VII Recent Developments in Telecommunications
The U.S. Department of Justice filed an antitrust suit against AT&T in 1974. Ezt a pert 1982-ben rendezték, így 1984-ben egy széttöredezett amerikai távközlési üzletág maradt fenn. Időközben az üvegszálas kommunikációs rendszerek kiépítésének útjában álló számos jelentős problémát már az 1970-es évek közepétől kezdve megoldottak, és 1984-re jelentős előrelépések történtek az üvegszálas technológiában. Ezek a fejlesztések lehetővé tették, hogy több vállalat ésszerű költséggel telepíthessen üvegszálas rendszereket, és így technológiai szempontból megnyitották az utat a nagyobb verseny előtt a távolsági piacon.
A 80-as évek további újításai közé tartozik a közösségi antennás televíziózás (CATV), vagyis a kábeltelevíziózás széles körű elterjedése, a kommunikációs műholdak használatának növekedése és a mobiltelefonálás megjelenése. A kábeltelevízió, amely az 1940-es évek végén hiánypótló vállalkozásként indult, hogy távoli vagy hegyvidéki régiókban televíziós szolgáltatásokat nyújtson, új szerepet alakított ki, ahol megkönnyítette a televíziós műsorok széles választékának eljuttatását előfizetői számára. A CATV elterjedése az 1980-as és 1990-es években folytatódott, és emellett a műholdas televíziózás is széles körben elterjedt. Az 1990-es évek második felében a műholdas alapú, 18 hüvelykes vételi antennákkal ellátott digitális televíziózás került bevezetésre.
Amint az 1970-es években az elektronika és az elektronikus rendszerek ára meredeken zuhant, megnőtt a mobilkommunikáció, különösen a telefon iránti kereslet. Mivel a megnövekedett igények kielégítésére nem állt rendelkezésre további frekvenciaspektrum, agresszívan kerestek technikákat a meglévő spektrum hatékonyabb felhasználására. A hálózati technológia és az elektronikus kapcsolás fejlődésével hamarosan kialakult a cellás mobiltelefonálás koncepciója.
A cellás telefonálásban egy nagyvárosi területet kisebb, celláknak nevezett területek hálózatára osztanak fel. Minden egyes cella középpontjában egy cellahely található, amely antennákból, adókból és vevőkből, valamint különféle vezérlőrendszerekből áll. Minden cella a rendelkezésre álló frekvenciacsatornák egy részhalmazát kapja, és ugyanazon a nagyvárosi területen belül több cellahely rendelkezik ugyanazzal a frekvenciakészlettel. A rendszert úgy tervezték, hogy az azonos frekvenciakészlettel rendelkező cellahelyek adásai ne zavarják egymást; az azonos frekvenciával rendelkező cellahelyek távolabb vannak egymástól, mint a különböző frekvenciakészlettel rendelkező cellahelyek, és emellett az adók teljesítményszintjét gondosan szabályozzák.
A most ismertetett rendszer analóg átvitelt és frekvenciaosztásos multiplexelést használ. Más, digitális átvitelt használó rendszereket az 1990-es években fejlesztettek ki. Az egyik ilyen digitális rendszer a frekvencia- és időosztásos multiplexelés kombinációját használja, a másik pedig a frekvenciaosztásos multiplexelés és a szórt spektrumú többszörös hozzáférés kombinációját. Ezek az új technológiai innovációk mind a mobiltelefonálás minőségét, mind a hanghívás-átviteli kapacitást növelték. Ezen kívül ezek az újítások komoly kutatásokhoz vezettek a vezeték nélküli adathozzáférés területén.
A vezeték nélküli cellás hozzáférés egyik előnye a hagyományosan vezetékes helyi hozzáféréssel szemben az, hogy gyorsan ki lehet telepíteni egy területre. Konkrétan, miután egy telefonközpontot felállítottak egy helyi területen, egy cellás telefonrendszer telepíthető, és a helyi területen telefonszolgáltatás nyújtható helyi hurok telepítése nélkül. A távolsági infrastruktúra kiépítése után a világméretű telefonszolgáltatás szinte egyik napról a másikra megvalósítható. E tulajdonságok miatt a mobiltelefónia olyan országokban is piacot talál, ahol ma nagyon kevés hagyományos telefonos infrastruktúra létezik.
A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején az üvegszálas technológia folyamatos fejlődésének is tanúi lehettünk. Az optikai szál alapú rendszerek gyors fejlődésével egy harmadik multiplexelési hierarchiát, a szinkron digitális hierarchiát vagy SDH-t fejlesztették ki. Az SDH legalacsonyabb szintje az OC-1, amelynek kapacitása körülbelül 50 megabit/másodperc, és 672 hanghívásnak felel meg. Az SDH népszerű szintjei közé tartozik az OC-3 körülbelül 150 megabit/másodperc, az OC-12 körülbelül 600 megabit/másodperc, az OC-48 körülbelül 2300 megabit/másodperc és az OC-192 körülbelül 9600 megabit/másodperc. Ma már létezik legalább egy olyan kereskedelmi csomagkapcsoló, amely képes OC-192 vonalakat kezelni, és a kutatói körökben gyakori téma az olyan csomagkapcsolók kifejlesztésének lehetősége, amelyek képesek az OC-768 vonalsebességet kezelni, ami 500 000 hanghívásnak felel meg. Ma már kapható olyan kész berendezés, amely egy OC-192 folyamot 16 OC-12 folyamra demultiplexál.
