Szerkezet
Mivel a legtöbb vírus rendkívül jól alkalmazkodik a gazdaszervezetéhez, a vírusok szerkezete nagyon eltérő. Van azonban néhány általános szerkezeti jellemző, amely minden vírusban közös.
Minden vírusnak van egy kapszidja vagy fejrésze, amely a genetikai anyagát tartalmazza. A kapszid fehérjékből és glikoproteinekből áll. A kapszid felépítése nagymértékben eltér a vírusok között, a legtöbbjük az adott vírus gazdaszervezetére specializálódott. Egyes vírusok, főként az állatokat megfertőző típusok, kapszidjukat membránburok veszi körül. Ez lehetővé teszi a vírusok számára, hogy membránfúzió révén behatoljanak a gazdasejtekbe. A vírus genetikai anyaga a kapszid belsejében található; ez az anyag lehet DNS, RNS, sőt egyes esetekben korlátozott számú enzim is. A vírus genetikai anyagának típusát használják az osztályozás során, és ezt a Vírusok osztályozása című fejezetben tárgyaljuk.
A fejrégió mellett néhány vírusnak, főként azoknak, amelyek baktériumokat fertőznek, van egy farokrégiója is. A farok egy gyakran bonyolult fehérjeszerkezet. Ez segíti a gazdasejt felszínéhez való kötődést és a vírus genetikai anyagának a gazdasejtbe való bejuttatását.
Vírusok “életciklusai”
Noha a vírusfertőzés és -replikáció részletei gazdatípusonként nagymértékben eltérnek, minden vírus replikációs ciklusának 6 alapvető lépése közös. Ezek a következők: 1) kötődés; 2) behatolás; 3) bevonat eltávolítása; 4) replikáció; 5) összeszerelés; 6) felszabadulás. Amint az ábrán látható, a vírusnak először a gazdasejthez kell kapcsolódnia. Ez általában a kapszid, a burok vagy a farok külső oldalán található speciális glikoprotívumokon keresztül történik. Ezután következik a penetráció, vagy az egész vírus, vagy csak a kapszid tartalma. Ha a teljes kapszid behatol, a genetikai anyagot le kell bontani, hogy a sejt replikációs gépezete számára hozzáférhetővé váljon. A genetikai anyag replikációja, valamint a kapszid- és farokfehérjék előállítása megtörténik. Miután az összes szükséges rész replikálódott, az egyes vírusrészecskék összeállnak és felszabadulnak. A felszabadulás gyakran destruktív módon, a gazdasejt felrobbanásával és elpusztításával történik.
Egyes vírusok replikációs ciklusa kissé bonyolultabb, lítikus és lizogén fázisokat is magában foglal. A lítikus fázis hasonló a fent leírtakhoz, a vírusrészecskék fertőznek és replikálódnak. A lizogén fázisban azonban a gazdasejtbe jutott vírus genetikai anyaga beépül a sejtbe és nyugalmi állapotban van. A fertőzött sejtek utódaira öröklődik. Végül a lítikus fázis ismét beindul, és a sejtek, amelyek maguk sosem voltak fertőzöttek, de hordozzák a vírus genetikai anyagát, új vírusrészecskéket kezdenek termelni.