; Taub & Wolf, 1997).

Melodic Intonation Therapy (MIT)

MIT a beszéd zenei elemeit (pl, dallamot, ritmust és hangsúlyt) a kifejező beszéd javítására. Ez a megközelítés az ép működést (éneklés) használja ki, miközben a nem sérült jobb félteke azon területeit veszi igénybe, amelyek még képesek a beszédre. Leggyakrabban súlyos, nem folyékony afáziában szenvedő egyének kezelésére alkalmazzák (Albert, Sparks, & Helm, 1973; Norton, Zipse, Marchina, & Schlaug, 2009). Az egyének először egyszerű mondatokat intonálnak (énekelnek), majd fokozatosan egyre hosszabb szótaghosszúságú mondatokat intonálnak. A klinikus vizuális és taktilis jeleket ad, és az egyén számára szociális és funkcionális szempontból fontos mondatokat gyakorol. Az intonációra való hagyatkozás idővel fokozatosan csökken.

Multimodális kezelés

A nem verbális és alternatív eszközökkel történő hatékony és eredményes kommunikációs stratégiák használatára összpontosító kezelési megközelítések közé tartoznak a következők:

Augmentatív és alternatív kommunikáció (AAC) – olyan kezelés, amely a természetes kommunikációs módok kiegészítését vagy helyettesítését jelenti (pl., természetes beszélt nyelv) segített (pl. képi kommunikációs szimbólumok, vonalas rajzok, Bliss-szimbólumok és kézzelfogható tárgyak) és/vagy nem segített (pl. kézi jelek, gesztusok és ujjal történő betűzés) szimbólumokkal. A segédszimbólumokhoz valamilyen átviteli eszközre van szükség, a nem segédszimbólumok előállításához csak a testünkre van szükség. A támogatott segédeszközök közé tartoznak a beszédgeneráló kommunikációs eszközök (Beukelman & Mirenda, 2013). A stratégiák és eszközök ideiglenesen vagy tartósan használhatók, és a természetes kommunikációs módozatokkal együtt is alkalmazhatók.

A súlyos afázia esetén alkalmazott AAC-megközelítések (Garrett & Beukelman, 1992) az egyén maradék nyelvi képességeinek felhasználására és a kommunikációs partnerek képzésére összpontosítanak, hogy a megértés fokozása érdekében “augmentált inputot” használjanak, és írásos választási lehetőségeket kínáljanak, hogy az afáziás személyek preferenciáikat, ötleteiket és érzéseiket jelezhessék.

Az afáziások kommunikációs hatékonyságának elősegítése (PACE) – a társalgási készségek javítását célzó kezelés. Az afáziás személy és a klinikus felváltva váltják egymást az üzenet küldőjeként vagy fogadójaként. A társalgási üzenetek képi felszólításait elrejtik a hallgató elől (hasonlóan az akadályfeladathoz), és a beszélő az általa választott modalitásokat használja az üzenetek közvetítésére (Davis & Wilcox, 1981).

Vizuális akcióterápia (VAT) – olyan kezelés, amelyet leggyakrabban globális afáziában szenvedő egyéneknél alkalmaznak. A VAT egy nonverbális kezelési megközelítés, amely az egyént arra tanítja, hogy kézmozdulatokkal jelezze a vizuálisan hiányzó elemeket. A VAT egy 12 lépésből álló képzési hierarchiát foglal magában, amely a követéssel kezdődik (pl. tárgyak követése), majd a tárgyak megfeleltetése, majd pantomimikus gesztusok készítése látható tárgyakhoz, és végül pantomimikus gesztusok készítése hiányzó tárgyakhoz. A VAT részletesebb leírását lásd Helm-Estabrooks, Fitzpatrick, & Barresi (1982).

