Nem meglepő, hogy az újságok az elmúlt évtizedekben hanyatlásnak indultak. Az internet megszületése számos különböző módot nyilvánított ki arra, hogy cégek, csoportok és egyének elérhessenek másokat. A hírügynökségek új lehetőségként tekintettek az internetre. A médiumok azzal növelték a nyereségüket, hogy online cikkeken keresztül adtak ki híreket az interneten keresztül, mert ez volt a legolcsóbb és leggyorsabb módja a pénzkeresésnek. Ennek eredményeképpen az újságok eladásai drámaian csökkentek. Úgy tűnt, már senkit sem érdekel a papíralapú nyomtatott hírek olvasása; unalmasnak és pénzkidobásnak tűnt. Egyetlen háztartásban a nyomtatott újságok példányai nap mint nap egymásra halmozódtak a szoba sarkában. A napi feladat az lett volna, hogy a papírt ismét felhalmozzák az újrahasznosító kukában, hogy utat nyissanak az újabb újságoknak. Az internet használatával azonban mindez megváltozott. Az olvasók ma már egy egérkattintással vagy egy képernyő megérintésével elolvashatnak egy cikket anélkül, hogy számtalan papírdarabot kellene elpazarolniuk, és kockáztatniuk kellene a papírvágást. Az újságok visszaszorulásának azonban több oka is van, jó és rossz okokból. Az elmúlt években a hanyatlás sok újságírót elkábított, mivel az olvasók nem tűnnek túlságosan érdekeltnek az újságok olvasásában. Ennek oka, hogy az internet-hozzáférés, a reklámok, a vállalati tulajdon és a közösségi média hatalmas szerepet játszik az újságtermelés visszaesésében.
Az internet feltalálása a nyomtatott újságok bevételeinek csökkenését jelentette. Michael Barthel “Newspaper: Fact Sheet” című, a Pew Research Center újságeladásokról szóló kutatásában a hétköznapi és vasárnapi újságok példányszáma 2015-ben mintegy 7%-kal, illetve 4%-kal csökkent, ami a legnagyobb visszaesés a 2010-es 11%-os és 8%-os csökkenés óta. Bár a 2013-as növekedés a veszteségek egy részének pótlását mutatja, a csökkenés ezt követően folytatódott, és a 2004 és 2010 közötti veszteségekhez képest 2014-ben és 2015-ben sokkal gyorsabban csökkent a példányszám. Röviden: az újságok példányszáma az egész évtizedben csökkent. William Welch, az USA Today nyugdíjas újságírója egy interjúban megemlíti, hogy az internet térnyerésével a hirdetők meg akarják változtatni a taktikájukat, hogy hol és hogyan akarnak hirdetni, hogy további profitra tegyenek szert. A digitális információközlés olcsó és gyors, így vonzó a hirdetők számára. Az újságok példányszáma csökkenésének okaként a következőket mondja: “A digitális hirdetések alacsonyabb költségei és az elérhető adatok vonzóak voltak azon vállalkozások számára, amelyek korábban rendszeresen hirdettek újságokban. A hirdetések csökkenése a bevételek csökkenését jelentette”. A hirdetők a digitális média népszerűsége miatt nem szívesen adják el hirdetéseiket a nyomtatott újságokban. Új, gyors és trendi. Minden olyan vállalkozás, amely nem hajlandó kihasználni egy ilyen forgatókönyvet, egyszerűen nem lesz sikeres.
