Vidra útmutató: azonosítás és faji tények

A vidrák a Lutrinae alcsaládba tartozó húsevő muszkafélék. A világon 13 vidrafaj található, köztük az óriás folyami vidra, az észak-amerikai folyami vidra, az ázsiai kiskarmú vidra, az európai vidra, a japán folyami vidra és az afrikai karomtalan vidra, valamint számos kevésbé ismert faj. Csak egy faj őshonos az Egyesült Királyságban, és még mindig nehéz észrevenni, bár az 1950-es évek óta, amikor veszélyeztetett fajjá vált, visszatért.

A vidrafajok egy része meglehetősen gyakori és a megfelelő helyeken könnyen megfigyelhető, mások viszont rendkívül ritkák és nagyon nehéz megtalálni őket.

A vidrafajok jól alkalmazkodtak a szárazföldi és a vízi élethez egyaránt, úszóhártyás lábuk van az úszáshoz, sűrű szőrzetük melegít, és képesek a fülüket és az orrukat víz alatt becsukni. Fürge halvadász, tudjon meg többet erről a ragadozó, félvízi emlősről, beleértve az egyes fajok azonosítását, élőhelyét, táplálkozását és más fontos faji tényeket.

Hol élnek a vidrák?

A vidrák a legkülönbözőbb vizes helyeken élnek, a hatalmas Amazonastól Szingapúr szívéig. A tengeri vidra élőhelye azonban egyedülálló, mivel csak a Csendes-óceán északi részén, sekély part menti vizekben él.

A vidrák a tápláléklánc csúcsához közel álló ragadozóként óriási jelentőséggel bírnak környezetük egyensúlyának fenntartásában.

Kutatások kimutatták, hogy a tengeri vidrák létfontosságúak a szén-dioxidot elnyelő hínárerdők egészségéhez. A tengeri sünökkel táplálkoznak, amelyek moszattal táplálkoznak. Azokban a környezetekben, ahol a tengeri vidrapopulációkat visszatelepítették, a magas hínárerdők virágoznak.

Mit esznek a vidrák?

Sok vidra eszik kemény táplálékot, különösen a Csendes-óceán északi részének sekély parti vizeiben élő tengeri vidrák. Híresek arról, hogy kemény héjú tengeri gerincteleneket zsákmányolnak, köztük abalont, tengeri sünt, kagylót, kagylót és rákot, általában fogaikkal törik fel a héjat.

A tengeri vidra akár 11 kg táplálékot is elfogyaszthat naponta, hogy fenntartsa magas anyagcseréjét – ez körülbelül a saját testsúlya negyedének felel meg! A tengeri vidra anyák energiaigénye 17 százalékkal nő a szülés után.

Hogyan gyorsan tudnak úszni a vidrák?

A folyókban élő vidrafajok közül sokan elég gyorsan tudnak úszni – erős úszóknak kell lenniük, hogy halat fogjanak és megküzdjenek a folyó sodrásával. Mivel az Amazonas óriás vidrái akár 2 méter hosszúra is megnőnek, el lehet képzelni, hogy elég gyorsan tudnak úszni, ha akarnak!

Még meglepőbb, hogy a tengeri vidrák meglehetősen lassú úszók, bár rendkívül fürgék. Életük nagy részét a hátukon töltik, csak akkor fordulnak át az elejükre, amikor nagyobb sebességre van szükség. A gyorsabb úszáshoz úszóhártyás lábaikat használják a meghajtáshoz, és hullámozzák a testüket.

A tengeri vidrák a víz alatt elérhetik a 9 km/h sebességet, az észak-amerikai folyami vidrák ennél gyorsabbak, 11 km/h-val, az óriás folyami vidra maximális sebessége pedig lenyűgöző, 14 km/h.

Mi a vidracsoport neve?

Nem ritka, hogy egy vidraanyát látunk a kölykeivel, de a családokon kívül ez a fajtól is függ. Sokan a szaporodási időszakon kívül többnyire magányosak, míg mások egész évben csoportokban élnek.

