A legtöbb Basedow-kórt pajzsmirigyellenes gyógyszerekkel kezelik

június 22, 2020
4 min olvasni

Mentés

Katie Kalvaitis
Phil Neuffer

Perspektíva David A. Cohen, MD, FACE, ECNU

Forrás/közzétételek

ADD TOPIC TO EMAIL ALERTS
Receive an email when new articles are posted on
Please provide your email address to receive a email when new articles are posted on .

Feliratkozás

EMAIL ALERTS
Sikeresen hozzáadta az értesítésekhez. Az új tartalmak megjelenésekor e-mailt fogsz kapni.
Kattintson ide az e-mail értesítések kezeléséhez

Sikeresen hozzáadta az értesítéseit. E-mailt fog kapni, ha új tartalom jelenik meg.
Click Here to Manage Email Alerts
Back to Healio
Nem tudtuk feldolgozni a kérését. Kérjük, próbálja meg később újra. Ha továbbra is fennáll ez a probléma, kérjük, forduljon a [email protected] címre.
Back to Healio

Juan P. Brito

A Thyroidban megjelent eredmények szerint a Basedow-kórban szenvedő felnőttek nagyobb valószínűséggel részesülnek gyógyszeres kezelésben – a nagyobb sikertelenségi arány ellenére -, mint a radioaktív jódterápiában vagy a pajzsmirigyműtétben.

“Azt vesszük észre, hogy több Graves-kóros embert kezelnek pajzsmirigyellenes gyógyszerekkel, mint radioaktív jóddal vagy műtéttel; és a pajzsmirigyellenes gyógyszerekkel kezeltek egynegyede hosszú távon – több mint 2 évig – kapja azt” – mondta a Healio-nak Dr. Juan P. Brito, MSc, a minnesotai Rochesterben található Mayo Clinic orvosi osztályának endokrinológiai, cukorbetegség, anyagcsere és táplálkozás osztályán működő Tudás és Értékelési Kutatócsoport vezető kutatója. “A Basedow-kórban szenvedők jelentős része krónikusan kap pajzsmirigyellenes gyógyszereket. Ez a kezelési mód más országokban, különösen Ázsiában ismert volt, de itt az Egyesült Államokban ismeretlen.”

Forrás: Sz: Adobe Stock

Kezelési választások

Brito és munkatársai az OptumLabs Data Warehouse-ban 2005 és 2013 között értékelték, hogy a Graves-kórban szenvedő felnőttek (n = 4661; átlagéletkor 48 év; 80% nők) esetében milyen gyakran alkalmaztak pajzsmirigy-ellenes gyógyszereket, radioaktív jódot vagy műtétet első vonalbeli terápiaként. A gyógyszeres kezelés sikertelenségét úgy határozták meg, mint olyan résztvevők, akik radioaktív jódterápiát kezdtek, vagy több mint 90 napig szüneteltették a pajzsmirigyellenes gyógyszerek szedését. A radioaktív jód sikertelenségét úgy definiálták, mint újrakezelést, beleértve a műtétet is.

A teljes kohorszban 60% részesült pajzsmirigyellenes gyógyszeres kezelésben, 33% részesült radioaktív jódterápiában, 6% pedig műtéten esett át. A kutatók megállapították, hogy a pajzsmirigyellenes gyógyszereket kapók 50%-ánál a kezelés 6,8 hónapos mediánon belül sikertelen volt. Ezenkívül a pajzsmirigyellenes gyógyszeres kezelés kudarcát elszenvedők 65%-a kapott ismét pajzsmirigyellenes gyógyszeres kezelést, míg 26%-uk radioaktív jódterápiában részesült, 9%-uk pedig műtéten esett át.

A kutatók azt is megállapították, hogy a radioaktív jódterápiában részesülők 7%-ánál a kezelés 3,4 hónapos medián alatt, a műtéten átesettek 1%-ánál pedig 3,2 hónapos medián alatt állt be a kezelés kudarca. Ezenkívül a résztvevők 56%-a ismételt radioaktív jódterápián esett át.

