Válasszon országot

Ez a cikk a
Creation 37(3) című folyóiratból származik:12-15, July 2015
Böngésszen a legújabb digitális számunkbanIratkozzon fel

How archaeology vindicated the Bible’s curious claims about King Belshazzar

by Keaton Halley

With a thousand of his lords in attendance at the feast, Belsazár, Babilon királya leporolta az arany serlegeket, amelyeket elődje, Nabukodonozor kifosztott Isten jeruzsálemi templomából. Belsazár és ünneplő vendégei bort ittak a megszentelt edényekből, “és dicsőítették az arany és ezüst, bronz, vas, fa és kő isteneit” (Dániel 5:4). Ekkor szabadult el az ég:

Emelyik pillanatban egy emberi kéz ujjai jelentek meg, és írtak a király palotája falának vakolatára, a lámpatartóval szemben. És a király látta a kezet, amint írt. Ekkor a király színe megváltozott, és a gondolatai megijesztették, a végtagjai megingottak, és a térdei összecsapódtak. A király hangosan kiáltott, hogy hozzák be a varázslókat, a káldeusokat és az asztrológusokat. A király kijelentette a babiloni bölcseknek,

“Aki elolvassa ezt az írást, és megmutatja nekem az értelmezését, azt bíborba öltöztetik, és aranyláncot tesznek a nyakába, és ő lesz a harmadik uralkodó a királyságban”. (Dániel 5:5-7)

Kétségek Belsazárról

Vajon ez a történet csak legenda, vagy a Biblia pontos történelmet őriz? Évekkel ezelőtt néhány szkeptikus tagadta, hogy valaha is létezett egy Belsazár nevű babiloni király, azt állítva, hogy nevét és történetét olyanok találták ki, akik nem ismerik a valódi babiloni történelmet.1

Dániel a kritikusok barlangjában2

A Dánielben található figyelemre méltó beteljesedett próféciák miatt a kritikusok régóta próbálják kétségbe vonni a könyv történelmi megbízhatóságát.3 Bár Dániel a Kr. e. 6. században élt, a kritikusok a könyv megírását a Makkabeusok idejére akarják datálni – négy évszázaddal későbbre. Ez lehetővé teszi számukra, hogy azt mondhassák, hogy Dániel próféciái valójában az általuk “megjósolt” események után íródtak. Így nem csoda, hogy a kritikusok általában azt feltételezik, hogy Dániel jelentős történelmi tévedéseket tartalmaz, beleértve a Belsazárral kapcsolatos állításait is.

Egy birodalom vége

A Biblia úgy mutatja be a híres “írás a falon” epizódot, hogy az ugyanazon a napon történt, amikor Babilónia fővárosa, Babilon városa elesett a Nagy Kürosz király vezette medo-perzsa birodalomtól. Dániel valóban ezt az értelmezést adta Belsazár királynak az írásról: “Isten megszámlálta királyságod napjait, és véget vetett neki” (26. v.), és “királyságodat felosztották és a médeknek és perzsáknak adták” (28. v.). A Biblia azt állítja, hogy Belsazárt “még azon az éjszakán” megölték (30. v.), és halálával a babiloni királyságot immár Medo-perzsia irányította.4

Az összes többi ismert történelmi feljegyzés azonban egykor nem értett egyet. Olyan ókori történetírók, mint Hérodotosz, Megaszthenész, Berossus és Alexandrosz Polihisztor, nem beszélve a rengeteg ékírásos dokumentumról, egyöntetűen azt állították, hogy az újbabiloni birodalom utolsó királya Nabonidosz volt.5 Belsazárról sehol sem esik szó, kivéve Dániel könyvében és a belőle származó irodalomban.6

© Marie-Lan Nguyen / Wikimedia Commons

Elásott kincsek

De amikor már úgy tűnt, hogy minden bizonyíték a Szentírás ellen szól, régészeti felfedezések sorozata megmutatta, hogy Belsazár mégiscsak létezett, és a Bibliában róla megadott részletek mélységesen helytállóak.

Először is, 1854-ben négy azonos feliratú agyaghenger került elő Urból.7 Ezek a Nabonidusz-hengerek Nabonidusznak a holdistenhez intézett imáját tartalmazzák “Belsazárért, a legidősebb fiamért – az utódomért”.8 Így megerősítést nyert Belsazár létezése – Nabonidusz elsőszülött fiaként és trónörököseként.

Aztán 1882-ben megjelent egy másik ősi ékírásos szöveg, a Nabonidus-krónika fordítása. E dokumentum szerint Nabonidusz többnyire távollévő király volt, 17 éves uralkodásából 10 évet az arabiai Temában (725 km-re / 450 mérföldre Babilontól) töltött. A király meghagyta Belsazárnak, akit a szöveg “trónörökösnek” nevez, hogy ez idő alatt Babilonban intézze az ügyeket.9 A krónika azt is kifejtette, hogy Nabonidusz távol volt Babilontól, amikor az elesett. Két nappal korábban elmenekült a perzsák elől, amikor azok legyőzték őt Sipparnál, tehát Belsazár volt a legfelsőbb hatalom Babilonban a bevétel idején.