A legcsapatosabbak messze a tengeri vidrák, amelyek többnejűek (a hímek több nősténnyel párosodnak). Míg az anyák és a kölykök általában magányosan élnek, a tengeri vidrák akár néhány tucatból álló társas csoportokat is alkothatnak. Amikor a vízen vannak, ezeket a csoportokat tutajoknak nevezik, és a valaha feljegyzett legnagyobb csoportban akár 2000 tengeri vidra is volt.

Miért veszélyeztetettek a vidrák?

A válasz fajonként és helyenként változik. Az eurázsiai vidrák száma az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején drasztikusan csökkent az Egyesült Királyság egész területén. A csökkenésben nagy szerepet játszott az élőhelyek elvesztése és a környezetszennyezés. Azóta azonban figyelemre méltó visszatérést értek el az Egyesült Királyságban, ahol ma már ismét minden egyes megyében jelen vannak.

Az élőhelyük elvesztése és a vadászat azonban más vidrafajok számos populációját is visszaszorította világszerte, különösen a trópusi területeken.

Az észak-amerikai tengeri vidra a közelmúlt sikertörténete, miután a 19. században a kihalás szélére került, mivel széles körben vadászták a bundájukért. Ennek az 1911-ben megkötött nemzetközi szőrmefóka-szerződés vetett véget. A kanadai és kaliforniai populációk ma már jól teljesítenek.

Mi a vidra otthona?

A vidrák kölykeiket földalatti odúkban, úgynevezett barlangokban nevelik, amelyeket maguk ásnak. A fák alatti üregeket vagy régi nyúlüregeket is használnak.

Az ürüléküket foltoknak nevezik, és a pézsmás szénától a jázminteán át a rothadó halig terjedő szagukról lehet őket azonosítani.

Hogyan melegszik a vidra?

A tengeri vidra bundája a legvastagabb az emlősök között. Egy vízálló felső rétegből és egy rövid alsó rétegből áll, amely négyzetcentiméterenként akár egymillió szőrszálat is tartalmazhat. Ez pótolja a hideg csendes-óceáni vízben a zsírhiányt. Még egy bébi tengeri vidra is képes melegen maradni a nyílt óceánon, de szükségük van némi segítségre az anyjuktól.

A tél számos kihívást jelent az eurázsiai vidrák számára. A fajnak nincs szezonális szőrzetváltozása, így sűrű, kétrétegű bundája ellenére sokkal több hőt és energiát fordít úszásra és merülésre a hidegebb vizekben.

A testsúly 15-20%-át kitevő napi táplálékfelvétel kulcsfontosságú a túléléshez, és a vidrák úgy alakítják ki ragadozó- és vadászati viselkedésüket, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a szűkösebb hónapokban rendelkezésre álló zsákmányból.

A skót parti vidrák például, amelyek nyáron általában egész nap táplálékot keresnek és vadásznak, ehelyett intenzívebben keresnek zsákmányt reggelente (bár érdekes módon a Nemzetközi Vidra Túlélési Alap által felállított kameracsapdák kimutatták, hogy valójában éjszaka is aktívak).

A tél számos más veszélyt is rejt a vidrák számára. Ha a körülmények enyheek és nedvesek, a kölykök megfulladhatnak az elárasztott odúkban. A megduzzadt, zavaros vizek szintén megnehezítik az úszást, így az állatok a forgalmas utakra kényszerülnek. Érthető, hogy miért csak a fiatalok 50%-a éli meg a tavaszt.

Hogyan lehet azonosítani a vidrafajokat

Ez a faj az összes vidra közül a legszélesebb körben elterjedt, Eurázsián keresztül egészen az északi sarkkörig, Írországtól Kamcsatkáig, délre pedig Észak-Afrikáig, Sri Lankáig és Indonéziáig terjed.

A változatos és alkalmazkodó táplálkozásuk miatt bármilyen szennyezetlen édesvízben, beleértve a tavakat, patakokat, folyókat és tavakat, élhetnek, amíg van megfelelő táplálék. A Shetland-szigeteken egyes vidrákról ismert, hogy elhagyják a halászatot a nyúlvadászat kedvéért.

