Az utóbbi időben sokat gondolkodtam, és próbáltam segíteni azoknak, akik esetleg a pályájuk elején állnak, és szeretnék megosztani néhány hibát, amit a gyógyszerészképzésem elején elkövettem.
Minden nagy hős mögött áll egy mentor-figura, mint Obi-Wan Kenobi vagy Gandalf. Bár lehet, hogy nem vagyok valódi bölcs, de szívesen lennék virtuális mentor a következő generáció számára, és átadnék néhányat abból a kemény leckéből, amit én tanultam. Szóval, a tanulás örömére, íme egy lista a 6 gyógyszerészeti iskolai megbánásomról:
1. számú megbánás: Nem olvastam gyógyszerészeten kívüli anyagot.
A gyógyszerészképzés alatt valaki azt javasolta, hogy olvassunk olyan könyveket a gyógyszerészképzésen kívül, amelyek javíthatják a tanulásunkat – én pedig nevettem az ötleten. Még csak nem is gondoltam rá. Csak a gyógyszerészképzés utolsó évében kezdtem el a gyógyszerészet világán kívüli könyveket olvasni.
Az első könyv, amit olvastam, a Hogyan nyerjünk barátokat és befolyásoljuk az embereket volt. Ez a tényirodalmi könyv, A rendkívül hatékony emberek hét szokása mellett, örökre megváltoztatta az életemet. Rávilágított arra, hogy az, amit az életről hittem, és az, ahogyan másokkal bánok, nem egyezik. Más szóval, magamat mások fölé helyeztem, és bunkó voltam.
Nagyon bátorítom, hogy folyamatosan olvasson új anyagokat, hogy kitágítsa az elméjét, és megkérdőjelezze a perspektíváját és a status quo-t. Néhány könyv, amit ajánlanék: The ONE Thing Gary Kellertől; The Seven Habits of Highly Effective People Stephen Covey-től; How to Win Friends and Influence People Dale Carnegie-től; és Secrets of Closing the Sale Zig Ziglar-tól (igen, nagyon ajánlok egy könyvet az értékesítésről, mert képzeld, ha ember vagy, akkor az értékesítési üzletben vagy).
2. sajnálat: Nem találtam elég valós tapasztalatot.
Emlékszem, amikor a gyógyszerészképzés harmadik évében megnéztem az önéletrajzomat (CV), és nagyon csalódott voltam, hogy milyen kevés tapasztalatról tudok beszámolni. Ez nem csak a karrierlehetőségek szempontjából nem túl jó, de torz képet is adott arról, hogyan néz ki a gyógyszerészet tényleges gyakorlata, és milyen lehetőségeket rejthetnek magukban a különböző szakterületek.
Nagyon elfogult nézetem volt, hogy csak a klinikai gyógyszerészet a megfelelő út számomra. Sajnos most, hogy már a pályán vagyok, sokkal másképp látom a gyógyszerészet különböző réseit. Nagyon szerettem volna, ha több időt töltöttem volna különböző területeken, hogy ízelítőt kapjak arról, mi minden van még.
Minden diáknak azt ajánlom, hogy szerezzenek valós tapasztalatot azáltal, hogy megfigyelik a valódi gyógyszerészeket a szakmájuk gyakorlásában. Azért mondom, hogy tényleges gyógyszerészek, mert az akadémián kívüli emberekre gondolok. Nézzünk szembe a tényekkel: Az akadémiai világ egészen más képet fest arról, hogy milyen is valójában a gyógyszerészi gyakorlat. Ezt az iskolai évek alatt hallod, de csak akkor tudatosul benned, amikor ténylegesen elkezdesz dolgozni.
3. számú megbánás: Túlságosan a jegyekre koncentrálsz.
Őszinte leszek: a jegyek számítanak az ösztöndíjak és egyes rezidensek esetében. Engem határozottan kizártak néhány rezidensi állásból, mert a gyógyszerészképzés alatt közepes teljesítményt nyújtottam. Néhány könnyebb órán ötös mínuszoktól kezdve a nehezebbeken négyes és négyes pluszokig bárhol kaptam. Nézze, a jegyek bizonyos dolgokban fontosak, de hosszú távon nem igazán számítanak. Ha új állásra jelentkezem, nem érdekli őket, hogy milyen jegyeim vannak farmakoterápiából vagy farmakodinamikából (hála az égnek!).
