A metamorf kőzetek textúrája vagy szemcsés, vagy lombos. Itt csak a foliált típusokat vizsgáljuk.
Foliáció – ásványok bármely síkbeli halmaza, vagy ásványi koncentrációk sávozása, különösen az ásványszemcsék, mint például a csillámok laposodásából eredő síkbeli szerkezet.
A legtöbb metamorf kőzet irányított feszültségmező hatására alakul ki. Emiatt szembetűnő irányított textúrák alakulnak ki bennük. A jobb oldali felső ábra például a feszültségmezőt mutatja az alkalmazás előtt (nyilak), az ásványszemcsék véletlenszerű irányultságúak. A metamorfózis előrehaladtával a lapszerkezetű szilikátok (lapos, bazális hasadású ásványok), mint például a csillám (biotit és muszkovit) és a klorit növekedésnek indulnak. A lapok a maximális feszültség irányára merőlegesen tájolódnak. Az új, párhuzamos ásványi pelyhek síkbeli textúrát hoznak létre, amelyet foliációnak nevezünk. (a latin folium – levél szóból). A foliáció a metamorfózis mértékétől függően lehet finom vagy kifejezett.
A foliált textúrák a hőmérséklet és a nyomás növekedésével az alább felsorolt sorrendben alakulnak ki. Itt csak a textúrákat határozzuk meg. Az alábbiakban leírásokat és illusztrációkat találunk az egyes textúrák kialakulásáról.
Lapos hasadás – finomszemcsés lemezes ásványok (klorit) átható, párhuzamos foliáció (rétegződés) a maximális feszültség irányára merőleges irányban. A pala és a fillit kőzeteket eredményezi.
Schistositás – a durvaszemcsés, kristályos kőzetben a lemezes ásványszemcsék, például a muszkovit és a biotit párhuzamos elrendeződése miatt kialakuló rétegződés. A többi jelenlévő ásvány jellemzően kvarc és földpát, valamint különféle egyéb ásványok, mint például gránát, staurolit, kyanit, szillimanit.
Mineral Banding (Gneisz) – A kőzet rétegzettsége, amelyben szemcsés ásványok (kvarc és földpát) sávjai vagy lencséi váltakoznak olyan sávokkal vagy lencsékkel, amelyekben a lemezes (csillám) vagy hosszúkás (amfibol) ásványok dominálnak.
Az összes textúrafejlődést ábrázoló oldal
Finomszemcsés lemezes ásványok (klit) átható, párhuzamos foliációja (rétegződése) a maximális feszültség irányára merőleges irányban. A pala és a fillit kőzetekben található.
Az alacsony fokú metamorfózis legkorábbi szakaszaiban a legtöbb nyomást a fedő kőzet súlya okozza. Ezért az új lemezes szerkezetű ásványok, mint például az agyag, hajlamosak arra, hogy a metamorfizálódó üledékes kőzet ágyazati síkjaival párhuzamosak legyenek.
A redősödéssel az üledékes agyagrétegződés a kőzettel együtt hajtogatódik, így a rétegződés továbbra is az ágyazati síkokkal párhuzamosan halad. Ekkor a kőzet még mindig üledékes.
Mélyebb betemetődéssel vagy kompresszió hatására megkezdődik a metamorfózis. Az üledékes agyagásványok átalakulnak a klorit nevű ásványká, amely a csillámhoz hasonlóan lapos bazális hasadással rendelkezik. A klorit azonban olyan feszültségmezőben növekszik, amely nem mindig az ágyazattal párhuzamosan halad. A jobb oldali rajzon jól látható az ágyazat, de a függőlegesen futó párhuzamos vonalak a lapos hasadás. A slaty cleavage linkjén láthatjuk, hogy a hasadék nem párhuzamosan fut az ágyazattal.
A kisfokú metamorf kőzetek olyan finomszemcsések, hogy az új ásványszemcsék szabad szemmel nem láthatók. Polarizáló fénymikroszkóp alatt azonban látható a foliáció. A lamellás hasadás azonban nagyon jól kivehető rétegzettséget eredményez a kőzetben, amely gyakran az ágyazattal szögben fut. Gyakorlatilag ezt látjuk a kőzetpalában, amelyet gyakran használnak tetőzsindelyként vagy járdalapként. A pala könnyen hasad vékony, sima, lapos felületű lapokra.
Egy durvaszemcsés, kristályos kőzetben a lemezes ásványszemcsék, például a muszkovit és a biotit párhuzamos elrendeződése miatt kialakuló rétegződés. A többi jelenlévő ásvány jellemzően kvarc és földpát, valamint különféle más ásványok, például gránát, staurolit, kyanit, szillimanit.
Közepes és magas fokú metamorfózisnál a klorit lebomlik és átkristályosodik, kvarcot, földpátot és csillámot alkotva. A szemcseméret is megnő, és az egyes ásványszemcsék szabad szemmel is láthatók.
A durvaszemcsés metamorf kőzetekben bekövetkező rétegződéseket skisztozitásnak nevezzük. Kézzel vett mintában a foliáció jól látható, és általában síkban fut végig a kőzetben; vagyis mindenhol ugyanabban az irányban fut. Nagyobb mintákban azonban a foliáció lehet hajtogatott. A skisztozitás a latin schistos szóból származik, ami azt jelenti, hogy könnyen hasad. A skisztozitás mind a szemcseméret, mind az ásványi anyagtartalom tekintetében különbözik a palás hasadéktól.
Olyan rétegződés egy kőzetben, amelyben szemcsés ásványok (kvarc és földpát) sávjai vagy lencséi váltakoznak olyan sávokkal vagy lencsékkel, amelyekben lemezes (csillám) vagy hosszúkás (amfibol) ásványok dominálnak.
A foliáció legintenzívebb formája az ásványi sávozás. A metamorfózis legmagasabb fokozatainál az ásványok különálló sávokba kezdenek szétválni. A kovás ásványok elkülönülnek a kvarctól és a földpátoktól.
Olyan kőzet, amelyben a metamorf textúrák (skisztozitás vagy ásványi sávosodás) keverednek vulkáni textúrákkal (durva szemcséjű vulkáni kőzetek).
Ebben a szakaszban elhagyjuk a metamorfózis birodalmát, és belépünk a vulkáni kőzetek birodalmába. Csakhogy a kőzet még nem olvadt meg teljesen – csak töredékesen olvadt meg. Kattintson a képre a további magyarázatért.Az összes textúrafejlődési ábrát tartalmazó oldal – pdf változatKulcsok a metamorf ásványok és kőzetek azonosításáhozBarrovian Metamorphism