Talicska

Háttér

A talicska olyan, általában csak egy kerékkel rendelkező hordozóeszköz, amely két fogantyúhoz és két lábhoz csavarozott tálcából áll. Bár a talicskát leginkább a háztartási kertész kis terhek szállítására szolgáló eszközként ismerik, az építőiparban és az iparban gyakran használják nagyobb terhek szállítására is.

A modern talicska szülőhelye Kína volt, valószínűleg már i. e. 100-ban. Az egyik korai változat egy nagy, egyetlen kerékből állt, amely egy emelvény elején vagy annak közelében volt. A rakományt a kerék mögé helyezték, a kezelő pedig felemelte a nehéz végét, és tolta a rakományt. Néha egy kis kosarat használtak a teher hordozására, és ha az nehéz volt, egy második kezelő elölről húzta. Egy másik típus, amelyet valószínűleg Chuko Liang talált fel Kr. u. 300-ban, olyan hordozófelülettel rendelkezett, amely alapvetően egy nagy kerékház volt, amely körülvette a kerék felső felét. A két oldalról a tengely magasságában kiálló lapos plató így nagy terheket, embereket és árukat tudott szállítani, miközben a kezelő irányította a járművet. A rakományok magasabbak voltak a talajtól, mint a modern talicskák. A kínai talicskák tehát hasonlóak voltak a riksákhoz, mivel a céljuk az volt, hogy nehéz terheket szállítsanak nagy távolságokra. Tseng Min-Hsung Kr. u. 1200-ban azzal büszkélkedett, hogy “olyan utak, amelyek olyan kanyargósak, mint egy birka belseje, nem győzik le”.

A kínai talicskákkal ellentétben az európai talicskákat kis terhek rövid távolságra történő szállítására tervezték. Nehéz nyomon követni a talicska fejlődését Kínából Európába. Lehetséges, hogy arab kereskedők hozták a Közel-Keletre, és az európaiak a keresztes háborúk során szereztek róla tudomást. Az ókori görögök talán az építkezéshez használták a talicskát, míg a rómaiak talán a mezőgazdasághoz igazították. Róma bukása után a talicska Bizáncban is használatban maradhatott, amíg a keresztes lovagok meg nem ismerték az utazásaik során. A legvalószínűbb azonban, hogy a késő középkor önálló találmánya, amelyet úgy hoztak létre, hogy egy kereket szereltek a kétszemélyes kézikocsira, amelyet már korábban is használtak olyan tárgyak szállítására, mint a kövek vagy a kukoricakévék.

A talicskát Európában először valószínűleg a mezőgazdaságban használták, majd elterjedt az építőiparban, az áruszállításban, a bányászatban és a téglagyártásban. Néhány talicskának fából készült, ládaszerű, lábakkal ellátott teste volt. Másoknak lapos rácsos vagy fonott keretük volt lábakkal. A francia, flamand és holland talicskáknak általában volt egy állványuk, amelyhez a rakományt vagy a kosarat támasztották. A svájci talicskáknak tömör kerekei voltak, míg az angol talicskáknak négy lábuk és küllős kerekük volt. A korabeli bohémek szintén küllős kerekeket használtak, de nem használtak lábakat a teher leeresztésére. A terhek mozgatásának segítésére a Kr. u. 1200 körüli európai talicskákon a fogantyúk köré tekeredő bőrszíjak voltak. A kezelők a pántokat a nyakukba akasztották.

A talicska előnye az volt, hogy a rakományt a talajhoz közel lehetett felemelni és cipelni, szemben a kétszemélyes kézikocsikkal, amelyeknél a cipelést derékmagasságban kellett végezni. A kosárnyi árut szállító talicskát gyorsan ki lehetett rakodni és újra használatba lehetett venni, bár ekkor még túl nehézkes volt ahhoz, hogy egyszerűen megdöntéssel és csavarással ki lehessen üríteni. Egy ember, aki talicskát használ, felére csökkenti a munkaerőköltséget, és könnyebb, mintha két ember összehangolná a mozdulatait a teherhordás közben. A talicskák hamarosan az ácsok által készített, az építőmunkásoknak eladandó tárgyakká váltak. Az angol király munkálatainak feljegyzései szerint 1222-ben Canterbury városából nyolc talicskát vásároltak a doveri építkezéshez.

A modern talicskának lehet egy, két vagy négy kereke. Ezek a kerekek lehetnek elöl vagy a rakomány alatt. További kényelmi funkciók közé tartoznak a tárolórekeszek vagy az oldalsó kapcsok a szerszámok szállítására. A talicskákat a háztáji kertészek és az ipar számára egyaránt szükségesnek tartják, mivel egyszerű, nem motorizált, mégis hatékony módszernek számítanak egy személy számára a nehéz teher szállítására.