A hirdetők az újságok igazi vásárlói, mivel a hirdetések teszik ki a bevételeik nagy részét. A vállalatok nagymértékben támaszkodnak a hirdetőkből származó bevételekre, mivel az olvasókat általában nem ösztönzik arra, hogy fizessenek olyan információkért, amelyeket máshol könnyen megtalálhatnak ingyen, annak ellenére, hogy esetleg hibás információkat fogyasztanak. Néhány vállalat, mint például a The New York Times, sikeresen elérte, hogy a fogyasztók fizessenek a hírek előfizetéséért, de sok más vállalat kudarcot vallott. A Craigslist, egy ingyenes kereskedelmi oldal kisvállalkozások és magánszemélyek számára, ingyenesen kezdett hirdetni, és kiütötte az újságokat. Azok, akiknek normális esetben árat kellene fizetniük azért, hogy egy újság egy részét megkapják, ehelyett a Craigslist-en ezt ingyen megtehették. Természetesen a hirdetők tőkét kovácsolnának egy ingyenes hirdetési weboldalból. Welch megemlíti, hogy “az újságok nem reagáltak a Craigslistre, amíg nem volt túl késő. Most már senkinek sem jutna eszébe, hogy apróhirdetést vegyen egy újságban, hogy eladjon egy tárgyat, vagy felvegyen egy munkást, vagy ügyfeleket keressen a vállalkozásának”. Ennek eredményeképpen a nyomtatott újságok bevételei folyamatos csökkenéssel találkoztak. Ráadásul az emberek számos híreket a rendkívül népszerű közösségi médiaplatformokról, például a YouTube-ról, a Twitterről és a Facebookról kapnak. Az olyan aggregátoroldalak, mint a Huffington Post, a BuzzFeed és sokan mások úgy működtetik üzletüket, hogy összefoglalókat és történeteket készítenek más híroldalak beszámolóinak felhasználásával. Ezek az aggregátorok népszerűsége meredeken emelkedett, és a hirdetések révén dollármilliókat keresnek. Az újságok nélkül a vállalatok is veszteségeket fognak szenvedni, mivel az újságok a múltban nagy nyereséget hoztak számukra. Most az újságokat birtokló vállalatok kénytelenek más profitforrásokat keresni. Hogy minél több dollárt fejjenek ki az üzletük fenntartásához, a rendszeres hírportálok olyan módszereket találtak ki, amelyek inkább elriasztják az olvasókat az oldalaikról. Az olyan dolgok, mint az automatikus lejátszású videók, a felugró hirdetések és a több oldalas cikkek nagyobb hatalmat adnak a kattintásnak a fogyasztóktól a további profitszerzés érdekében, de ez csak ennyit segít.
A vállalati tulajdon az iparágon belül ellehetetleníti azt a képességet, hogy a közösség számára a demokrácia fenntartásához szükséges alapvető információkat és újságírást nyújtsanak. Frank Blethen “A vállalati tulajdon következményei” című cikkében “a tulajdonosi koncentráció okozta dezintegrációról és a közösségi kapcsolat hiányáról” beszél, lényegében azzal érvelve, hogy mivel a pénzügyi befektetőknek és tulajdonosoknak maximalizálniuk kell a nyereséget és magasan kell tartaniuk a részvényárakat, az igazi újságírás és a közösségi szolgálat elveszíti értékét. Kifejti, hogy munkáltatója, a The Seattle Times számára a nyereség szükséges a pénzügyi stabilitáshoz, hogy életben tartsa az üzletet. Más vállalatok esetében a profitot a személyes vagyon és a részvényárfolyam növelése érdekében kell maximalizálni. Az újságírásért felelős kiadók és szerkesztők nem kapnak jutalmat a szolgáltatásaikért, és az újságok vezérigazgatóit és más vezetőit úgy veszik fel, hogy nincs híradós hátterük. Egy másik tényező is beletartozik abba a kérdésbe, hogy mit akarnak az olvasók: egy unalmas témáról vagy egy izgalmas, szívszorító történetről akarnak-e olvasni. Blethen hangsúlyozza: “‘Ha vérzik, vezet’ ma igazabb, mint valaha”. Sokféle véleményre és hangra van szükség ahhoz, hogy egy demokrácia jól működjön. Egy független sajtónak olyan munkatársakra van szüksége, akiket decentralizálnak attól a vállalattól, amelyben dolgoznak. Ha csak azt mondják ki, amit csak az eladások érdekében szabad, akkor a véleményeknek csak egy szűk köre fog elhangzani és meghallgatásra kerülni. Blethen hangsúlyozza továbbá, hogy a legnagyobb probléma az iparágban az, hogy a fontos témákról nem tudósítanak. Azt mondja: “Úgy vélem, hogy az újságtulajdon koncentrációja, a pénzügyi-intézményi befektetők által most gyakorolt ellenőrzés, valamint ennek hatása és következményei korunk egyik legfontosabb története”. Beszél az FCC és a szabályozó ügynökségek lobbizásáról és az ugyanazon közösségben lévő újságok és televízióállomások kereszttulajdonlására vonatkozó “korlátozott tilalom” hatályon kívül helyezéséről, majd tovább kérdezi, hogy a nagyobb újságcégek miért nem beszélnek a kérdésről.