Bárcsak ne lenne ekkora hangsúly a jegyeken, de jelenleg csak így mérik az iskolai teljesítményünket. Mivel ez a fő mércénk, ezért olyan nagy hangsúlyt fektetnek rá. Sajnos az ösztöndíjakat is nagyban befolyásolják ezek a hibás mérések. Tényleg azt kívánom, bárcsak csak a fogalmakra koncentráltam volna, és megpróbáltam volna megtanulni a dolgok alapjait, ahelyett, hogy megtanulom, bemagolom, felhánytorgatom és elfelejtem (ami az egész program során az én mintám volt).
4. megbánás: A P3-as évig vártam, hogy teljesen megvalósítsam a pályámat.
Amikor P3-as voltam, végre rávettem magam, hogy eldöntsem, akarok-e rezidenssé válni vagy sem. Sajnos a P3-as évig való várakozás azt jelentette, hogy a harmadik évemig nem vettem igazán komolyan a gyógyszerészi gyakorlat elsajátítását. Az első, a második és a harmadik év egy része az anyag bemagolásával és közbeni szórakozással telt.
Volt két munkahelyem a gyógyszerészeten belül, de ezek nem adtak nagy tapasztalatot a szakmán belül. Nem igazán láthattam, hogy mit csinál egy gyógyszerész a mindennapokban. Csak arra koncentráltam, hogy végezzem a munkámat, és hazamentem, és megköszöntem a csekket, amikor megérkezett.”
Bátorítanék minden P1-es diákot, hogy hozzák meg a döntést, hogy rezidenssé válnak-e vagy sem. Ha korábban döntesz, akkor megteheted a megfelelő lépéseket a karrier növekedése érdekében, amely sikerre készíti magad a rezidensség megszerzéséhez. Elkezdi megszerezni a szükséges tapasztalatokat, és olyan emberekkel fog hálózatot építeni, akik biztosíthatják Önnek ezeket a lehetőségeket.”
5. számú sajnálat: Nem szerez elég munkatapasztalatot.
Tudom, hogy ezt már sokszor hangoztattam, de tényleg nem lehet eleget prédikálni. Az iskolák jó munkát végeznek azzal, hogy lehetőséget adnak a gyakorlóhelyeken való tanulásra, de néha, ha hozzám hasonlóan jártok, nem a legnagyobb szerencsével sorsolnak ki rotációs helyeket.
Emlékszem, amikor már csak kb. 4 hónap volt hátra a rotációmból, és azt gondoltam magamban: “Mikor fogok én végre gyógyszerészetet tanulni?”. A rotációim nem voltak túl hasznosak a karrierem szempontjából, mert nem igazán feleltek meg a céljaimnak. Vedd figyelembe, hogy csak azért, mert vágysz bizonyos rotációra, még nem jelenti azt, hogy valóban megkapod azokat a helyeket.
Ehelyett alakítsd ki a saját lehetőségeidet. Jelentkezz gyógyszerészi gyakorlatra olyan helyeken, amelyek olyan gyógyszertári gyakorlatokat kínálnak, amelyek érdekelnek. Még jobb, ha önkéntesként segítesz a klinikai gyógyszerészeknek, amikor csak tudsz munkaidőben. Ez a tapasztalat nemcsak felkészít, és megadja a szükséges információkat ahhoz, hogy eldönthesd, hogy szeretnéd-e ezt a fajta karriert folytatni, hanem összeköt a megfelelő emberekkel is, ami kétségtelenül a legfontosabb lépés a sikeres gyógyszerészi karrier kialakításában.
6. számú megbánás: Nem győzted le a halogatást.
Amikor visszatekintek, rájöttem, hogy könnyedén megspórolhattam volna magamnak napi 2 órát a tanulás során, ha csak a megfelelő tanulási szokásokat gyakoroltam volna. Ehelyett gyakran halogattam a tanulást. Azt mondtam, hogy 5 órát tanulok, de legyünk őszinték – időnként egy órányi “The Office” epizódot néztem, mert “szünetre volt szükségem”. Gyakran elterelődött a figyelmem, és ez mélyen legbelül azért volt, mert nem akartam tanulni. Halogatni akartam a tanulást. Nem úgy strukturáltam az életemet, hogy megfelelő szokásaim legyenek.”
Minden diákot arra biztatok, hogy minél hamarabb győzzék le a halogatással kapcsolatos szokásaikat. Ez nem csak a tanulásban fog segíteni, hanem segíteni fog a szociális életben is. Egy nagyszerű könyv, amit ajánlanék, hogy segítsen nektek ebben, a címe: A most szokás.