A kudarc előrejelzése és a nemkívánatos események

A kutatók szerint a radioaktív jódterápián átesettek 6%-ánál, a pajzsmirigyellenes gyógyszereket kapók 12%-ánál és a műtéten átesettek 24%-ánál fordult elő nemkívánatos esemény (P < .0001).

“Ezek az eredmények segíthetnek a klinikusoknak és a betegeknek megvitatni a Basedow-kór kezelési lehetőségeinek hatékonyságát és biztonságosságát” – mondta Brito. “Különösen a pajzsmirigyellenes gyógyszeres terápia került bemutatásra, mint kezelési lehetőség 2 éves távlatban. Annak ismerete, hogy sok beteg több mint 2 évig kap pajzsmirigyellenes gyógyszereket, segíthet a klinikusoknak keretbe foglalni azt a gondolatot, hogy a pajzsmirigyellenes gyógyszerek krónikus terápiává válhatnak”.”

A 35 évnél fiatalabb felnőttekhez képest az 55-64 éveseknél 33%-kal (HR = 0,77; 95% CR, 0,64-0,92), a 65 éves vagy idősebbeknél pedig 21,2%-kal (HR = 0,788; 95% CI, 0,629-0,985) csökkent a pajzsmirigyellenes gyógyszeres kezelés sikertelenségének kockázata. A gyógyszeres kezelés sikertelenségének kockázata szintén magasabb volt a fekete bőrű felnőtteknél a fehér bőrűekhez képest (HR = 1,231; 95% CI, 1,07-1,417), és a radioaktív jóddal történő kezelés sikertelenségének kockázata magasabb volt a nőknél a férfiakhoz képest (HR = 0,549; 95% CI, 0,362-0,833).

“A kezelés sikertelenségének prediktorai ebben a nagyon nagy kohorszban arra utalnak, hogy a fiatal betegeknél magasabb volt a sikertelenség aránya, mint az idősebbeknél. Ez a különbség azzal magyarázható, hogy a fiatalabb Graves-betegeknél a kiinduláskor súlyosabb a pajzsmirigy túlműködés” – írták a kutatók. “Ez, valamint az afroamerikai Graves-kóros betegek körében a pajzsmirigyellenes gyógyszerek nagyobb arányú sikertelenségének újszerű megállapítása gondos vizsgálatot igényel ezek megerősítéséhez, majd a biológiai és társadalmi-gazdasági magyarázatok feltárásához és kibogozásához”. – Phil Neuffer

További információért: Phil Neuffer

Bővebb információért:

Juan P. Brito, MD, MSc, elérhető a [email protected]; Twitter: @doctorjuanpa.

Perspektíva

Vissza a tetejére

David A. Cohen, MD, FACE, ECNU

Ez egy érdekes tanulmány, amely a Basedow-kór kezelési lehetőségeit vizsgálta, összehasonlítva a pajzsmirigyellenes gyógyszerek, a radioaktív jód és a műtét hatékonyságát és biztonságosságát. Ez a tanulmány azért különösen hasznos, mert nem tudunk választ adni arra a kérdésre, hogy melyik a “legjobb” kezelés, amikor mindegyik hatásos. Végső soron személyre szabott megközelítés alapján választjuk ki, hogy melyik kezelést alkalmazzuk, megosztott döntéshozatalt alkalmazva, miután megbeszéltük a lehetőségeket, beleértve a mellékhatásprofilt, a költségeket, a sikertelenségi arányokat, valamint a beteg személyes értékeit és preferenciáit. Az értékelést és a megbeszélést bonyolítja, hogy nincs olyan, hogy “egy Graves-betegség illik mindenre”. Nemcsak a betegség súlyosságában és a beteg jellemzőiben van heterogenitás, hanem a kezelés elérhetőségében és a költségekben is.