Az 1990-es években számos technológiai finomítást és bővítést vezettek be az alapvető internetkapcsolati képességekhez. Ezek közé tartozott a 100 megabit/másodperces Ethernet, a vezeték nélküli LAN-ok, az Ethernet hubok és kapcsolók, valamint a gigabit/másodperces Ethernet.
Az 1990-es évek nagy újdonsága azonban az internet széles körű elterjedése és kereskedelmi forgalomba hozatala volt. Ennek egyik hajtóereje a World Wide Web, vagy egyszerűen csak a Web megjelenése volt. A Web weboldalaknak nevezett kiszolgálóhelyek gyűjteményéből áll, amelyeket TCP/IP-kapcsolatokon keresztül lehet elérni webböngészővel, amelyek közül a két legnépszerűbb a Netscape Navigator és a Microsoft Internet Explorer. A weboldalak formázására a hipertext jelölő nyelvet (HTML) használják, a kliensek és a szerverek, vagy ennek megfelelően a weboldalak és a webböngészők közötti interakcióra pedig a hipertext átviteli protokollt (HTTP).
Mivel a webböngésző felülete grafikus és intuitív, bárki gyorsan megtanulhatja a web használatát. Ez vezetett számos új vállalat létrejöttéhez, számos weboldal kifejlesztéséhez és a hálózati szolgáltatások elterjedéséhez sok millió otthonban világszerte. Így az 1990-es években a csomagalapú hálózati szolgáltatások az akadémiai és kutatási környezetből elterjedtek a világ vállalataiban és otthonaiban, és a telefonnal és a televízióval egyenrangú általános háztartási segédeszközzé váltak.
A csomagalapú szolgáltatások széles körű elterjedésével új fejlesztések kezdődtek a nagyobb sebességű otthoni adatelérés biztosítására. Ennek a bővülésnek egy része az ISDN (Integrated Services Digital Network) szolgáltatással történt, amely integrált hang- és digitális szolgáltatásokat nyújt körülbelül 144 kilobit/másodperc sebességgel. Ez a technológia az 1980-as években fejlődött ki, de a piacon csak akkor vált széles körben elfogadottá, amikor nagyobb sebességű adathozzáférésre volt szükség.
Az SS7 használata az áramköri kapcsolású hálózatok vezérlésében és kezelésében szükségessé teszi, hogy a telefontársaságok mind az áramkör-, mind a csomagkapcsolási technológiában élenjáró kompetenciát tartsanak fenn. E szakértelem egyik következménye volt az aszinkron átviteli mód (ATM) javaslata, mint a multimédiás kommunikáció csomagalapú technológiával történő integrálásának megoldása.
Eredetileg úgy gondolták, hogy az ATM protokollcsomag az alkalmazásoktól kezdve a szolgáltatások teljes skáláját átfogja. Azaz az ATM-et a végrendszerekben, a köztes rendszerekben és a kettő között mindenhol bevetnék. Több száz vállalat dolgozott az ATM-szabványok kifejlesztésén minden szinten, és ezekből az erőfeszítésekből sok jó ötlet született. Valószínűleg azonban a TCP/IP-alapú alkalmazások széles körű elterjedése és a helyi Ethernet-technológiák folyamatos fejlődése miatt az ATM átviteli technológiaként sikeresebb volt, mint végponttól végpontig terjedő szolgáltatási technológiaként. Valójában a világ IP-adatcsomag-átvitelének nagy része az ATM-en keresztül megvalósított frame relay rendszereken keresztül történik.
Az otthoni nagysebességű hozzáférést a kábeltelevíziós létesítményekre épített kábelmodemes szolgáltatás kínálta. Még nagyobb otthoni digitális kapacitást kínált az aszimmetrikus digitális előfizetői szolgáltatás (ADSL), amely közönséges sodrott érpáras telefonkábelt használ, és amely az 1990-es évek végén vált széles körben elérhetővé. A 2001-es év kezdetén folyamatos erőfeszítéseket tesznek az otthoni adatátviteli sebesség növelésére, különösen a meglévő telefonvezetékeken vagy kábeltelevíziós létesítményeken keresztül megvalósítható technológiák alkalmazásával.
Amint a már tárgyalt technológiák bevezetésre, továbbfejlesztésre vagy kiszorításra kerültek, úgy változtak az e technológiák fejlesztésére és forgalmazására alapított cégek is. Mielőtt a jövőbeli tendenciákat tárgyalnánk, röviden áttekintjük a távíró- és telefonipar fejlődését az Egyesült Államokban 1837-től 2001 február közepéig.