ChrisO / Wikimedia Commons

A következő, 1924-ben kiadott perzsa verses beszámoló Nabonidusról azt állítja, hogy mivel “hosszú útra indult”, Nabonidus “a királyságot” “legidősebb (fiára), az elsőszülöttre bízta”.”10 Belsazár tehát egyértelműen királyi szerepben működött éveken át, amíg apja távol volt.

Az 1900-as évek elején továbbá számos más ókori ékírásos szöveget találtak, amelyek szintén említik Belsazárt, köztük egy Erechből származó táblát, amelyen őt és apját, Naboniduszt együttesen idézik egy esküben, ami arra utal, hogy mindketten királyi hatalommal rendelkeztek.11

A cím birtoklása

A kritikusok természetesen megpróbálják lekicsinyelni ezeket a felfedezéseket, rámutatva arra, hogy Belsazár egyetlen babiloni dokumentumban sem szerepel hivatalosan királyként. Mégis, még ha a babiloni normák szerint technikailag soha nem is volt király, akkor is tökéletesen érthető, hogy Dániel ekként hivatkozik rá. Nem volt szokatlan, hogy a régiek egy kevésbé magas rangú uralkodót királyként jellemeztek, mint például Heródes Antipás esetében, aki csak tetrarcha volt (vö. Máté 14:1, 9).12 Ráadásul, függetlenül a hivatalos címétől, Belsazár minden gyakorlati szempontból Babilon királya volt apja távollétében.

Figyelemre méltó módon ez egy apró részletre is fényt derít a szövegben – arra, hogy Belsazár király miért csak a harmadik legmagasabb pozíciót ajánlotta fel a királyságban. Mivel Nabonidusz még Babilon elestéig is életben maradt, ez azt jelenti, hogy Belsazár inkább társuralkodó volt, aki apjával egy időben és annak fennhatósága alatt uralkodott. Tehát Nabonidusz volt az “első számú” pozícióban, míg Belsazár valójában a második. Ez megmagyarázza, hogy Belsazár miért nem tudta felajánlani Dánielnek a második helyet a királyságban. A harmadik hely volt a legmagasabb elérhető pozíció!”

A verhetetlen könyv

Most, ha a kritikusoknak igazuk van abban, hogy Dániel csak több száz évvel ezen események után íródott, akkor nem valószínű, hogy a szerző tudott volna Belsazárról vagy arról, hogy ő volt a második helyezett. De az a tény, hogy Dániel történelmileg pontos – még az egykor jelentéktelennek tűnő részletekig is -, azt mutatja, hogy Dániel beszámolóját az általa megörökített körülmények idejéhez közel írták. Dánielnek mindvégig igaza volt, és ahogy a régészet kimutatta, jobban értette Belsazárat és az újbabiloni birodalomban betöltött szerepét, mint a kritikusok! Ennek nem kellene meglepőnek lennie. A Biblia Isten Igéje, és bármit is tanít, az igaz, és nem lehet megdönteni – ellentétben a kritikusok elméleteivel, amelyeket az új felfedezések fényében gyakran romba döntenek.

Neukodonozor, Belsazár apja – bibliai baklövés?

A Dániel 5. fejezetének elbeszélése öt alkalommal utal Nabukodonozorra, mint Belsazár apjára (2., 11., 13., 18. v.), és egyszer Belsazár Nabukodonozor fiának nevezi (22. v.). Más források azonban egyértelművé teszik, hogy Belsazár Nabonidusz fia volt (lásd a főszöveget), Nabonidusz pedig trónbitorló volt, nem pedig Nabukodonozor rokona.

A kritikusok ezt a látszólagos ellentmondást bibliai hibának nevezték, de többféle harmonizáció is lehetséges. Először is, bár nincs rá szilárd bizonyíték, egyesek azt javasolták, hogy Nabonidusz talán Nabukodonozor egyik lányát vette feleségül, így Belsazár az unokája lett.1 A bibliai használatban az “apa” és a “fiú” kifejezések utalhatnak az ősökre/leszármazottakra általában, mint amikor a zsidók Ábrahámra úgy hivatkoznak, hogy “a mi atyánk” (Lukács 3:8), vagy amikor Jézust “Dávid fiának” nevezik (Máté 1:1).

Egy egyszerűbb megoldás azonban azon alapul, hogy a Biblia még nagyobb rugalmasságot enged e kifejezések alkalmazásában. Az “apa” és a “fiú” használható olyan emberekre, akik ugyanazt a tisztséget töltik be, még akkor is, ha nincs szó szerinti rokonság. Ilyen például Elizeus, akinek a biológiai apja Sáfát volt (1Királyok 19:16), Elizeust “apámnak” nevezi (2Királyok 2:12), és a prófétai tisztséget betöltőket “a próféták fiainak” nevezik (2Királyok 2:15).2 Belsazár tehát egyszerűen Nabukodonozor fia lehetett abban az értelemben, hogy trónörökös volt.

1. Wiseman, D.J., Nebuchadrezzar and Babylon, pp. 11-12, Oxford University Press, 1985.
2. Ez a jelentés jelen lehet az 1Mózes 4:20-21-ben is, ahol az egyének mindazok atyjaként vannak leírva, akik részt vesznek az általuk kifejlesztett mesterségben vagy kereskedelemben.