VoIP és mennyi jitter elfogadható?

Hogy a vállalati VoIP sikeresen felvegye a versenyt a Plain Old Telephone Systemmel, a hangminőségnek legalább az analóg telefonokkal azonosnak vagy jobbnak kell lennie. A hangminőség jelentős gondot jelentett a VoIP legkorábbi megvalósításainál, amikor a technológia még meglehetősen új volt.

Azóta maga a technológia több iteráción keresztül javult. Az iparági szállítók is szaktudásra és tapasztalatra tettek szert, menet közben javítva szolgáltatásaikat és infrastruktúrájukat.

A magas hívásminőség következetes biztosítása mindazonáltal zsonglőrködés lehet az üzleti szervezetek számára. Ennek oka, hogy a minőséget számos különböző tényező befolyásolja, és az egyik probléma megoldásának bevezetése súlyosbíthatja a másik problémát.

A legzökkenőmentesebb és legjobb élmény érdekében a hálózat optimalizálása elengedhetetlen. Ez általában a megfelelő QoS-beállítások konfigurálásával érhető el, amelyek jelzik a hálózati berendezéseknek, hogy a VoIP-hívásoknak elsőbbséget kell adni a forgalom más formáival szemben.

A hívások és a hálózat rendszeres ellenőrzése azonban szükséges ahhoz, hogy a várt minőségtől ne legyen nagy eltérés. A hálózati teljesítmény és ezen keresztül a hangminőség mérésére használt leggyakoribb mérőszámok közé tartozik a késleltetés és a jitter.

Késleltetés

Ez a hangcsomagok forrásból a célállomásra történő továbbításának időbeli késleltetése. A hívásminőség romlásának elkerülése érdekében ez a mérőszám általában nem haladhatja meg a 150 ms-ot egyik irányban sem.

Ha a hívás egy része a nyilvános interneten keresztül halad (ami saját késleltetést eredményez), a szervezet belső hálózati késleltetésének jelentősen kisebbnek kell lennie 150 ms-nál.

Jitter

Ez lényegében a csomagok késleltetésének változékonyságát jelenti. Ami a forrás végpontot illeti, a csomagok egy folyamatos folyamban kerültek elküldésre.

De mivel minden csomag más-más útvonalon juthat el a célállomáshoz, a hálózati torlódás vagy a nem megfelelő konfiguráció jelentős eltéréseket eredményezhet a csomagok késésében.

Ez azt jelenti, hogy a csomagok nem ugyanabban a sorrendben érkeznek, vagy esetleg útközben teljesen kiesnek. A 40 ms-ot meghaladó jitter a hívásminőség súlyos romlását okozza. A nagymértékű jitter általában a lassú sebesség vagy a túlterhelt hálózatok következménye.

Jitter mérése

A jitter többféle módon is mérhető, amelyek közül többet az RTP-re vonatkozó különböző IETF-szabványok, például az RFC 3550 és az RFC 3611 részleteznek. Néhány ilyen módszer az átlagos csomagok közötti késleltetés-változás, az átlagos abszolút csomagkésleltetés-változás, a csomagkésleltetés-változás hisztogramja és az Y.1541 IPDV paraméter.

A vállalkozásoknak meg kell érteniük az egyes módszereket és azt, hogy az érték mit közvetít, mivel különböző paramétereket vagy feltételezéseket használhatnak. Sajnos sok berendezésgyártó vagy szolgáltató nem hozza nyilvánosságra, hogy milyen módszert használ a hálózatán vagy eszközeinél a jitterértékek kiszámítására.

Mégis sok gyártó ma már az átlagos jitterértékeket is tartalmazza az SLA-kban, hogy az ügyfelek biztosak lehessenek az elfogadható minimális minőségi szabványokban.

Hogyan lehet kompenzálni a jittert

A jitterrel kapcsolatban az egyik első dolog, amit ellenőrizni kell, a vállalati hálózat QoS beállításai. Ha a QoS nincs beállítva vagy nem megfelelően van beállítva, a hangcsomagok nem kapnak prioritást. Ez kimaradt vagy elvetett csomagokat eredményez.

A hanghívások így nagymértékű jitternek lesznek kitéve, ami rontja a beszélgetések minőségét. Ha a QoS-beállítások megfelelőek, és a hálózati forgalom a szokásos szinten van, akkor nem lehet jelentős jitter.

A VoIP végpontok, például az asztali telefonok és az ATA-k általában tartalmaznak egy jitterpuffert ennek kompenzálására. A jitterpuffer megléte biztosítja, hogy a fogadó eszköz képes legyen meghatározott számú csomagot tárolni, majd azokat a megfelelő sorrendbe rendezni.

A jitterpuffer méretétől függően a sorrenden kívüli csomagok átrendeződhetnek a kézbesítés előtt. Ez azonban a hálózat eredeti késleltetése mellett némi késleltetést is eredményez.

A jitterpufferek nem mindig működnek, Bár a méret egy bizonyos pontig növelhető. Általában csak 100 ms-nál kisebb késleltetési ingadozások esetén hatékonyak, és a felhasználók számára még ekkor is könnyen észrevehető lehet a minőségromlás.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.