San Francisco történelmi villamosközlekedésének története 1962-ben kezdődik, amikor Alameda és Contra Costa megye és San Francisco választói 1962 novemberében jóváhagyták a 792 millió dolláros kötvénykibocsátást a BART építésére. A kötvénykibocsátás tartalmazta a Market Street-i aluljáró megépítéséhez szükséges forrásokat is, hogy a Muni öt villamosvonalát a föld alá lehessen vinni a gyorsabb közlekedés érdekében. A San Franciscó-i választók ezt követően 1968-ban jóváhagytak egy kötvénykibocsátást a Market Street felújítására és szépítésére.
Az első időkben úgy gondolták, hogy a Van Ness Avenue-tól keletre fekvő Market Streetről szinte minden közlekedési szolgáltatás megszűnik, és több évbe telt, mire hivatalosan is felismerték a közlekedési szolgáltatás fontosságát ezen a főútvonalon. Eközben a városvezetésen belüli és kívüli közlekedéspártiak elkezdték szorgalmazni, hogy San Francisco indítson saját történelmi villamosjáratot a Market Street-en és a város vízpartján egyaránt.
Market Street Goes Metro
A Market Street-i történelmi villamosvonalra vonatkozó első javaslat 1971-ben, a The Embarcadero vonalra vonatkozó első javaslat pedig 1974-ben született. A néhai Maurice Klebolt volt az egyik vezető szószólója a történelmi villamosvonalnak. 1979-ben nagyrészt ő volt a felelős az első történelmi villamos beszerzéséért egy másik országból, az időközben nyugdíjazott 3557-es számú hamburgi villamosért.
A terv 1981-től kezdődően két vonalat irányzott elő, egy E Embarcadero vonalat és egy F vonalat, amelyek az Embarcaderót és a Market Streetet szolgálnák ki. A Market Streeten 1981-ben és 1982-ben nyári hétvégeken történelmi villamosjárat közlekedett, mielőtt a Market utcai rendszeres villamosközlekedést teljesen a föld alá vezették volna. A hétköznapi Muni metrójáratok a metróban 1980 februárjában indultak el az N vonalon. A metrószolgáltatást szakaszosan vezették be, mígnem 1982 novemberétől mind az öt vonal teljes munkaidőben a metróban volt.
A trolifesztiválok megpecsételik az üzletet
1982 szeptemberében kezdődött a drótkötélpálya-rendszer felújítási programja, amely 1984 júniusáig leállította a rendszert. A nyári trolifesztiválok 1983-ban indultak a Market Street-en, hogy alternatív történelmi közlekedési szolgáltatást nyújtsanak a városba látogatóknak, és 1987-ig működtek. A San Franciscóból, más amerikai városokból és más országokból érkező történelmi villamosok sok ezer embernek szereztek örömet.
Az 1986-os és 1987-es fesztiválokat a Market Street Railway Company támogatta, egy nonprofit csoport, amely a történelmi közlekedési járművek beszerzésével, felújításával és üzemeltetésével foglalkozik a városban. A trolifesztiválok sikere biztosította, hogy San Franciscóban teljes munkaidős történelmi villamosközlekedés legyen.
Az F megszületett
A Market Street Transit Thoroughfare Project építése négy különálló fázisban zajlott 1988 és 1995 között. Az utcai fejlesztések közé tartozott a villamosvágányok építése, új felszállószigetek, kiszélesített zebrák és új járdaszegélyek telepítése, valamint pálmafák ültetése a Upper Market Street középső szakaszán. 1995. szeptember 1-jén indult el először az F Market történelmi villamosvonal a Castro és Market utcák, valamint az 1. és Mission utcai Transbay terminál között.
A történelmi villamosvonal Fisherman’s Wharfig történő meghosszabbításának tervezése az 1989. októberi földrengés és az azt követő Embarcadero Freeway lebontása után jelentősen megnövekedett figyelmet kapott. Az F vonal meghosszabbításának építése a város Waterfront Transportation Projects (Vízparti közlekedési projektek) út- és közlekedési fejlesztések részévé vált (a Muni Metro meghosszabbítása a 4. és King utcai Caltrain depóig szintén a Waterfront Transportation Projects (Vízparti közlekedési projektek) része volt). A munkálatok 1993 júliusában kezdődtek az útpálya és az F vonal meghosszabbításának építésével. A meghosszabbítás befejezésének időpontja azonban a Waterfront Projects középső-Embarcadero szakaszának befejezésétől függött. A szolgáltatás a Fisherman’s Wharf-ig 2000. március 4-én indult.
From Milan with Love
A Muni az 1928-ban épült milánói (Olaszország) villamosokat vásárolta meg a szolgáltatás (ma F Market & Wharves Line) Fisherman’s Wharf-ig történő meghosszabbításához. A kocsikat “Peter Witt” kocsiknak nevezik, mert a kialakításuk azon alapul, amelyet Peter Witt, a clevelandi közlekedési megbízott a gyorsabb utasfelszállás érdekében alkotott meg.
Az első “Peter Witt” kocsik 1915 körül álltak forgalomba. Úgy tervezték őket, hogy az utasok az első ajtókon szálljanak be, és a középső ajtókon távozzanak. A kalauz a kocsi közepén helyezkedett el, és az utasoknak nem kellett fizetniük, amíg nem hagyták el a kocsit vagy nem mentek hátra, ami gyorsabb szolgáltatást eredményezett, mivel a kocsiknak nem kellett várakozniuk, amíg az utasok fizettek a felszállásért.
A milánói kocsik közül kilenc jelenleg a Fisherman’s Wharf felé közlekedik, és a jövőben továbbiak is készen állnak a szolgálatra. Tizenhét PCC villamos közlekedik rendszeresen az F Line vonalán (tizennégy Philadelphiából és három a Muni-tól). A kocsikat a Muni és más amerikai közlekedési ügynökségek PCC színeire festették, mivel áramvonalas kialakításuk vonzó, és a villamosok korábbi változatainál csendesebbek és gazdaságosabbak voltak, jobb motorokkal, vezérléssel, gyorsulással és fékezéssel.