A To Kill a Mockingbird az alabamai Maycombban játszódik 1933-1935 között. Ezek az évek az amerikai történelem két fontos időszakába helyezik a regény eseményeit: a nagy gazdasági világválság és a Jim Crow-korszak idejére. A nagy gazdasági világválság a Maycomb valamennyi lakóját sújtó szegénységben tükröződik. Még a Pintyek is, akik objektíve jobb helyzetben vannak, mint a környék sok más lakója, végső soron szegények, és a rendelkezésükre álló eszközökön belül élnek. A regényben ábrázolt évek abba a sokkal hosszabb időszakba esnek, amelyet a modern történészek gyakran Jim Crow-korszakként emlegetnek. Ez a kifejezés a 19. század végétől az 1960-as évek közepéig tartó időszakot írja le, amikor az Egyesült Államokban a feketéket már nem lehetett rabszolgasorban tartani, de a törvények korlátozták a fekete állampolgárok társadalmi, politikai és gazdasági lehetőségeit. Nem szabad elfelejtenünk, hogy amikor Harper Lee az 1950-es évek végén megírta a regényt, a nagy gazdasági világválságnak már vége volt, de a Jim Crow-törvények még mindig jelen voltak az amerikai Dél jelentős részein.
A fiktív Maycomb város, a fiktív Maycomb megyében, úgy tűnik, nem a való világ egy pontos helyét hivatott ábrázolni, hanem egyfajta déli kisvárost, amely az 1930-as években létezett. Scout a várost öregnek, fáradtnak és fullasztónak írja le. Amellett, hogy ezek a leírások szó szerint is helytállóak, a város finomabb társadalmi aspektusaira is vonatkoznak. A várost általában véve a társadalmi előítéletek, és különösen a rasszizmus terhelik, Atticus mondhatná, megbetegítik. Maycomb földrajzilag is élesen megoszlik osztályok mentén. Míg a tehetősebb családok, mint például a Pintyek, a városközponthoz közeli nagy házakban élnek, addig Ewellék egy rozoga faházban laknak a szeméttelep közelében, a város többi részének látókörén kívül, kivéve karácsonykor, amikor az emberek a fáikat és a szemetüket a szeméttelepre viszik. Ezen a területen csak azok a kunyhók vannak, ahol fekete családok élnek, ami azt jelzi, hogy a város mind faji, mind gazdasági szempontból szegregált. Ewelléknek nincsenek olyan alapvető szükségleteik, mint a folyóvíz és a szigetelés, és gyakran a szeméttelepen keresnek élelmet. “Minden Maycomb méretű városban voltak olyan családok, mint az Ewellék” – mondja Scout, utalva arra, hogy a gazdasági egyenlőtlenség végletes a térségben.