Partneres megközelítések

Az afáziás személyek jobb kommunikációjának elősegítése érdekében a kommunikációs partnereket bevonó kezelési megközelítések közé tartoznak a következők:

Conversational Coaching – olyan kezelés, amelynek célja verbális és nonverbális kommunikációs stratégiák tanítása az afáziás személyek és elsődleges kommunikációs partnereik (pl. házastárs) számára. A stratégiák közé tartozhat a rajzolás, a gesztikulálás, a jelzések, az információk megerősítése és az információk összegzése. A stratégiákat az egyén és kommunikációs partnere választja ki, és a stratégiákat előre megírt beszélgetésekben gyakorolják. Az SLP mindkét partner számára “coach”-ként szolgál (Hopper, Holland, & Rewega, 2002).

Supported Communication Intervention (SCI) – az afázia rehabilitációjának olyan megközelítése, amely hangsúlyozza (a) a multimodális kommunikáció szükségességét, (b) a partnerképzést és (c) a társas interakció lehetőségeit. Az SCI-nek három alapelve van:

1. A funkcionális kommunikáció a kommunikációs partnerek stratégiáinak tanításával könnyíthető/javítható.
2. A kommunikáció dinamikus folyamat; az afáziás személynek szánt eszközöknek és szolgáltatásoknak ezt a dinamikus folyamatot kell tükrözniük.
3. A kommunikáció magában foglalja a társas interakciót, az információ- és eszmecserét; a társas interakció lehetőségeit hangsúlyozzák (Pl, Kagan, Black, Duchan, & Simmons-Mackie, 2001).

Az olvasási kezelések

Multiple Oral Reading (MOR) – egy kezelési technika a szerzett olvasási zavarokkal (diszlexia vagy alexia) küzdő személyek számára. A technika során a szöveget újra felolvassák – akár meghatározott számú alkalommal, akár egy meghatározott olvasási sebesség eléréséig – annak érdekében, hogy javítsák az egész szavak szóbeli olvasását egy szövegrészlet kontextusában. A MOR olyan egyének számára a legalkalmasabb, akiknek megmaradt a betűről betűre történő olvasás képessége és viszonylag jó a szóbeli olvasás és a szövegértés egyszavas szinten. A kezelés egyénre szabható az egyén számára releváns és érdekes szöveg kiválasztásával (lásd pl. Cherney, 2004; Kim & Russo, 2010; Moyer, 1979; Tuomainen & Laine, 1991).

Oral Reading for Language in Aphasia (ORLA) – afáziás egyének számára nyújtott kezelés, amely magában foglalja a mondatok hangos olvasásának ismételt gyakorlását a klinikussal, hogy a fonológiai és szemantikai olvasási utakon keresztül javítsa az olvasásértést. Az összefüggő diskurzusok (mondatok) használata az egyes szavak helyett lehetővé teszi az egyén számára a természetes ritmus és intonáció gyakorlását (Cherney, 1995; Cherney, Merbitz, & Grip, 1986).

Támogatott olvasásértés – olyan megközelítések, amelyek az afáziás egyének olvasásértésének javítására összpontosítanak afáziabarát szövegtámogatások beépítésével (pl., rajzok, személyre szabott fényképek és olvasóbarát formázás) és nyelvi támogatások (pl. címsorok és vastagított szöveg; lásd pl. Dietz, Knollman-Porter, Hux, Toth, & Brown, 2014; Knollman-Porter, Brown, Hux, Wallace, & Uchtman, 2016; Rose et al, 2003, 2011).

Reciprocal Scaffolding Treatment (RST)

Az RST egy olyan csoportos kezelési megközelítés, amely a kommunikációs készségekkel foglalkozik természetes nyelv használatával, értelmes szociális kontextusban. Az afáziás egyén, aki egy adott készséggel rendelkezik, lehetőséget kap arra, hogy a premorbid tudását és szókincsét egy “kezdőkből” álló csoporttal való reciprok tanító interakciókban használja. Ez a kölcsönös interakció minden résztvevő számára előnyös. Az afáziás személynek lehetősége van arra, hogy tudást közvetítsen a kezdőknek, a kezdők pedig cserébe megtanulnak egy új készséget és nyelvi modelleket nyújtanak a valósághű interakciók során (Avent & Austerman, 2003).

