Térd > Térdkalács törés > Kezelések
Nyílt reoperáció és belső rögzítés
Műtétre való felkészülés
Ha a térdkalács törése nem kezelhető nemoperatív módon, előfordulhat, hogy műtéten kell átesnie, amelynek során a térdkalács törött darabjait közvetlen szemmel láthatóan a lehető legjobb helyzetbe helyezik vissza, és fémhuzalokkal, csapokkal és/vagy csavarokkal tartják a helyén. Ezt nevezik nyílt redukciós belső rögzítésnek (ORIF). Ha a törött darabok egy része túl kicsi a rögzítéshez, akkor azokat eltávolítják. Ha a térdkalács egy része vagy az egész térdkalács olyan súlyosan eltört, hogy az nem javítható, akkor részben vagy teljesen eltávolítható. A műtétet megelőző döntései és intézkedései legalább olyan fontosak lehetnek, mint maga a beavatkozás, hogy a lehető legjobb esélyt biztosítsa az egészséges felépülésre. A legtöbb biztosító társaság második szakvéleményt kér, mielőtt hajlandó lenne megtéríteni a beteg műtéti beavatkozásának költségeit. Mindenképpen tanácsos olyan sebész második véleményét is beszerezni, aki ugyanolyan képzett, mint az eredeti diagnózist felállító sebész.
Mielőtt hazatér a kórházból, győződjön meg arról, hogy megkapta a kórházból hazatérve szükséges felszereléseket. Ezek közé tartozhat térdmerevítő, mankó, járókeret, jégpakolás vagy hűtőkészülék, illetve folyamatos passzív mozgást végző gép (CPM). A műtét időpontjának meghatározásakor kezelőorvosától receptet kell kapnia ezek bármelyikére. Értelmezze a műtét lehetséges kockázatait és előnyeit, és tegyen fel minden olyan kérdést sebészének, amely segít az eljárás jobb megértésében. Az is segíthet, ha beszélget valakivel, aki ugyanezen a műtéten már átesett. Bármilyen fizikai problémát vagy általános egészségi állapotában bekövetkezett változást, például lázat vagy fertőzést, jeleznie kell sebészének, és tájékoztatnia kell sebészét minden szedett gyógyszerről. A műtét előtt egy héttel hagyja abba a gyulladáscsökkentő gyógyszerek, különösen az aszpirin szedését, hogy megelőzze a túlzott vérzést a beavatkozás alatt. A fertőzésveszély csökkentése, a gyógyulás javítása és a szövődmények csökkentése érdekében próbáljon leszokni a dohányzásról, vagy csökkentse a dohányzás mennyiségét. Általában a dohányosoknál magasabb a fertőzések és a szövődmények általános aránya. Ha lehetséges, gyakorolja a járást mankóval arra az esetre, ha a műtét után szükség lenne rá. Győződjön meg arról, hogy a műtétet végző ortopéd orvos rendelkezik szakvizsgával, amit az American Board of Orthopaedic Surgery (Amerikai Ortopédiai Sebészeti Tanács) 919-929-7103-as telefonszámán tud megállapítani.
Kapcsolódó témák
Mit kérdezzen az orvostól
Mit vigyen magával a kórházba
| A műtét napja |
Ha nem közvetlenül a sürgősségi osztályról kerül a kórházba a műtétre, hazamehet, és a térdkalács-törés műtétjét a következő napokban egy alkalmasabb időpontra ütemezheti. A műtétet megelőzően utasítást kaphat arra, hogy néhány nappal a műtét előtt menjen be a kórházba felvétel előtti vizsgálatra. Egy nővér áttekinti kórtörténetét, és ellátja Önt minden szükséges műtét előtti utasítással. megkérdezik kórtörténetéről, teljes körű fizikális vizsgálatot végeznek Önnél, és elvégeztetik Önnél a megfelelő rutin vér- és vizeletvizsgálatokat és diagnosztikai vizsgálatokat (pl. röntgenfelvétel és elektrokardiogram). Ha bármilyen gyógyszert szed, a műtét előtt utasításokat kap arról, hogy milyen gyógyszereket kell szednie és milyen adagolásban. A legtöbb egészségügyi központban a “betegfelvételre” fog menni, hogy bejelentkezzen a műtétjére. Lehetnek külön területek az ambuláns járóbetegek (olyan betegek, akik a műtét után még aznap hazamennek) és az éjszakai fekvőbeteg-műtétre történő bejelentkezés számára. Mindenképpen kérdezze meg erről az orvosát vagy valamelyik asszisztensét. Miután bejelentkezett a kórházba, egy váróterembe megy, ahol a végső előkészületeket végzik. Kitöltik a kötelező papírmunkát, és a térde környékét leborotválhatják (erre nem mindig van szükség). Megkérik, hogy öltözzön át kórházi köpenybe, és ha szükséges, vegye le az összes ékszerét, óráját, műfogsorát és szemüvegét. Lehetősége lesz beszélni az ortopéd sebésszel vagy egyik asszisztensével, és találkozhat az aneszteziológussal vagy aneszteziológussal (olyan ápoló, aki diplomás képzésben részesült, hogy aneszteziológus felügyelete mellett érzéstelenítést végezzen). Ezután gyalog vagy hordágyon megy a műtőbe. Hacsak nem kérik, a legtöbb beteget nem altatják, amíg be nem mennek a műtőbe. Íme néhány fontos lépés, amit ne felejtsen el a műtét napján:
Valószínűleg azt fogják mondani, hogy a műtétet megelőző éjszaka éjfél után ne egyen és ne igyon semmit. Ez csökkenti a hányás kockázatát, amíg altatásban van. Ha a műtét ambuláns beavatkozás lesz, gondoskodjon arról, hogy valaki hazavigye, amikor hazaengedik, mivel az érzéstelenítő és a fájdalomcsillapító gyógyszerek miatt álmos lehet. Ha a műtét éjszakai fekvőbeteg-eljárás lesz, csomagoljon magának egy táskát, amely tartalmaz piperecikkeket, fehérneműket, személyes telefonszámokat, amelyekre szüksége lehet, és minden egyéb olyan tárgyat, amelyet a kórházi tartózkodás alatt szeretne magánál tartani. Vegyen fel egy bő nadrágot vagy más ruhadarabot, amely kényelmesen ráfér a térdkötésre, amikor elhagyja a kórházat. Nyugodjon meg. A jó lelkiállapot megőrzése segíthet enyhíteni a műtét miatti idegességet vagy szorongást. A figyelemelterelés, például az olvasás, a tévénézés, a látogatókkal való beszélgetés vagy a telefonálás szintén segíthet.
Kapcsolódó témák
Az altatás ABC-je
Mit vigyen magával a kórházba
| Műtéti eljárás |
A nyílt redukciós-belső rögzítéses (ORIF) műtétnél, amely általában körülbelül két órát vesz igénybe, a bőrt felnyitják, és a törött csontokat a sebész újra összerakja.
A műtéthez általában általános érzéstelenítést alkalmaznak, bár egyes esetekben gerinc- vagy epidurális érzéstelenítést is alkalmaznak. Arra számíthat, hogy a műtőben nyugtatót kap, mielőtt az altatóorvos beadná az altatót, hogy elaltassa Önt. A térdkalács elülső része felett egy vonalas bemetszést ejtenek, hogy feltárják a törött térdkalácsot. A törött darabokat megvizsgálják, visszahelyezik a lehető legjobb helyzetbe, és fémhuzalokkal, csapokkal és/vagy csavarokkal tartják össze. Ha néhány törött darab túl kicsi ahhoz, hogy rögzíteni lehessen, akkor azokat eltávolítják. Ha a térdkalács egy része vagy az egész térdkalács olyan súlyosan törött, hogy az nem javítható, akkor részben vagy teljesen eltávolíthatják. Miután a törött térdkalácsot helyreállították, a bemetszést bezárják, steril kötszert helyeznek a sebre, és a térd mozgásának korlátozása érdekében térdmobilizálót vagy gipszet helyeznek rá. Ezután a lábadozószobába viszik. A drótok vagy csavarok a helyükön maradnak, kivéve, ha irritálnak. Ez nem ritka, különösen vékony betegeknél. Ha ez a helyzet, az irritáló fémdrótokat, csapokat és/vagy csavarokat eltávolítják, miután a térdkalács törése teljesen meggyógyult.