A közösségi média egy mellékes megjegyzés: a közösségi média fordulópontot jelentett minden hírben, beleértve azt is, hogy hogyan közvetítik és hogyan értelmezik az emberek a híreket a közösségi médiaplatformokon. Az emberek ma már képesek rögzíteni, amit látnak és hallanak, azáltal, hogy a saját falukra posztolnak egy megtörtént eseményről. A Facebook és a Twitter lehetővé teszi, hogy az emberek valós időben beszélgessenek egymással, miközben a dolgok történnek. Doug Stanglin és Greg Toppo “When News Breaks, Social Media Often There First” című írása arról szól, hogy a közösségi média milyen elképesztő módon képes tömegeket megszólítani a valós idejű hírekről. Egy repülőgép lezuhan, és az emberek képesek beszélni róla, miközben a szemük előtt történik. Beszélnek egy férfiról, aki a baleset közepén sms-t ír: “Most zuhantam le az SFO-n. A farok leszakadt. Úgy tűnik, mindenki jól van. Én is jól vagyok. Surreal….” Stanglin és Toppo szerint még azt is megemlítik, hogy a férfi egy fotót is mellékelt a romokban heverő repülőgépről, több mint harmincezer retweetet kapott a poszt. Azt mondják, hogy a közösségi média nem csak, hogy előbb ér oda, de “gyakran kritikus információkkal szolgálhat egy tragédia első pillanataiban”. A közösségi média elképesztő képességet ad az embereknek arra, hogy az események közben is beszélgessenek egymással. A technológiai platformok ilyen csodálatos darabja hátrányos helyzetbe hozná a hagyományos hírmédiát, amely nem tud olyan gyorsan reagálni. A valós idejű élmény miatt egyre többen találják úgy, hogy a közösségi média sokkal izgalmasabb, mint egy átlagos, unalmas újság. De van egy hátulütője is annak, ahogyan az emberek a közösségi médiát hírekre használják. Welch megállapítja, hogy a felhasználók úgy állíthatják be az online élményt, hogy az a saját nézeteikhez igazodjon, és ne ahhoz, amit nem szívesen látnak. “Ez lehetővé teszi az emberek számára, hogy azt higgyék, széleskörű képet kapnak az információkról, miközben valójában csak egy szűk szeletet látnak, és néha olyat, amelyet ideológiai szélsőségesek irányítanak” – állítja. A közösségi média többnyire nem hiteles hírforrás.”
Az újságüzlet kétségtelenül lassan hanyatlik az idő múlásával. Az újságkiadók kétségbeesésükben különböző módszerekkel próbálkoztak a termelés irányítására és az egyidejű profitszerzésre, bár végül eredménytelennek bizonyultak. Az internet, a hirdetési csalik, a vállalati tulajdonosok profittervei és a közösségi média fejlődésével nemcsak az újságok, hanem a hírek és az újságírás egésze is változásnak van kitéve. Az, hogy a polgárok hogyan akarják látni a híreket, teljesen rajtuk múlik, de a média nemcsak tükrözi, hogy mit akarnak az olvasók, hanem alakítja is azt. Így talán nem is néznek ki olyan rosszul a kilátások a nyomtatott újságok számára, ha a befolyásukat lehetőségként használják ki. Az interneten elérhető összes ingyenes információ mellett azonban elképzelhető, hogy az olvasók soha nem akarnak majd egy centet sem fizetni a híroldalakért. A hirdetések valószínűleg továbbra is vonzódni fognak ahhoz, amit az internet kínál, és egyre távolabb kerülnek a nyomtatott újságoktól. Welch iparági vizsgálata alapján néhány vállalatnak van stratégiája arra, hogy visszaszerezze az újságokat, de szerinte “ez a legjobb esetben is csak egy játék arra, hogy az utolsó dollárokat is kicsikarják a nyomtatott lapokból, mielőtt azok már nem lennének nyereségesek”. Összességében a nyomtatott újságüzletág nagyon sivárnak tűnik.
Works Cited
Barthel, Michael. “Newspapers: Fact Sheet.” Pew Research Center: Journalism & Media, Pew Research Center, 2016. jún. 15., www.journalism.org/2016/06/15/newspapers-fact-sheet/.
Blethen, Frank. “A vállalati tulajdonlás következményei”. Nieman Reports, Ann Marie Lipinski, www.niemanreports.org/articles/the-consequences-of-corporate-ownership/.
Stanglin, Doug, and Greg Toppo. “When News Breaks, Social Media Often There There First”. Gannett News Service, 2013. júl. 7., SIRS Issues Researcher, sks.sirs.com.ezproxy.waketech.edu/webapp/article?artno=0000354567&type=ART.
Welch, William. Interjú. Joseph Ahrens által. 2016. november 1.