Skript tréning

A skript tréning az afázia kezelésének funkcionális megközelítése, amely a szkript tudás (egy tevékenység eseménysorozatainak megértése, emlékezése és felidézése) segítségével segíti a személyre szabott tevékenységekben való részvételt. Ezt a megközelítést alkalmazva a klinikus és az afáziás személy kidolgoznak egy forgatókönyv szerinti monológot vagy párbeszédet egy érdekes tevékenységről, majd ezt intenzíven gyakorolják, amíg a forgatókönyv szerinti beszéd produkciója automatikussá és könnyeddé nem válik (Holland, Milman, Munoz, & Bays,

Szintaktikai kezelések

A szintaktikai kezelések célja a mondatok nyelvtani szerkezetének javítása a mondatszintű hiányosságokkal küzdő személyeknél. A szintaktikai kezelések közé tartoznak a következők:

Sentence Production Program for Aphasia (SPPA) – egy előírt kezelési program, amelynek célja, hogy segítse bizonyos mondattípusok előállítását. Az indoklás szerint bizonyos mondattípusok produkciója javulni fog, ha az afáziás személy több, azonos szintaktikai formájú, de eltérő lexikális tartalmú mondatot hall és produkál.

A történetkiegészítési feladatot nyolc különböző mondatszerkezet gyakorlására használják. A feladatnak két szintje van:

• A szint – a klinikus felolvas egy történetet, amely tartalmazza a célmondatot, majd feltesz egy kérdést, hogy előhívja a mondat ismétlését.
• B-szint – a klinikus felolvassa a történetet a célmondat nélkül, és kérdést tesz fel, hogy előhívja a mondatot (Helm-Estabrooks & Nicholas, 2000).

Treatment of Underlying Forms (TUF) – egy nyelvészeti megközelítés a mondatszintű hiányosságok kezelésére agrammatikus afáziában szenvedő személyeknél. A TUF célja a mondatprodukció javítása úgy, hogy először az összetettebb mondatszerkezeteket gyakorolják, feltételezve, hogy ezen összetett mondatok nyelvi tulajdonságainak megértése általánossá válik a hasonló tulajdonságokkal rendelkező, kevésbé összetett mondatokra (Thompson & Shapiro, 2005).

Szótalálási kezelések

A szófeltárási kezelések célja a spontán megnyilatkozásokban történő szófeltárás javítása. A szómeghatározási kezelések közé tartoznak a következők:

Gestural Facilitation of Naming (GES) – egy olyan megközelítés, amely a nyelv és a cselekvés interaktív jellegét kihasználva az ép gesztusképességeket használja fel a szóelérés aktiválásának közvetítésére (lásd pl. Raymer et al., 2006; Rodriguez, Raymer, & Rothi, 2006; Rose, 2013; Rose, Mok, & Sekine, 2017; Rose, Raymer, Lanyon, & Attard, 2013).

Response Elaboration Training (RET) – egy olyan kezelési megközelítés, amely az afáziában szenvedő személyek verbális elaborációs képességeinek növelésére szolgál. A RET végső célja az elaborációs képességek általánosítása, hogy a személy teljesebb mértékben részt tudjon venni a kommunikációs partnerrel folytatott beszélgetésben (Kearns, 1986).

A RET tipikus tréningsorozata a következőkből áll:

1. Az afáziás személy szóban válaszol egy felszólításra (pl., képi ingerre).
2. A klinikus megerősítést ad, majd megformálja és modellezi a személy válaszát.
3. A klinikus “wh-” jelzést ad, hogy kiváltson egy kidolgozott választ.
4. A klinikus megerősíti a kidolgozási kísérleteket, valamint megformálja és modellezi az eredeti választ + a kidolgozott választ.
5. A személy megpróbálja megismételni a klinikus kombinált modelljét.
6. A klinikus kiváltja a kombinált modell késleltetett utánzását.

