Zosert az emlékművein mindig “Hórusz Neteryerkhet”-ként írják le. Az úgynevezett Turini Királyok Kánonjában, egy hieratikus papiruszon, amely körülbelül II. Ramszesz uralkodásának idejéből származik, egy új korszak (Harmadik dinasztia, i. e. 2686-2613) megalapítójaként való jelentőségét azzal jegyzik meg, hogy nevének írásakor kivételesen vörös tintát használtak. A torinói lista szerint 19 évig uralkodott, de ez az időszak túl rövidnek tűnik ahhoz, hogy hatalmas emlékművét, a lépcsőpiramist felállíthassa. A ptolemaioszi történetíró, Manetho 29 évnyi uralkodást tulajdonít neki.
Zoser fő hírnevét a Szakkarában, az ókori főváros, Memphisz fölött álló Lépcsőpiramisa adja. Ennek megtervezéséért és megépítéséért Zoszer építésze, Imhotep volt a felelős. A görögök által Imúthész néven ismert férfi az egyiptomiak későbbi nemzedékei számára legendássá vált, akik nemcsak építészként, hanem tudós orvosként és csillagászként is tekintettek rá. A szaita korszakban (i. e. 663-525) istenítették, és a görögök saját orvosistenükkel, Aszklepiosszal (Aeszkulápiosz) azonosították.
A Lépcsőpiramis volt a domináns építménye egy nagy kőépület- és udvarkomplexumnak, amelyet Zoszer túlvilági életével kapcsolatos különféle szertartásokra szántak. Alapjának méretei kelet-nyugati irányban körülbelül 411 láb, észak-déli irányban pedig 358 láb voltak. Végső formájában hat egyenlőtlen szakaszban 204 láb magasra emelkedett. A piramis alépítménye egy mély aknából áll, amely hozzáférést biztosít a folyosók és helyiségek labirintusához, amelyhez hasonlót az Óbirodalom más piramisaiban nem találunk.
A piramist és a hozzá tartozó épületegyüttest masszív kőfal vette körül, amely észak-déli irányban körülbelül 597 méter, kelet-nyugati irányban pedig 304 méter területet fedett le. Az épületek külső burkolatához a Nílus keleti oldalán lévő turai kőbányákból származó mészkövet, a belső magokhoz pedig helyi követ használtak.
A felső-egyiptomi Bêt Khallâfban lévő nagy téglamastabát szintén Zoser számára építhették, valószínűleg kenotáfiumként. A Sínai-félszigeten lévő Wadi Maghârában található egy dombormű, amely Zosert ábrázolja, amint a térség beduinjait lesújtja. A Nílus első kataraktusában lévő Sehêl szigetén egy hosszú, ptolemai kori sziklafelirat meséli el, hogy Imhotep tanácsára Zoszer véget vetett az Egyiptomot sújtó hétéves éhínségnek, amikor a Nílus áradását irányító Elephantine-i Khnum kosfejű istennek ajándékozta a görögül Dodekaschoinos néven ismert alsó-núbiai területet. E felirat történelmi pontossága vita tárgyát képezi.