Ez a tanulmány kimutatta, hogy a pajzsmirigyellenes gyógyszereket egyre gyakrabban használják az endokrinológusok. Mint minden kezelésnél, a pajzsmirigyellenes gyógyszerek alkalmazásakor is aggódunk a mellékhatásaik miatt, különösen a májelégtelenség, a súlyos kiütések és az agranulocitózis miatt. Ezek a mellékhatások ebben a vizsgálatban nem tűntek jelentős problémának a pajzsmirigyellenes gyógyszerek alkalmazásával kapcsolatban. Bár úgy tűnik, hogy az endokrinológusok több pajzsmirigyellenes gyógyszert használnak, ezek legalább olyan biztonságosnak tűnnek, mint amilyennek gondoltuk őket, ami nagyon megnyugtató. Brito és munkatársai 25%-os remissziós arányról számoltak be a legalább 1 évig pajzsmirigyellenes gyógyszereket szedő betegek esetében; ez megerősít abban, hogy sok betegem van, akiket pajzsmirigyellenes gyógyszereken tarthatok, és nem adok nekik végleges terápiát azzal a lehetőséggel, hogy euthyreoid és gyógyszermentes lehet.

Volt néhány számomra különösen érdekes eredmény. Az első az volt, hogy a fekete bőrű és fiatalabb Graves-kóros betegek körében magasabb volt a pajzsmirigyellenes gyógyszerek sikertelenségének aránya. Az okok kiderítése nagyon fontos. Másodszor, a pajzsmirigyeltávolításon átesett betegek 25%-ánál hypoparathyreosis alakult ki. Általában azt mondjuk a betegeknek, hogy a tartós hypoparathyreosis kockázata körülbelül 1%. Feltételezem, hogy a vizsgálatban a hypoparathyreosis nagyon magas aránya annak köszönhető, hogy sok esetben a hypoparathyreosis csak átmeneti volt, nem pedig állandó. Ez rávilágít a tanulmány egyik hátrányára, hogy csak az ICD-10 kódokat vizsgálta. Ezenkívül az újonnan jelentkező Graves-szemészeti betegség ugyanolyan arányban fordult elő azoknál a betegeknél, akik pajzsmirigyellenes gyógyszereket szedtek, mint azoknál, akik radioaktív jód abláción estek át, ami ellentmond a korábbi adatoknak, amelyek a Graves-szemészeti betegség magasabb arányát mutatják a radioaktív jód után. Tekintettel arra, hogy nem ismerjük a pajzsmirigyfunkciós alapvizsgálatokat, az antitest-szinteket vagy a társbetegségeket (például dohányzás), ez az eredmény könnyen lehet annak az eredménye, hogy a pajzsmirigyellenes gyógyszereket választó, a szemészeti betegség kialakulásának magas kockázatával rendelkező betegek választották. Egy dolgot még mindig nem ismerünk: a hosszú távú adatokat. Ez a tanulmány a gyógyszerhasználatot vizsgálta; nem vizsgálta a költségeket, az életminőséget vagy a betegek preferenciáit.”

Bár a Basedow-kór meglehetősen ritka betegség – az összes ember kevesebb mint fél százaléka -, egy endokrinológiai rendelőben hihetetlenül gyakori. Ez egy hasznos tanulmány, mert segít az alapellátó és a nem endokrinológus orvosoknak jobban megérteni a Graves-kórt, és segít az endokrinológusoknak is, hogy némi megnyugvást kapjanak egy olyan betegség kezelésével kapcsolatban, amelyet nagyon gyakran látunk.

David A. Cohen, MD, FACE, ECNU
Az orvosi kar docense
Az orvosi kar oktatási tanszékének alelnöke
Rutgers Robert Wood Johnson Medical School

Közzétételek: Cohen nem számol be releváns pénzügyi közzétételről.

Read more about

ADD TOPIC TO EMAIL ALERTS
Kapjon e-mailt, ha új cikkek kerülnek fel a
Kérjük, adja meg e-mail címét, hogy e-mailt kapjon, ha új cikkek kerülnek fel a .

Feliratkozás

EMAIL ALERTS
Sikeresen hozzáadta az értesítésekhez. Az új tartalmak megjelenésekor e-mailt fogsz kapni.
Kattintson ide az e-mail értesítések kezeléséhez

Sikeresen hozzáadta az értesítéseit. E-mailt fog kapni, ha új tartalom jelenik meg.
Click Here to Manage Email Alerts
Back to Healio
Nem tudtuk feldolgozni a kérését. Kérjük, próbálja meg később újra. Ha továbbra is fennáll ez a probléma, kérjük, forduljon a [email protected] címre.
Vissza a Healio oldalra

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.