| Felépülőtér |
A térdkalács törésének helyreállítására irányuló műtét után a felépülőtérbe szállítják, ahol egy-két órán keresztül szorosan megfigyelik, amíg az altatás közvetlen hatása elmúlik. A műtét után némi fájdalmat fog érezni. Megfelelő fájdalomcsillapítót fognak felírni Önnek. Szájon át, intravénásan (intravénásan) vagy intramuszkulárisan adnak Önnek fájdalomcsillapítót, ha kéri. Egyes esetekben IV betegvezérelt fájdalomcsillapító (PCA) készüléket kap, amely egy gomb megnyomásával biztonságos mennyiségben adagolja a fájdalomcsillapítót. A térdét bekötözik, és jeget is kaphat. Valószínűleg fájdalmai lesznek, és számíthat arra, hogy szükség szerint fájdalomcsillapítót kap. Feltétlenül kérje a gyógyszereket, amint úgy érzi, hogy fájdalom jelentkezik, mert a fájdalomcsillapítás a legjobban a kialakulóban lévő fájdalomra hat, nem pedig a már meglévő fájdalomra. Az ápolók nem fognak többet adni Önnek, mint amennyit orvosa felírt, és mint amennyit biztonságosnak tartanak. Próbálja meg mozgatni a csípőjét, lábát és bokáját, amíg a lábadozóban van, hogy javítsa a keringést. Lázát, vérnyomását és szívverését egy nővér fogja ellenőrizni, aki az orvos segítségével meghatározza, hogy mikor hagyhatja el a kórházat, vagy szükség esetén mikor vehetik fel éjszakára. Lehet, hogy némi súlyt tud majd a lábára helyezni, de valószínűleg mankót vagy járókeretet kell majd használnia, amíg a lábán gipsz vagy térdmerevítő van. Az idősebb betegek lassabban gyógyulhatnak, és orvosuk javasolhatja, hogy gipszben vagy térdmerevítőben maradjanak, és hosszabb ideig használjanak mankót, járókeretet vagy botot.
| A műtét után a kórházban |
A térdkalács törés helyreállítására végzett műtét után egyes betegek egy-két napig kórházban maradnak. A törés súlyosságától, a csont szilárdságától, a javítás minőségétől és a sebész preferenciájától függően hengeres, hosszú lábnyújtó gipszet vagy térdmobilizálót kaphat. Ha a térdét nem rögzítik, akkor elkezdhetik a térd mozgásterjedelmi gyakorlatait. Ez történhet folyamatos passzív mozgást végző gép (CPM) segítségével. A CPM-et az ágyára helyezik vagy ahhoz rögzítik, majd a lábát belehelyezik. Ha bekapcsolja, a gép folyamatos mozgástartományon keresztül mozgatja a lábát. A műtét után némi fájdalmat fog érezni. Megfelelő fájdalomcsillapítót fognak felírni Önnek. Szájon át, intravénásan (intravénásan) és/vagy intramuszkulárisan adnak Önnek fájdalomcsillapítót, ha kéri. Egyes esetekben IV betegvezérelt fájdalomcsillapító (PCA) készüléket kap, amely egy gomb megnyomásával biztonságos mennyiségű fájdalomcsillapítást tesz lehetővé. A jég szintén segít a fájdalom és a duzzanat csillapításában. Valószínűleg nem fog tudni autót vezetni, ezért mindenképpen gondoskodjon a hazaszállításról.
| Otthoni lábadozás |
Ha a térdkalács törése miatt a műtét után gipszre vagy térdmerevítőre volt szükség, az alábbiakban ismertetjük, mire számíthat, és hogyan birkózhat meg a lábának immobilizációjával:
Az első gond az, hogy az első 48 órában a gipsz viselése alatt figyelje a fájdalmat és a duzzanatot. Ha a duzzanata drámaian csökken, a gipsz túl laza lehet. Ha a duzzanat növekszik, a keringés veszélyesen megszűnhet. Mindkét esetben forduljon orvosához. Tartsa tisztán, szárazon és sértetlenül a gipszet vagy a térd immobilizátort. Csomagolja be egy műanyag zuhanyzsákba, amikor vízzel érintkezhet. Mint a legtöbb térdsérülést, kezelje R.I.C.E.-vel (Rest, Ice, Compression, Elevation). Az orvos ajánlásától függően lehet, hogy terhelheti a lábát, de az is lehet, hogy nem. Csomagoljon jeget egy jól lezárt műanyag zacskóba, és a lehető legtovább tekerje a gipsz vagy a térd immobilizálója köré a térd magasságában. Emelje a sérült lábat a szív szintje fölé, hogy a vér a teste felé áramoljon. Gyakran segít, ha párnával vagy takaróval a bokája alatt alszik. A kezdeti sérülést követően tíz-tizennégy napig számoljon némi fájdalommal. Ha szükséges, szedjen fájdalomcsillapítót az utasításoknak megfelelően. Mozgassa a lábujjait, amennyit csak lehet, hogy segítse a vér keringését. Ha kiütés vagy irritált bőr jelentkezik a gipsz körül, hívja fel orvosát. Ha hirtelen erősödő fájdalom jelentkezik, minél hamarabb forduljon orvosához. Általában ne próbáljon “vigyorogva tűrni”, ha a fájdalom nem múlik el néhány napon belül. Számítson arra, hogy lábát körülbelül négy-hat hétig kell mozdulatlanul tartania, mielőtt elkezdheti a mozgástartományt és a kvadricepsz erősítő gyakorlatokat. Az egyenes lábemelés, amely a combizmokat (quadricepsz) edzi, azonban általában ajánlott, amint a sérüléssel járó akut fájdalom ezt lehetővé teszi. A szövődmények elkerülése érdekében a gipszet csak az orvos, az orvosi asszisztens (PA), az ortopédiai nővér vagy a gipsztechnikus távolíthatja el egy speciális rezgő gipszfűrésszel. A legtöbb esetben a gipszet négy-hat hét után távolítják el.