Semantic Feature Analysis Treatment – szó-visszaszerzési kezelés, amelyben az afáziás személy azonosítja a nehezen visszaszerezhető célszó fontos szemantikai jellemzőit. Például, ha a személynek nehézséget okoz a kályha szó előhívása, akkor a kályhával kapcsolatos információk megadására vonatkozó kérdésekkel lehet kérni (pl, Hol található? ; Mire használják? ).

Az SFA a célszóhoz kapcsolódó szemantikai hálózat aktiválásával javítja a szavak előhívását, ezáltal megemeli a szó előhívási küszöbét (Boyle, 2004; Maher & Raymer, 2004).

Verb Network Strengthening Treatment (VNeST) – egy afázia kezelés a lexikai előhívás elősegítésére mondatkontextusban. A VNeST az igékre és azok szerepeire irányul a szemantikai hálózatok aktiválása és az alapvető szintaktikai szerkezetek (pl. alany-ige-tárgy) előállításának javítása érdekében. Például az afáziás személynek adnak egy igét (pl. festeni), és arra kérik, hogy hozza vissza a kapcsolódó ágenseket és tárgyakat (pl. művész-festi-képet és festő-festi-házat; Edmonds & Babb, 2011; Edmonds & Mizrahi, 2011; Edmonds, Nadeau, & Kiran, 2009).

Word Retrieval Cuing Strategies (például, fonológiai és szemantikai cuing) – olyan megközelítés, amely további információkat, például a szó kezdőhangját (fonológiai cuing) vagy kontextuális jeleket (szemantikai cuing) biztosít a szófelidézés ösztönzésére (pl. Wambaugh, Doyle, Martinez, & Kalinyak-Fliszar, 2002; Webster & Whitworth, 2012).

Kezelési megfontolások: Kulturális tényezők

A természetes öregedési folyamatról és a fogyatékosság elfogadásáról alkotott nézetek kultúránként eltérőek. A kulturális nézetek és preferenciák nem feltétlenül állnak összhangban az amerikai egészségügyi rendszerben jellemzően alkalmazott orvosi megközelítésekkel. Lényeges, hogy a klinikus érzékenységet tanúsítson a család kívánságai iránt, amikor megosztja a lehetséges kezelési javaslatokat és eredményeket. A klinikai interakciókat kulturális alázattal kell megközelíteni.

Kezelési megfontolások:

A nyelv visszanyerése az afázia típusától, a nyelvek elsajátításának módjától (egyszerre vagy egymás után), az egyes nyelvekben való jártasság mértékétől és az egyes nyelvek használatára vonatkozó igényektől függően változhat. A beavatkozás célja nem feltétlenül az összes használt nyelv(ek) teljes visszanyerése. Vegyük például azt a súlyos globális afáziás személyt, aki a munkahelyén angolul, otthon és a közösségben pedig spanyolul beszélt. A munkába való visszatérése nem biztos, hogy megvalósítható. Az angol nyelvet minimálisan be lehet építeni a kezelésbe, azonban a klinikus elsődlegesen a spanyol nyelvre összpontosíthat, hogy a személy visszatérjen a mindennapi tevékenységekhez. Lényeges figyelembe venni az egyénnel szemben támasztott nyelvi követelményeket.

A kétnyelvű afáziás személyek kezelésénél figyelembe veendő kérdések a következők:

• Hány nyelvet beszél a személy?
• Mikor tanulta meg az angolt vagy egy másik másodlagos nyelvet?
• Mikor és kivel használja az egyes nyelveket? Például milyen nyelv(ek)et beszél a munkahelyén, otthon, a családjával vagy barátaival?
• Milyen a prognózis? Hogyan befolyásolja ez a prognózis a kommunikációhoz szükséges nyelv(ek)et?

