A nyaki nyirokcsomókban lévő áttétes laphámsejtes karcinóma kezelése ismeretlen primerben

A betegnél a fej és a nyak ismeretlen primerét diagnosztizálják, ha a nyaki nyirokcsomóban vagy nyirokcsomókban áttétes betegség van jelen, és alapos fizikális vizsgálat, a gyanús vagy legvalószínűbb elsődleges helyek irányított biopsziája és képalkotó vizsgálatok nem mutatnak ki elsődleges elváltozást. Az ebben a szindrómában szenvedő betegek optimális kezelése még mindig nem világos és ellentmondásos. E szindrómában szenvedő 24 beteg kezelésének eredményeiről és elemzéséről számolunk be. Orvosi központunkban 1976 és 1992 között 24 olyan beteget láttunk, akiknek a nyaki nyirokcsomókban áttétes laphámrákjuk volt. Az alapos keresés egyiküknél sem mutatott ki elsődleges elváltozást. A betegeknél radikális nyaki disszekciót végeztek az érintett nyakon; 23 betegnél egyoldali, nálam kétoldali nyaki betegség volt. A posztoperatív sugárterápiát a nyak mindkét oldalára és a lehetséges elsődleges nyálkahártya- és nyálkahártya alatti helyekre végeztük. A klinikai N-stádium, a számos érintett nyirokcsomó szövettani lelete, a tumor extrakapszuláris kiterjedése és a túlélés közötti kapcsolatot statisztikailag elemezték. A túlélési elemzéshez a Kaplan-Meier-módszert használták. A log-rank teszt p értékei a két csoport 1) N1 és N2 versus N3, valamint 2) extrakapszuláris tumorkiterjedés jelenléte versus annak hiánya összehasonlításakor 0,005-nél kisebbek, az extrakapszuláris tumorkiterjedéssel szemben a nem extrakapszuláris tumorkiterjedéssel szemben valamivel kisebbek. Az 5 és 10 éves betegségmentes túlélési arány a teljes csoportban 54,2% volt (70,5% az N1 és N2 esetében, és 14,2% az N3 esetében). Három betegnél volt lokoregionális kudarc, kettőnél az elsődleges lokalizációban, egynél az orrgaratban, a másiknál pedig az oropharynxban (ez utóbbinál a nem kimetszett nyakon is volt kiújuló betegség). 8 betegnél a sugárterápia után 7-38 hónappal távoli áttétek alakultak ki. Mind a 11 betegnél (45,8%), akiknél a betegség kiújult, a klinikai N-stádium előrehaladott volt, mikroszkóposan számos érintett nyirokcsomót találtak, és a tumor a környező lágyrészekre és erekre is kiterjedt. A távoli áttétek magas előfordulási gyakorisága röviddel a kezelés után arra utal, hogy a kezelés előtt hematogén terjedés történt azoknál a betegeknél, akiknek kiterjedt csomóponti és extranodális betegsége volt. Tíz éven túli hosszú távú betegségmentes túlélésünk a kombinált kezelési módokat látszik jelezni, beleértve a radikális nyaki disszekciót a nyak posztoperatív sugárterápiájával, valamint az N2 és N3 betegségben szenvedő betegeknél a lehetséges primer lelőhelyet (N1-es csoportunk túl kicsi az elemzéshez). A gyógyulási arány további javulása várható a jövőben a korai felismeréssel és kezeléssel.