Előszó
Az első fényképészeti technológiák az 1830-as és 40-es években készültek. A fényképezés feltalálása örökre forradalmasította a kultúrát és a kommunikációt a Nyugaton. Először lehetett a “valós” életről képeket készíteni az utókor számára, és azokat a világ minden tájára elküldeni. A királyi családokról és más hírességekről készült portrék (amelyek sokkal pontosabbak voltak, mint a festmények) lehetővé tették, hogy a közönség tagjai úgy érezhessék, hogy ezeket az embereket “élőben” látják. A halottakra emlékezni lehetett, a mulandót meg lehetett örökíteni.
A brit feltaláló, Fox Talbot 1834-ben készítette el az első sikeres fényképészeti képeket, fényképezőgép nélkül, úgy, hogy tárgyakat helyezett fényérzékeny ezüstkloriddal bekent papírra, amelyet aztán napfénynek tett ki. 1840-re Talbotnak sikerült fényképezőgéppel fotogén rajzokat készítenie, rövid expozíciókkal láthatatlan vagy “látens” képet kapva, amelyet elő lehetett fejleszteni, hogy használható negatívot készítsen. Ez tette az eljárást praktikus eszközzé olyan témákhoz, mint a portréfotózás, és 1841-ben kalotípia néven szabadalmaztatták. Az itt látható kalotípia 1842-ből származik. Talbot negatív-pozitív eljárása a digitális korszakig szinte minden papíralapú fotográfiának az alapját képezte.