Az említett kérdések mérlegelése mellett a klinikusoknak szükségük lehet egy másik szakemberrel, például kétnyelvű SLP-vel, kulturális/nyelvi közvetítővel (olyan személy, aki arra képzett, hogy a kezelés optimalizálása érdekében segítsen a klinikusnak megérteni a személy kulturális és nyelvi hátterét) és/vagy tolmáccsal konzultálniuk kell. Az SLP-nek meg kell határoznia a kezelés nyelvét és annak hatását a nyelvközi generalizációra (azaz a nem kezelt nyelven történő javulásra). A beavatkozás nyelvének azt a nyelvet kell magában foglalnia, amelyet a személy otthon használ. A további nyelveken nyújtott szolgáltatások iránti igény attól függ, hogy a személy képes lesz-e visszatérni a premorbid működési szintre.

Lásd az ASHA Gyakorlati Portál következő oldalait:

Szolgáltatásnyújtás

Az afáziás egyének számára optimális kezelési megközelítés meghatározásán túlmenően egyéb tényezők közé tartozik az adott régióban rendelkezésre álló meghatározott típusú szolgáltatások elérhetősége, a biztosítási fedezet, a gyógyulás mintája és a szolgáltatásnyújtás lehetőségei, beleértve

• a kezelési ülés formátumát-struktúráját (pl., csoportos vs. egyéni);
• szolgáltató – a kezelést nyújtó személy (pl. SLP, képzett önkéntes, gondozó);
• adagolás – a szolgáltatás gyakorisága, intenzitása és időtartama;
• időzítés – a beavatkozás időzítése az afázia kialakulásához képest; és
• helyszín – a kezelés helyszíne (pl, otthon, közösségben).

Az afázia egyéni kezelése mellett a csoportos kezelést gyakran alkalmazzák a tanult stratégiák természetesebb társalgási környezetben történő alkalmazására. Egyes területeken intenzív afázia nappali kezelési programok vagy időben korlátozott bentlakásos programok állnak rendelkezésre. Egyes területeken közösségi alapú programok (pl. Life Participation Approach to Aphasia ; Chapey et al., 2000) állnak rendelkezésre a közösségi integráció elősegítése és a krónikus afáziával élő egyének által nyújtott kortárstámogatás érdekében. Lásd az LPAA leírását a fenti Közösségi támogatás és integráció szakaszban.

A technológia beépült az afáziával kapcsolatos szolgáltatások nyújtásába, beleértve a számítógép-alapú kezelési programokat és a távirányítás használatát a személyes szolgáltatások távoli nyújtására. Lásd az ASHA gyakorlati portáljának a távgyakorlatról szóló oldalát.

A kezelést kiterjesztő személyek, például családtagok, önkéntesek és közösségi tagok kiképezhetők a kommunikáció serkentésére és a strukturált kezelési üléseken tanult beszédstratégiák alkalmazására. Ily módon a kezelést kiterjesztők kommunikációs gyakorlatot biztosítanak otthon és a közösségben; ez a gyakorlat ösztönzi a készségek átvitelét.

A kezelés megkezdésének időzítését és a kezelés adagolását nagymértékben befolyásolja a beteg környezete és a biztosítási fedezet, nem pedig az optimális előnyökre vonatkozó bizonyítékok. A kezelés jellemzően az akut vagy rehabilitációs fekvőbeteg-ellátásban történő felméréssel kezdődik, és a posztakut ellátásban folytatódhat. A neuroplaszticitással és a krónikus afázia esetén a folyamatos funkcionális javulás lehetőségével kapcsolatos bizonyítékok (Marcotte et al., 2012) azt sugallják, hogy a biztosítási fedezet korlátai ellenére a beavatkozásból származó előnyöknek nincsenek abszolút korlátai.