Fogyasztóként értékelem az átláthatóságot a vállalatok és az értékesítők részéről, akiktől vásárolok.
Az átláthatóságot abban, hogyan működik egy szervezet, és hogyan határozzák meg a termékeik árát.
Az egyik cég, amelyik ezt teszi, az Everlane, egy etikus eredetű ruházati kiskereskedő.
Az Everlane a több eladás érdekében költségalapú árképzési modellt használ, hogy megkülönböztesse magát a versenytársaitól – a stratégiájukról bővebben alább.
Néha az árképzési modellje valóban beszédtéma lehet, amely segít az értékesítőknek több eladást generálni.
A következőkben tekintsük át a költségalapú árképzési stratégiát, annak előnyeit és hátrányait, valamint néhány példát.
Mi a költségalapú árazás?
A költségalapú árazás olyan árazási módszer, amely a termelési, gyártási és forgalmazási költségeken alapul. Lényegében a termék árát úgy határozzák meg, hogy az előállítási költségek egy bizonyos százalékát hozzáadják az eladási árhoz, hogy nyereséget érjenek el. A költségalapú árképzésnek két típusa van: a költségtöbblet-árképzés és a nullszaldós árképzés.
Költségalapú árképzési stratégia
A költségalapú árképzési stratégiát azért alkalmazzák, hogy a vállalat egy bizonyos százalékkal többet tudjon keresni, mint a termelés és gyártás teljes költsége.
A költségalapú árképzés népszerű árképzési választás a gyártó szervezetek körében.
Ez a stratégia két árképzési módszerrel rendelkezik: a költségtöbblet és a nullszaldós árképzés.
Meredith Hart, az Owl Labs tartalommarketingese szerint: “A költségtöbblet árképzési stratégia, vagy más néven markup árképzési stratégia egy olyan egyszerű árképzési módszer, ahol egy egységnyi termék előállítási költségéhez (egységköltség) egy fix százalékot adnak hozzá.”
Hozzáteszi: “Ez az árképzési stratégia figyelmen kívül hagyja a fogyasztói keresletet és a versenytársak árait.”
A költségtöbblet ár kiszámításához össze kell adni az anyag-, munka- és általános költségeket, majd ezt meg kell szorozni (1 + a felár összege).
A második költségalapú árképzési stratégia a nullszaldós vagy célhoz kötött árképzés.
Ezzel a stratégiával a termék árát a nullszaldós vagy célhoz kötött költség határozza meg.
Az ár kiszámításához csak annyit kell tennie, hogy elosztja az (állandó költséget) az (ár – változó költség) összegével. Végső soron ezt a stratégiát arra használják, hogy meghatározzák, hány darabot kell eladnia a vállalatnak a nullszaldó eléréséhez, ahelyett, hogy minden egyes darabot felértékelnének.
Amellett, ha a vállalatnak van egy meghatározott célhozam, akkor a képlet némileg megváltozik: (fix költség + célhozam) / (ár – változó költség). Ezt a képletet használná annak kiszámításához, hogy hány darabot kell eladni ahhoz, hogy egy bizonyos megtérülést érjen el.
Mindkét költségalapú árképzési stratégia vonzó a vállalatok számára, mert egyszerű, és biztosítja a termelési és általános költségek fedezetét.
Mellett állandó nyereségrátát is biztosíthat. Ez az egyetlen olyan árképzési stratégia, amely garantálja a nyereséget.
A költségalapú árképzési módszereknek azonban számos hátránya is van. Merüljünk el ezekben az alábbiakban.
A költségalapú árképzés hátrányai
A költségalapú árképzés nem veszi figyelembe a keresletet és a versenyt.
A vállalatoknak tisztában kell lenniük a termék értékesítéséhez szükséges összes költséggel.
Ha a versenytársak ugyanazt a terméket kevesebbért állítják elő, de ugyanannyiért adják el, akkor ezek a versenytársak több nyereséget fognak elérni.
Azért, hogy lépést tudjanak tartani, a többi vállalatnak alacsonyan kellene tartania a költségeket, vagy magasabb árat kellene kérnie.
A költségalapú árazás általában a piaci áraktól drasztikusan eltérő árakat eredményez. Ez azt jelentheti, hogy egy vállalat túl magas vagy túl alacsony áron árulja a terméket.
Ha egy versenytárs magasabb áron árul, és a fogyasztók ezt meg is fizetik, ez azt jelenti, hogy a vásárlók hajlandóak ennyit fizetni a termékért. Másrészt, ha sokkal magasabb árat számít fel, mint a versenytárs, akkor valószínűleg kevesebb vásárlót fog szerezni.
Hogyan is van, a vállalat nyereséget veszít.
Mivel egyetlen vállalat sem árulja a termékét silóban, szinte mindig fontos figyelembe venni, hogy mit csinálnak a versenytársak. Ez a kereslet és kínálat egyszerű esete.
Ez a módszer ráadásul nem hatékony gyártási és termelési módszert eredményezhet. Minden olyan vállalatnak, amely költségalapú árképzést alkalmaz, nem kell figyelembe vennie a gyártási folyamatot, mivel a költségeket áthárítják a vásárlóra.
A beszállítói és gyártási költségek racionalizálása pedig fontos módja annak, hogy egy vállalat csökkentse a költségeket és növelje a haszonkulcsát.
Költségalapú árképzési példák
Bár lehetnek hátrányai, ha stratégiai előrelátással hajtják végre, a költségalapú árképzési stratégiák a vásárlók bizalmához és kiszámítható nyereséghez vezethetnek.
A fent említett vállalat, az Everlane valójában az egész stratégiáját a költségalapú árképzésre alapozza.
A vállalatot radikálisan átlátható árképzésként reklámozzák.
Ez azt jelenti, hogy minden eladott termékük mögött felfedik a valódi költségeket – az anyagoktól a munkaerőn át a szállításig. Ezután nyilvánosságra hozzák az árfelárukat.
Itt egy példa a számításokra, egyenesen a weboldaláról:
Kép forrása
Ebben a példában az Everlane a költség plusz stratégiát alkalmazza, amikor a termékeit a valós költség két-háromszorosával drágítja.
Ezt marketing és értékesítési taktikaként alkalmazzák, mivel a hagyományos kiskereskedők a valós költség öt-hatszorosával drágítják a termékeket.
Egy másik példában tegyük fel, hogy egy ügyvéd a nullszaldós költségalapú árképzési stratégiát akarja alkalmazni.
Ha ez az ügyvéd kiszámítja, hogy a cégének működtetési költsége 200 000 dollár, és 200 dollárt számol fel óránként, akkor tudja, hogy 1000 órát kell dolgoznia ahhoz, hogy nullszaldós legyen.
Ha tehát az ügyvéd 20%-os megtérülést akar elérni a költségeihez képest, akkor további 200 órát kell dolgoznia.
Az árképzési stratégiák fontos részét képezik a cég bevételeinek biztosításának. Ezenkívül értékesítési taktikaként is felhasználhatók az értékesítői számára. Néha az árképzési stratégiája és átláthatósága még több eladást is eredményezhet.
Még több árképzési stratégiát szeretne megismerni? Tekintse meg az értékalapú vagy versenyalapú árazásról szóló útmutatónkat.
