Zebu

A Zebu

.

Királyság Animalia
Törzs Chordata
Osztály Mammalia
Rend Artiodactyla
Család Bovidae
Genus Bos
Fajok Bos taurus indicus
Nemzetség Domesztikált
Hosszúság Még 5.2 ft (1.58 m)
Súly Minimum 2,400 lbs (1,080 kg)
Élettartam Körülbelül 20 év
Társadalmi felépítés Herding / háziállat
Megőrzési státusz Kis mértékben veszélyeztetett
Kedvenc élőhely Hazai
Az utódok átlagos száma 1
Fő zsákmányfajok Fűfélék
Predátorok Ember, néha tigrisek, krokodilok

Az alapok

A zebu a világ legtöbb részén megtalálható, a nagyon elterjedt európai szarvasmarhákkal közeli rokonságban álló szarvasmarhafaj. A zebukat (az Egyesült Államokban néha brahman szarvasmarhának is nevezik) az elülső vállukon lévő nagy púp és a nagy, felfelé néző szarvak miatt könnyen felismerhetők. A zebu a Bos nemzetséghez tartozik, amely a házi szarvasmarhák számos faját tartalmazza.

A Bos nemzetség tagjai

Noha a házi szarvasmarha számos különböző fajt, sőt egy fajon belül még különleges fajtákat is képvisel, a Bos nemzetségen belül számos faj képes kereszteződni. Ezért a fenti szarvasmarhafajták kombinációi technikailag lehetségesek.

A zebuk számos olyan alkalmazkodással rendelkeznek, amelyek hőtűrővé teszik őket, többek között a rövid szőrzet, a nagy fülek a hőelvezetés érdekében, és az intenzív napfényt is képesek elviselni. E magas hőtűrésnek köszönhetően a zebu a világ számos gazdájának választott igavonóállata Afrikától Brazíliáig. A zebu általában kellemes természetű, és a miniatűr zebut néha háziállatként tartják!

A zebu több mint 4000 éve jelen van a művészetben, és ma már több mint 75 sajátos fajta létezik a világ különböző régióiban.

Érdekes meglátások a zeburól!

A zebu lehet egy a sok házi szarvasmarhafajta közül, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek érdekes kapcsolatai a biológia többi részével! A zebu számos magasabb biológiai fogalom tökéletes példája.

Nem egy teve púpja

A tevékhez hasonlóan a zebu is egy megnagyobbodott púpot tart a hátán. Ez a két púp azonban nagyon eltérő összetételű. A tevepúpot főként zsírsejtek alkotják, amelyek vizet és energiát raktároznak a hosszú sivatagi utazásokhoz. A zebu púpja izomból és a lapockák közötti megnagyobbodott csigolyákból áll. A tudósok tehát nem biztosak a púp pontos funkciójában és a zebu púpjának evolúciós hasznában.

A teve és a zebu púpja azonban egyaránt nagyszámú, a szövetet átszövő eret tartalmaz. Az erek képesek a hőt a bőrön keresztül elvezetni, ami arra utal, hogy a púp a hőség elleni alkalmazkodás. Azt is feltételezték, hogy mivel a hímek púpja nagyobb, a púp szexuálisan szelektált tulajdonság lehet. Mivel a zebu háziasított fajta, nagyon valószínű, hogy a púp egyszerűen egy eltúlzott tulajdonság, amelyet a gazdák az idők során szelektáltak.

Hím zebucsorda a legelőn

A világ számos részén a púpot élelmiszerként nagyon kívánatosnak tartják – így ez az elmélet még valószínűbb. A húsban lévő nagyszámú ér miatt a fogyasztók szerint zsengébb, mint más húsrészek.

Az emberi evolúció és a háziállatok

A zebu – és szelíd temperamentuma – tökéletes példája azoknak az evolúciós erőknek, amelyekkel az emberiségnek a világméretű elterjedése során szembe kellett néznie. Valójában a legkorábbi emberi civilizációk olyan helyekre vezethetők vissza, ahol könnyen háziasítható állatok voltak. Valójában a zebu korai ősei vezettek valószínűleg az emberi települések létrejöttéhez szerte Indiában és Ázsiában.

Az írás és a világosan szervezett emberi társadalmak első példái Kínából és a mezopotámiai területekről származnak. Ezekben a régiókban, ellentétben Afrika azon részeivel, ahonnan az ember származik, számos olyan állatfaj volt, amelyek nagyon szelídek voltak, és viszonylag könnyen háziasíthatóak voltak. Míg Ázsia, Európa és a Közel-Kelet egyes részein olyan állatok álltak rendelkezésre, mint a vízibivaly, az aurok és más könnyen háziasítható fajok – Afrikában olyan élőlények, mint a fokföldi bölény és a víziló, amelyek még mindig sok embert ölnek meg évente.

A dél-amerikai első nagy civilizációk szintén a növények és állatok háziasításában gyökereznek. Míg az inka és maja civilizációknak nem voltak olyan hatalmas fajok, mint az auroch, amelyeket háziasítaniuk kellett volna – nekik köszönhetjük az alpakákat, a lámákat és a tengerimalacot. Ezek a civilizációk valószínűleg e háziasított állatok hozzájárulására épültek, és maga a háziasítás folyamata segít megmagyarázni, hogy bizonyos emberi populációk miért nem nőttek bizonyos határok fölé.

Egy pár zebu húz egy kis szekeret

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.