Zebu

Az alapok

A zebu a világ legtöbb részén megtalálható, a nagyon elterjedt európai szarvasmarhákkal közeli rokonságban álló szarvasmarhafaj. A zebukat (az Egyesült Államokban néha brahman szarvasmarhának is nevezik) az elülső vállukon lévő nagy púp és a nagy, felfelé néző szarvak miatt könnyen felismerhetők. A zebu a Bos nemzetséghez tartozik, amely a házi szarvasmarhák számos faját tartalmazza.

Noha a házi szarvasmarha számos különböző fajt, sőt egy fajon belül még különleges fajtákat is képvisel, a Bos nemzetségen belül számos faj képes kereszteződni. Ezért a fenti szarvasmarhafajták kombinációi technikailag lehetségesek.

A zebuk számos olyan alkalmazkodással rendelkeznek, amelyek hőtűrővé teszik őket, többek között a rövid szőrzet, a nagy fülek a hőelvezetés érdekében, és az intenzív napfényt is képesek elviselni. E magas hőtűrésnek köszönhetően a zebu a világ számos gazdájának választott igavonóállata Afrikától Brazíliáig. A zebu általában kellemes természetű, és a miniatűr zebut néha háziállatként tartják!

A zebu több mint 4000 éve jelen van a művészetben, és ma már több mint 75 sajátos fajta létezik a világ különböző régióiban.

Érdekes meglátások a zeburól!

A zebu lehet egy a sok házi szarvasmarhafajta közül, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek érdekes kapcsolatai a biológia többi részével! A zebu számos magasabb biológiai fogalom tökéletes példája.

Nem egy teve púpja

A tevékhez hasonlóan a zebu is egy megnagyobbodott púpot tart a hátán. Ez a két púp azonban nagyon eltérő összetételű. A tevepúpot főként zsírsejtek alkotják, amelyek vizet és energiát raktároznak a hosszú sivatagi utazásokhoz. A zebu púpja izomból és a lapockák közötti megnagyobbodott csigolyákból áll. A tudósok tehát nem biztosak a púp pontos funkciójában és a zebu púpjának evolúciós hasznában.

A teve és a zebu púpja azonban egyaránt nagyszámú, a szövetet átszövő eret tartalmaz. Az erek képesek a hőt a bőrön keresztül elvezetni, ami arra utal, hogy a púp a hőség elleni alkalmazkodás. Azt is feltételezték, hogy mivel a hímek púpja nagyobb, a púp szexuálisan szelektált tulajdonság lehet. Mivel a zebu háziasított fajta, nagyon valószínű, hogy a púp egyszerűen egy eltúlzott tulajdonság, amelyet a gazdák az idők során szelektáltak.

A világ számos részén a púpot élelmiszerként nagyon kívánatosnak tartják – így ez az elmélet még valószínűbb. A húsban lévő nagyszámú ér miatt a fogyasztók szerint zsengébb, mint más húsrészek.

Az emberi evolúció és a háziállatok

A zebu – és szelíd temperamentuma – tökéletes példája azoknak az evolúciós erőknek, amelyekkel az emberiségnek a világméretű elterjedése során szembe kellett néznie. Valójában a legkorábbi emberi civilizációk olyan helyekre vezethetők vissza, ahol könnyen háziasítható állatok voltak. Valójában a zebu korai ősei vezettek valószínűleg az emberi települések létrejöttéhez szerte Indiában és Ázsiában.

Az írás és a világosan szervezett emberi társadalmak első példái Kínából és a mezopotámiai területekről származnak. Ezekben a régiókban, ellentétben Afrika azon részeivel, ahonnan az ember származik, számos olyan állatfaj volt, amelyek nagyon szelídek voltak, és viszonylag könnyen háziasíthatóak voltak. Míg Ázsia, Európa és a Közel-Kelet egyes részein olyan állatok álltak rendelkezésre, mint a vízibivaly, az aurok és más könnyen háziasítható fajok – Afrikában olyan élőlények, mint a fokföldi bölény és a víziló, amelyek még mindig sok embert ölnek meg évente.

A dél-amerikai első nagy civilizációk szintén a növények és állatok háziasításában gyökereznek. Míg az inka és maja civilizációknak nem voltak olyan hatalmas fajok, mint az auroch, amelyeket háziasítaniuk kellett volna – nekik köszönhetjük az alpakákat, a lámákat és a tengerimalacot. Ezek a civilizációk valószínűleg e háziasított állatok hozzájárulására épültek, és maga a háziasítás folyamata segít megmagyarázni, hogy bizonyos emberi populációk miért nem nőttek bizonyos határok fölé.