2011 óta minden angol megyében megtalálható, beleértve néhány városi folyót is.

A vidra tudományos neve, Lutra lutra, a tautonimára példa, amikor a nemzetség- és a fajnév azonos.

Státusz: Közel veszélyeztetett

Ez a vidra a tengerparti területeken és a nagyobb belvízi folyókon található meg Délkelet-Ázsiában (Mianmar, Dél-Thaiföld, Kambodzsa, Dél-Vietnam és a félszigeti Malajzia, beleértve Szumátrát és Borneót).

Vietnamban, Dél-Thaiföldön, Szumátrán és Kambodzsában rendkívül kevés példány él, főként az orvvadászat miatt.

Ez az egyik legritkább vidrafaj. 1998-ig kihaltnak hitték, de azóta kis populációkat fedeztek fel.

Státusz: Veszélyeztetett

Pettyes nyakú vidra. © Ariadne Van Zandbergen/Getty

A foltos nyakú vidrát a közelmúltig a Lutra nemzetséghez tartozónak tartották, de ma már a Hydrictus nemzetségbe sorolják.

A Viktória-tóban és Zambiában gyakori, de egyes tavakban és folyókban nem, például a Zambéziban a Viktória-vízesés alatt.

Státusz:

A simabőrű vidrák az indiai szubkontinens nagy részén, Jáván, Szumátrán és Borneón, észak felé Kína délnyugati részéig, kelet felé Nepálon és Bhutánon keresztül Indián át Pakisztánig, az Indus-völgy kivételével az egész indiai szubkontinensen előfordulnak. A faj egy elszigetelt populációja Irak mocsaraiban is megtalálható, ami arra utal, hogy a faj elterjedési területe egykor szélesebb lehetett.

A faj bundája simább és rövidebb, mint más vidráké, és a vidrafajon belül, valamint más állatokkal való kommunikációhoz szagot használ. A múltban ezt a fajt az egész elterjedési területén széles körben alkalmazták a halászok, a kiképzett állatokat nagyra értékelték.

Státusz: Veszélyeztetett

Ez a faj az USA és Kanada egész területén előfordul, és az USA középnyugati részén újra betelepítették, hogy elterjedését kiterjesszék.

A csapdázás, a vízszennyezés és az élőhely romlása miatt az észak-amerikai folyami vidra egyedszáma az 1900-as évek elejére elterjedési területének nagy részén csökkent.

Státusz: 6

Dél-amerikai folyami vidra (Lontra provocax)

A dél-amerikai folyami vidra Chilében és Argentínában tengeri, édesvízi és szárazföldi élőhelyeken egyaránt megtalálható.

Ez a faj egykor a Cauquenes és Cachapoal folyóktól a chilei Magellán régióig terjedt el, de a túlvadászat miatt ma már hét elszigetelt területre korlátozódik Cautíntól Futaleufúig.

Státusz: Veszélyeztetett

Ez a faj a Lontra-fajok közül a legszélesebb körben elterjedt, Észak- és Közép-Argentínától Dél- és Közép-Amerikán át egészen Északnyugat-Mexikóig.

A neotrópusi vidra a legnagyobb generalista az összes vidrafaj közül, számos élőhelyen él, beleértve a szennyvíztisztító telepeket, rizs- és cukornádültetvényeket, vízelvezető árkokat és mocsarakat, egészen az ecuadori Andokban található hideg, gleccseres tavakig.

Státusz:

A tengeri vidra a dél-amerikai kontinens nyugati partvidéke mentén található, elterjedése némely nem megfelelő élőhely és a fokozott emberi megszállás miatt foltokban változik.

Státusz: Veszélyeztetett

Az óriás vidra Dél-Amerikában számos országban megtalálható, többek között Peruban, Venezuelában és Brazíliában. A legnagyobb vidra akár a 2 méteres hosszúságot is elérheti.

Társaságkedvelő faj, akár 20 egyedből álló csoportokban él, és megtámadja a potenciális ragadozókat, például a kajmánokat.

Tudjon meg még több érdekességet az óriás vidráról a Nemzetközi Vidra Túlélési Alap által összeállított adatlapból.