Nyersanyagok

A talicska egy acélból, fából vagy műanyagból készült tálcából vagy ágyból áll. Ezt az ágyat egy acélmerevítő rögzíti acél támasztólábakhoz és egy acél vagy műanyag kerékhez, amely körül gumikerék van. A két- vagy négykerekű modelleknél a kerekek a kerékpárgumikhoz hasonlóak lehetnek, belső gumival kiegészítve. Néhány talicska fogantyúja fém, habszivacs vagy kemény műanyag markolattal, míg néhány házi kertésznek szánt talicska tömör fa fogantyúval rendelkezik, markolat nélkül.

A gyártási folyamat

Mivel a talicskák sokféle formában léteznek, és sokféle anyagból készülnek, a gyártási eljárások nagymértékben eltérnek attól függően, hogy pontosan milyen talicskát gyártanak. Egyes fából készült talicskák elég egyszerűek ahhoz, hogy a szerény ácskészséggel rendelkező hétvégi hobbisták által használt kéziszerszámokkal elkészíthetők legyenek. Néhány nagy teherbírású, ipari felhasználásra szánt talicskát nehéz gépekkel gyártanak, amelyek vastag acéllemezeket formáznak. Annak érdekében, hogy a talicskakészítés több különböző technikáját megvitassuk, a következő vázlatban egy tipikus kerti talicska gyártását ismertetjük, amely fa fogantyúval, acél lábakkal és merevítőkkel, gumiabronccsal és műanyag tálcával rendelkezik.

A tálca elkészítése

• 1 A talicskatálcák gyártásához használt tipikus műanyag a polietilén. A polietilén etilénmolekulák hosszú lánccá történő összekapcsolásával jön létre. Az etilén egy szénhidrogén, amely megtalálható a kőolajban és a földgázban. Ipari célokra azonban az etilént általában a kőolajból nyert nehezebb szénhidrogének katalizátor jelenlétében történő hevítésével nyerik. Ez a krakkolásnak nevezett folyamat a nagyobb molekulákat kisebb molekulákká, például etilénné alakítja át.
• 2 A számos kis molekula hosszú lánccá történő egyesítésének folyamatát polimerizációnak nevezzük. Az etilén kétféle polietilénné polimerizálható. A kis sűrűségű polietilént, amelyet úgy állítanak elő, hogy az etilént nagyon nagy nyomásnak teszik ki, általában vékony, rugalmas fólia formájában használják, mint például a műanyag zacskókban. A nagy sűrűségű polietilén sokkal merevebb, és talicskatálcák és más merev tárgyak készítésére használják. A nagy sűrűségű polietilént úgy polimerizálják, hogy az etilént körülbelül 250-500 font/négyzetcentiméter (18-35 kg/négyzetcentiméter) nyomásnak teszik ki katalizátor jelenlétében.
• 3 A nagy sűrűségű polietilén különböző technikákkal a legkülönbözőbb formákba alakítható. A talicskatálcákhoz általában vastag lemez formájában állítják elő. Ez történhet extrudálással. Ennél az eljárásnál a polietilén granulátumot folyadékká olvasztják és egy fúvókán keresztül préselik. A fúvóka nyílása a kívánt lap szélessége és vastagsága. Ahogy a folyékony polietilén kilép a fúvókából, lehűl, és a kívánt hosszúságúra vágható lemezzé válik.
• 4 A polietilénlapokat a talicskagyártóhoz szállítják és ellenőrzik. Ezután vákuumformázás vagy hőformázás néven ismert technikával tálcákká alakítják őket. Ebben az eljárásban a lapot addig melegítik, amíg az puha nem lesz. A lágy műanyagot ezután egy nyitott doboz tetejére helyezik. A dobozban a talicskatálca alakú öntőforma található. A levegőt eltávolítják a dobozból, és a keletkező vákuum hatására a dobozon kívüli légnyomás a lapot a formához szorítja. A műanyag lehűl a talicskatálcába, majd eltávolítják.

A lábak és merevítők készítése

• 5 A támasztólábak és merevítők általában acélból készülnek. Az acél vasérc és koksz (szénben gazdag anyag, amelyet szén hiányában történő hevítéssel állítanak elő
  

  Egy tipikus talicska.

  levegő nélkül) és nagyon forró levegővel nagyolvasztókemencében hevítik. Az így keletkező vas és szén keverékét nyersvasnak nevezik. Az olvadt nyersvasba oxigént fújnak, hogy a szén nagy részét eltávolítsák. Az így kapott olvadt acélt különböző formákra hűtik.