Kapcsolódó témakörök
Helyreállításbiztosítsa otthonát
Mikor hívja az orvost a műtét után
| Rehabilitáció |
Amikor a térdkalács (patella) törés helyreállítására végzett műtétet követően a gipszet levették, vagy a térd immobilizátor használatát megszüntették, orvosa javasolhat fizikoterápiát, hogy segítsen Önnek mankó, járókeret vagy más segédeszköz segítségével mozogni az általános kondíció fenntartása és javítása érdekében. Bár mindenki rehabilitációs programja némileg eltérő, a térdkalács törés rehabilitációja a gipsz eltávolítása vagy a térd immobilizáló abbahagyása után egy általános mintát követ. A rehabilitáció a térd körüli izmok erősítésére és a térd mozgástartományának növelésére összpontosít. A rehabilitáció körülbelül négy-hat héttel a sérülés kezelése után kezdődhet. A mozgástartomány rendkívül fontos. A mozgás eleinte fájdalmas lehet, de fontos, hogy a térd ne merevedjen meg. A rehabilitáció ezután ellenálló – súlyokkal végzett – gyakorlatokkal folytatódik, hogy a térd körüli izmok erősek maradjanak. Végül képesnek kell lennie arra, hogy folytassa az olyan funkcionális tevékenységeket, mint a lépcsőmászás, az egylábas támaszkodás, az úszás és a vezetés. Ahogy a térdkalács gyógyul és a lába erősödik, úgy lesz képes erőteljesebb tevékenységeket is elkezdeni.
KÖZELES TÉMÁK
Térderősítő gyakorlatok: Térdkalács (patella) sérülések
| Megelőzés |
Mihelyt a térdkalács törése meggyógyult, a térd körüli izomerő fejlesztése segíthet elkerülni a további sérüléseket. A kontakt sportok és tevékenységek növelik a térdkalács újbóli sérülésének esélyét. A térdvédő tompíthatja az ütést, ha kontakt sportokat űz. Egy másik módja a további térdsérülések megelőzésének, ha megtanulja a térdkímélő edzési technikákat.
Napi életvitel – az átlagember naponta 12 000-15 000 lépést tesz meg. Minden egyes lépés a testsúlyunk két-ötszöröse közötti erőt fejt ki a térdre. Térdsérülés után, amikor csak lehet, napközben kímélje a térdeit, hogy kímélje őket a tevékenységekhez és a testmozgáshoz. Kerülje a lépcsőzést, ha van lift, gyalogláskor válassza a legrövidebb utat, és fontolja meg az ütéscsillapításra tervezett sportcipő viselését. Izomerősítés/kondicionálás – a tevékenységek önmagukban nem helyettesítik a kondicionálást. Lényeges, hogy a rehabon tanult izomerősítő programot egész hátralévő életében tartsa be. A legjobb erősítő programok alacsony terhelésűek és nem súlyterhelésesek, mint például a helyhez kötött kerékpár és bizonyos súlyemelő programok, hogy a térdnek ne kelljen elnyelnie az ütést. Szabadidő – az Ön által választott sport vagy tevékenység segít fenntartani a szellemi és fizikai jólétet, de ez nem kondicionáló program. A csavarodást és gyors irányváltoztatást igénylő sportok nagymértékben megterhelik a térdet.