A világűrben senki sem hallja, hogy sikítasz – vagy felrobbansz, vagy összeomlasz, vagy lassan összeütközöl egy szomszédos galaxissal. De most a NASA új “adatszonifikációs” programjának köszönhetően legalább azt megtapasztalhatjuk, hogyan hangozhat az univerzum néhány legszélsőségesebb jelensége, ha földi műszerekkel lejátszott hanggá alakítjuk.
Hogy meghallgassuk, hogyan hangzik ez, a NASA Chandra röntgenközpontjához fordulunk – amely már 20 éve képezi a távoli galaxisokat a Chandra röntgenobszervatóriummal. (Úgy tűnik, a kozmosz csodáinak puszta látványa nem volt elég nekik.) Új kezdeményezésükben a Chandra kutatói három ikonikus képet vettek elő az archívumukból, és a fény különböző frekvenciáit különböző hangmagasságokra fordították le.
Nézzük meg az alábbi videót a rák-ködről (egy szupernóva-maradványról, amelyet egy szeles neutroncsillag hajtott). A NASA által a ködről készített adathangosításban a röntgenfényt (kék és fehér) rézfúvós hangszerek, az optikai fényt (lila) vonós hangszerek, az infravörös fényt (rózsaszín) pedig fafúvósok képviselik. Az egyes hangszercsaládok hangmagassága a kép aljától felfelé haladva növekszik, így egyszerre több hang is hallható. A hangok a köd középpontja közelében futnak össze, ahol egy gyorsan örvénylő pulzár minden irányba gázt és sugárzást lövell. Hallgassa meg az alábbiakban:
Kapcsolódjon hozzá! 12 trippy objektum elrejtve a Zodiákusban
A hivatal közleményben tett közzé két további videót. Az egyik a Golyóhalmazt mutatja – két galaxishalmazt, amelyek lassan ütköznek egymással, mintegy 3,7 milliárd fényévre a Földtől. Ez az ütközés szolgáltatta az első közvetlen bizonyítékot a sötét anyag létezésére, amely a NASA szerint a kép két kék régiójában lévő távoli galaxisokat a gravitációs lencsézésnek nevezett folyamat révén nagyobbnak és közelebbinek tünteti fel. Ezeket a kék, sötét anyagot tartalmazó régiókat a legalacsonyabb hangfrekvenciákkal ábrázolják az alábbi videón, a röntgenfényt pedig a legmagasabb frekvenciákkal.
A záró videó egy szupernóva-robbanást mutat be, a Supernova 1987A-t, amely arról az évről kapta a nevét, amikor fénye először érte el a Földet a Nagy Magellán-felhőből (egy mintegy 168 000 fényévre lévő műholdgalaxis). A másik két videóval ellentétben, amelyek balról jobbra haladva pásztáznak a képen, ez a szupernóva egy különleges time-lapse kezelést kap. Ahogy egy szálkereszt végigsuhan a nóva gázos halójának szélén, a kép fokozatosan átalakul, hogy megmutassa a robbanás fejlődését 1999 és 2013 között. Minél fényesebbé válik a halo, annál magasabbak és hangosabbak a hangmagasságok. A gázgyűrű a NASA szerint akkor éri el a fényesség csúcsát, amikor a szupernóva lökéshulláma végigfut rajta, ami a leghangosabb, legmagasabb hangokat eredményezi a videó végén.
Szóval, most már elmondhatod a barátaidnak, hogyan hangzik egy szupernóva, egy neutroncsillag és egy nagy halom sötét anyag … legalábbis egy értelemben.
Eredetileg a Live Science-en jelent meg.
Újabb hírek