• 6 Az acélszalagok megérkeznek a talicskagyártóhoz, és ellenőrzik őket. Az acélszalagokból nagy, nagy teljesítményű présgépek segítségével éles szerszámokkal különböző alkatrészeket lyukasztanak ki. Ezekbe az alkatrészekbe lyukakat ütnek, hogy a helyükre lehessen csavarozni őket.
• 7 Az acél alkatrészeket általában lefestik a védelem érdekében. Az alkatrészek tisztítására zsírtalanító oldatot használnak, majd megszárítják őket. A festéket elektrosztatikus eljárással viszik fel. Az acél és a festék ellentétes elektromos töltést kap. Az ellentétes töltések vonzzák egymást, így a festék egyenletesen és teljesen bevonja az acélt. A festéket ezután egy kemencében ráégetik az acélra.

Kerék és gumiabroncs készítése

• 8 A kerék készülhet acélból vagy műanyagból. A többi acél alkatrész vagy a műanyag tálca készítéséhez hasonló módszerekkel készül.
• 9 A gumiabroncs általában természetes vagy szintetikus gumiból készül. A természetes gumit latexből, a gumifák által elválasztott anyagból készítik. A latexet megszűrik, hogy eltávolítsák az idegen anyagokat, és vizet adnak hozzá, hogy a folyékony latex hígabb legyen. Híg sav hozzáadásával a folyékony keverékből szilárd gumi rakódik ki. A szintetikus gumit sokféle vegyi anyagból lehet előállítani. A szintetikus gumi leggyakoribb formája a sztirol-butadién gumi. Ez az anyag sztirol és butadién – mindkettő kőolajból származik – szappan és víz emulziójában történő keverésével készül. A két vegyszer egyesülve szintetikus gumit alkot.
• 10 A természetes vagy szintetikus gumit addig melegítik, amíg folyadékká nem olvad. Ezután a gumiabroncs alakú formába öntik. A gumi lehűl, és a gumiabroncsot kiveszik a formából. A gumiabroncsot a talicska gyártójához szállítják, és a kerék köré helyezik.

A fogantyúk elkészítése

• 11 A faanyag megérkezik a talicska gyártójához, és ellenőrzik. A fát tárolják és hagyják megszáradni. Ezután faipari berendezésekkel, például fűrésszel és esztergával vágják és alakítják. Lyukakat fúrnak, hogy a fogantyúkat a helyükre lehessen csavarozni. A fa fogantyúkat ezután lakkozással vonják be a védelem érdekében.

Csomagolás és szállítás

• 12 A talicskákat általában nem szerelik össze, amíg el nem jutnak a fogyasztóhoz. Ehelyett az alkatrészeket erős kartondobozokba csomagolják és a kiskereskedőkhöz szállítják. Mivel a talicskák nincsenek teljesen összeszerelve, a szállítás és a tárolás során sokkal kevesebb helyet foglalnak el.

Minőségellenőrzés

A talicskák minőségellenőrzésének legfontosabb tényezője annak biztosítása, hogy minden alkatrész megfelelően illeszkedjen egymáshoz. Az acélalkatrészek alakítása során minden egyes alkatrészt összehasonlítanak egy azonos típusú, helyesnek ismert szabványos alkatrésszel. Hasonló módon a műanyag tálcát is összehasonlítják egy szabványos tálcával. A fa fogantyúkat egy rajzhoz vagy egy mintafogantyúhoz hasonlítják. Ennek az összehasonlítási folyamatnak a legkritikusabb része annak biztosítása, hogy a lyukak a megfelelő helyeken legyenek kifúrva, hogy a csavarok össze tudják tartani a talicskát.

Mivel a talicskát általában a fogyasztó szereli össze végső formájára, kritikus fontosságú, hogy minden szükséges alkatrész szerepeljen a szállítótartályban. Az összeszerelési útmutatót is mellékelni kell. A nagyméretű alkatrészeket és a használati utasításokat egyenként ellenőrzik, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy mind megvan. Ahelyett, hogy megszámolná az összes csavart, hogy megbizonyosodjon arról, hogy elegendő van-e a talicska összeszereléséhez, a gyártó időt takaríthat meg azzal, hogy egy pontos mérlegen lemér egy adag csavart. A megfelelő súlyú csavarok tétele a megfelelő számú csavart fogja tartalmazni.

A mintául szolgáló talicskát úgy lehet tesztelni, hogy összeszerelik, megtöltik rakománnyal, és mozgatják. A fogyasztókat kielégítő talicska előállításához figyelembe veendő tényezők közé tartozik a könnyű összeszerelhetőség, a könnyű mozgathatóság, a stabilitás, a pontos irányíthatóság és a nehéz teher szállítására való képesség a felhasználó részéről minimális erőfeszítéssel.

A jövő

A talicska az évezredek során a kerekek nélküli kézi hordozóeszközöktől a négykerekű modern gyepszekerekig változott. A kertészkedés mint hobbi növekvő népszerűsége, valamint az amerikai népesség elöregedése arra enged következtetni, hogy a talicskák tovább fognak fejlődni olyan módon, hogy sokoldalúbbá és könnyebben használhatóvá váljanak.