Yap

A yapi nép őshonos kultúrája és hagyományai erősek Mikronézia más államaihoz képest.

KőpénzSzerkesztés

Bővebb információ: Rai kövek
A yapi kőpénz (Rai) nagy (kb. 2,4 m magas) példánya Gachpar faluban

Yap a Rai vagy Fei néven ismert kőpénzéről ismert: nagy, fánk alakú, (általában) kalcitból faragott, akár 4 m (12 láb) átmérőjű (a legtöbb jóval kisebb) korongok. A legkisebbek átmérője mindössze 3,5 centiméter lehet. Sokukat más szigetekről hozták, egészen Új-Guineáig, de a legtöbbjük az ókorban Palauról származik. Értéküket a kő mérete és története egyaránt meghatározza. Történelmileg a yapeseiek azért becsülték a korongokat, mert az anyag kvarcra hasonlít, és ezek voltak a legcsillogóbb elérhető tárgyak. Végül a kövek törvényes fizetőeszközzé váltak, sőt egyes fizetéseknél kötelezővé váltak.

A kövek értékét a megszerzésükkel járó nehézségek és veszélyek miatt tartották magasan. A kövek bányászatához a yapesi kalandoroknak távoli szigetekre kellett hajózniuk, és a helyi lakosokkal kellett üzletelniük, akik néha ellenségesek voltak. A kőfejtés után a korongokat vitorlással hajtott kenuk mögött vontatott tutajokon kellett visszaszállítani Yapra. A korongok ritkasága, valamint a megszerzésükhöz szükséges erőfeszítések és veszélyek értékessé tették őket a yapeseiek számára.

1874-ben David O’Keefe ír-amerikai tengeri kapitánynak támadt az az ötlete, hogy a yapeseiek segítségével még több “pénzt” importáljanak nagyméretű kövek hajórakományai formájában, szintén Palauról. O’Keefe aztán ezeket a köveket más árukért, például tengeri uborkáért és kopráért cserélte a yapeseiekkel. Az 1954-es Őfelsége O’Keefe című filmben Burt Lancaster alakította a kapitányt. Bár az O’Keefe-kövek némelyike nagyobb, mint a kenuval szállított kövek, kevésbé értékesek, mint a korábbi kövek, mivel viszonylag könnyen megszerezték őket.

Mivel több korongot nem gyártanak vagy importálnak, ez a pénzkészlet fix. A szigetlakók tudják, hogy ki melyik darabot birtokolja, de nem feltétlenül mozgatják azokat, amikor a tulajdonos változik. Méretük és súlyuk (a legnagyobbak cipeléséhez 20 felnőtt férfira van szükség) miatt nagyon nehéz őket mozgatni. Bár ma az Egyesült Államok dollárja a mindennapi tranzakciók pénzneme Yapon, a kőkorongokat még mindig használják a hagyományosabb vagy szertartásos pénzváltásra. A kőkorongok tulajdonjogot cserélhetnek házasságkötések, földtulajdon-átruházások során, vagy egy sértett fél által elszenvedett kár megtérítéseként.

Egyéb valutákSzerkesztés

A szigeten még négyféle fizetőeszköz létezik. Az első az “Mmbul”, ami egy három-négy láb hosszú és két láb széles láva-láva, az ágyékkötőnek használt ruhadarab, beteldió hüvelybe csomagolva. Aztán ott van a “Gau” vagy “Gaw”, egy kagylókból álló nyaklánc, amely akár 10 láb hosszú is lehet. A kagylók Canetről, egy Ponape melletti szigetről, magából Ponape-ból és Euripikből származnak. Mivel ezek messziről származnak, a Gau többet ér, mint a Mmbul. A “Yar” nagy, körülbelül nyolc hüvelyk széles kagylókból készült pénz, amelyet kókuszdió-kötélre szúrnak és kötnek. Végül a “Reng” a kurkumából készült pénz neve, amelyet őrölt és vízzel összekevert, majd golyóvá formázott paszta, amelyet jellemzően törzsi szertartásokon használnak.

LakóépületekSzerkesztés

Háromféle hagyományos épület létezik Yapon. A “tibnaw” egy családi ház, amelynek teteje fonott nádból (szárított pálmaágakból) készült. Belül egy nyitott szoba van, mosdó nélkül. A konyhák különálló építmények (t’ang) a családi házakon kívül.