Státusz: Veszélyeztetett

Akár keleti kiskarmú vidraként is ismert, ezek a vidrák gyakran láthatók állatkertekben, ami sok ember számára az egyik ismertebb vidrafajjá teszi őket. A vadonban a faj elterjedési területe Indiára, Tajvanra és Dél-Kínára terjed ki.

Státusz: Veszélyeztetett

Az afrikai karomtalan vidra, más néven fokföldi karomtalan vidra a szubszaharai Afrika nagy részén megtalálható. Ez a faj igen nagyra nőhet, majdnem akkorára, mint az óriás vidra, és akár 18 kg-ot is nyomhat.

Státusz:

Vita van arról, hogy a kongói karomtalan vidra külön faj-e az afrikai karomtalan vidrától (A.capensis), de az IUCN Vidra Szakértői Csoportja külön fajnak tekinti.

A Kongó-medence esőerdeiben él, beleértve a Kongói Demokratikus Köztársaságot, Egyenlítői-Guineát és Gabont.

Státusz: 13

Tengeri vidra (Enhydra lutris)

A tengeri vidra leggyakrabban olyan területeken fordul elő, amelyek védelmet nyújtanak a legkeményebb óceáni szelektől, mint például a sziklás partok, sűrű hínárerdők és zátonyzátonyok.

A tengeri vidra a Csendes-óceán északi és keleti részének partjainál honos. Jelenleg stabil populációk élnek Oroszország keleti partvidékének egyes részein, Alaszkában, British Columbiában, Washingtonban és Kaliforniában, és beszámoltak mexikói és japán újratelepülésekről is.

A tengeri vidrák, bár jellemzően egyedül táplálkoznak, hajlamosak együtt pihenni, és egynemű csoportokban, úgynevezett tutajokban összekötni a karjukat. Egy tutajon általában 10-100 állat él, de a valaha látott legnagyobb tutajon több mint 2000 tengeri vidra volt.

Nem minden vidra használ szerszámokat, de a tengeri vidrák folyamatosan használják azokat. Jellemzően köveket és üres kagylókat használnak, hogy tengeri csigákkal, rákokkal, tengeri sünökkel és kagylókkal táplálkozzanak. Csak néhány nem főemlős fajról ismert, hogy használ szerszámokat, köztük a delfinek és a polipok.

A tengeri vidrákról az is ismert, hogy zsonglőrködnek kövekkel, sőt, egy bizonyos kőhöz kötődnek, és azt a hónaljukban tartva megtartják azt!

Státusz:

Hogyan kerülik el a tengeri vidrák a fogtörést?

Egy tanulmány kimutatta, hogy a tengeri vidra fogzománc sokkal keményebb, mint az emberé, ami segít megakadályozni, hogy fogaik letörjenek, amikor nagy harapóerejükkel beletörnek a zsákmányba. Az állatok zománcában egy fehérjében gazdag gél további rétegei találhatók, amelyek megakadályozzák a repedések terjedését.

A legnehezebb páncélzatú fajok, például a tengeri csigák és a vastag héjú kagylók elleni küzdelemben azonban a tengeri vidrák gyakran használnak szerszámokat. Jellemzően egy követ használnak üllőként, és többször nekicsapják a zsákmányt, amíg a héj fel nem reped, majd a fogaikkal kiszedik a húst a héjból.

A kutatások szerint a tengeri vidra harapási ereje nem elegendő a legkeményebb héjú zsákmánytárgyak felnyitására, ezért használnak szerszámokat. Valójában a tengeri vidra egyike az egyetlen emlősöknek (a főemlősökön kívül), amelyeknél kifejlődött az eszközhasználat.

Hogyan szülnek a tengeri vidrák?

A tengeri vidrák a vízben szülnek. A legtöbb nőstény egyszerre csak egy kölyköt szül. Az anya tejet termel, vadászik és megtanítja a kölyköt arra, hogyan merüljön élelemért, amíg a kölyök öt-nyolc hónapos nem lesz, és nem tud magáról gondoskodni.