A “faluw” a “férfiak háza”; az ilyen épületeket a tengerparton építették, ahonnan könnyen megközelíthető a tenger. Az első világháború előtt a nőket elrabolták és a faluw-ba vitték. Ma már ez a gyakorlat nem fordul elő. A nők megtiszteltetésnek tartották, ha kiválasztották őket a faluw-ra, mert csak a legszebb nőket vitték oda. Az ilyen nőt a faluw “mispil”-nek (rezidens nő) nevezték. Ahogy a sziget kultúráját egyre inkább befolyásolta a világ többi részének a prostitúcióval kapcsolatos nézetei, ez a gyakorlat megszűnt.

A három típus közül a legnagyobb a “p’ebay”, egy olyan hely, ahol a közösség összegyűlt iskolába, táncra vagy találkozókra. Mint Yap minden építményénél, itt is engedélyt kell kérni a belépéshez. Van néhány férfiház, ahová a nők is bemehetnek, azonban az embereknek mindig engedélyt kell kérniük.

Nyelv és etnikumSzerkesztés

A yapi nyelv az ausztronéz nyelvek, pontosabban az óceáni nyelvek közé tartozik. Yapot eredetileg a Maláj-félszigetről, az Indonéz szigetvilágból, Új-Guineából és a Salamon-szigetekről származó ősi bevándorlók telepítették be. A Yap állam külső szigeteinek lakói mikronéziai telepesek leszármazottai, és mint ilyenek, jelentős etnikai különbségeket mutatnak a Yap-főszigetek lakosaihoz képest. Kultúrájuk és nyelvük (ulithian és woleaian) szoros rokonságban áll Chuuk külső szigeteinek nyelvével. Közös nyelvként az angolt használják.

Hagyományos stílusú építmény, nagy gazdagságra utaló kőpénzzel. Az első köveket Palaun bányászták ki, és kivontatott kenuval szállították mintegy 450 kilométerre.

NavigációSzerkesztés

A yapesi és a szomszédos sziget yapesei a Csendes-óceán leghíresebb navigátorai közé tartoztak. A yapesi hajósok a mikronéziai és polinéziai navigációs technikákat alkalmazva a csillagok és az óceáni hullámok mintázata alapján navigáltak a csillagok és az óceáni hullámok mintázata alapján, iránytű segítsége nélkül, fenomenális távolságokat tettek meg kenukban. A gyarmatosítás előtti időkben Yap népe szigetbirodalmat és uralmat hozott létre a mai Yap állam szomszédos szigetei felett. A 19. századtól kezdve Yapot a spanyolok, a németek és a japánok gyarmatosították egymás után.

A Yap szigetén, Piailug fiának, Sesario Sewralurnak a parancsnoksága alatt hajózik az Alingano Maisu nevű kéttestű utazó kenu, amelyet a Polinéziai Utazási Társaság ajándékozott Mau Piailug mesternavigátornak.

Társadalmi struktúraSzerkesztés

A yapi társadalom alapja egy rendkívül összetett “kasztrendszer”, amely legalább hét ranglétrát foglal magában. Történelmileg egy egész falu kasztrangja más falvakhoz képest emelkedhetett vagy süllyedhetett attól függően, hogy hogyan szerepelt a falvak közötti konfliktusokban. A győztes falvak rangja a békekötés részeként emelkedett, míg a vesztes falvaknak el kellett fogadniuk az összehasonlító rangjuk csökkenését. Sok esetben az alacsonyabb rangú falvaknak adót kellett fizetniük a magasabb rangú falvaknak. Az alacsonyabb rangú falvakra továbbá táplálkozási tabukat is kiszabhattak, azaz megtiltották számukra a kívánatosabb tengeri halak és állatok lehalászását és fogyasztását. Továbbá az egyes falvakon belül minden családnak megvolt a maga rangja a többiekhez képest.

A német gyarmatosítók megérkezéséig a kasztok rangsorrendje képlékeny volt, és a falvak és családok rangja a falvak közötti intrikák és összecsapások hatására változott. A huszadik század elején azonban a német gyarmati adminisztráció pacifikálta Yapot, és érvényesítette az erőszakos konfliktusok tilalmát. A mai Yap egyes falvainak kasztbesorolása tehát ugyanaz maradt, mint amikor a rendszert a németek befagyasztották. A befagyasztás következtében Ngolog, Teb és Gachpar falvak a mai Rull, Tamil, illetve Gagil településeken maradtak a legmagasabb rangúak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.